Örökre zárkózzak el vagy mi lehetne a megoldás?

Jó, értem én, ezen én is átmentem! Azt is meg kellett tanulnom, hogy ez így lesz egy ideig. Azt vártam, hogy na, majd most minden helyrejön 2 nap alatt. Frászt! Először még rosszabb lett! :)

Ha voltál Reikin, és néztél motivációs videót, akkor érdekel a spiritualitás? Én ezen az úton indultam el. 2x is. Először több évvel ezelőtt. Akkor feladtam. Másodszor nem. Ami nem jött be, azt hagytam és kerestem mást. Kezdtem a Titokkal, folytattam a meditációval, az agykontrollal, mindenféle önsegítő könyvvel.

Igen, tudom milyen az amikor visszaránt, vagy amikor csak még rosszabb pedig már bőven jobbnak kellene lennie. Azt is tudom milyen ezután feladni. De már azt is, hogy milyen ezután nem feladni!

Kicsit olyan, mintha magammal beszélgetnék, 2 évvel ezelőtt. :)

Kifogásgyártás megy neked is, a motivációs meg a béka feneke alatt. Ismerős! :)

Szerintem döntsd el, hogy feladod, vagy harcolsz!

Ha az előbbi, hát arra nem tudok mit mondani. Ha az utóbbi, akkor vágj bele, kezdd el valahol! Könyvek, videók, hobbi, akármi... Minden. És ha másnap ugyanolyan szar, vagy még szarabb, akkor fuss neki újra! Aztán megint! És megint! Mert nem megy elsőre. Meg másodikra sem. És lehet hogy tizedszerre sem. És ez lelombozó, de ha feladod, akkor mégis mitől erősödsz meg? Hogy szerzed meg amit akarsz ha folyton csak feladod?

A szomszédod pl. egy feladat. Addig nem szabadulsz tőle míg meg nem tanulod kezelni és meg nem oldod ezt a feladatot. Ha elköltözöl jön másik "szomszéd". Ilyen ez. :)

akkor sem értem, mi köze a szomszédodnak a szexuális életedhez

ha meg semmi értelme nem volt a csajozókiképzésnek és senkinek se sikerült akkor levonhatod a következtetést...

költözz el onnan, ennyit tudok mondani, a gátlásaidat meg tanácsok nem oldják meg. keress 1 havert aki erőszakkal elrángat valahová, szerintem rajtad más nem segít. kicsit töketlen vagy, sajnos ezt kell mondanom.

a démonjaidról meg annyit, hogy beszélgess neten lányokkal, meg gyúrd ki magad és megnő az önbizalmad. gondolom nem sportolsz semmit, nem eszel és alszol rendesen, főleg ha ez a lelki önmarcangolás rátesz, nincs semmilyen társaságod, így nem csoda ha ilyen életképtelenné válsz. normális ember ha valamit akar odamegy valakihez és beszélget. a mai nőket meg végtelenül egyszerű levenni a lábukról.

Kedves Kérdező,

én a (most már csak) 85%-os válaszoló vagyok, akinek nem sokra mentél a válaszával. Először is sajnálom, én tényleg segíteni szerettem volna. Én úgy érzem nálad elég mélyen gyökereznek a problémák, mélyebben mint amit itt egy netes oldalon meg lehet oldani. Észrevetted, hogy minden tanácsra egy de.. a válaszod? Lehet, hogy ezen nem ártana elgondolkozni, hogy miért van így.

Nyilván a te döntésed, ha elzárkózva akarsz élni, de szerintem neked is jogod van a boldogsághoz, és biztos hogy valahogyan meg is fogod találni, ha felhagysz a kifogások keresésével. Én azért sajnálnám, még így ismeretlenül is, ha a magányt és a boldogtalanságot választanád.

Az is feltűnt, hogy szerinted a nőknek olyan baromi egyszerű. Mert ugye a férfiakkal szemben elvárások vannak, meg konkurencia. Szerinted a nőknek automatikusan minden pasi a lábuk előtt hever? Sajnos nem így van Engem is utasítottak már vissza, képzeld. Sőt volt olyan is, hogy rosszul esett, és nem aludtam miatta. Sőt olyan is aki után 2 évig sírtam, pedig az első percben nyilvánvalóvá tette, hogy nem kellek neki. És igen, szar volt látni, hogy nálam rondább nőknek meg minden egy pillanat alatt összejön. Ennyit a saját tapasztalatról. Csak annyit akartam vele mondani, hogy én nagyon jól tudom, hogy ugyanaz az ember kétféle hozzáállással kétféle reakciót válthat ki a másik nemből. Tudom, mert nekem sem a külsőm változott, nem csak elmentem a fodrászhoz, és máris minden klappolt.

A szexről azért írtam, hogy nem olyan nagy dolog, mert tényleg semmi misztikus nincs benne, ez nem egy értékmérő, mint pl. hogy mennyire vagy okos, meg jó ember. Hogy jobban értsd, mondok valamit: babát szeretnénk, másfél éve nem jön össze (persze körülöttem mindenkinek csak egy csettintés - na ismerős a szitu??). Szerinted mennyi ideig tartott és hány átbőgött éjszakába került míg rájöttem, hogy ezzel nem mérhetem a saját értékemet és a nőiességemet? Elárulom, nem kevésbe. Úgyhogy hidd el, nagyon jól tudom milyen hamar válik egy pillanatnyilag elérhetetlen dolog mércévé. Másrészt, szerintem ha nem látnád ennyire emberfeletti dolognak, amiből csak a kiválasztottaknak jut (tudom, hogy nagyon nehéz), lehet hogy jobban menne csajozás. Nézd, arra akinek a homlokán kétméretes betűkkel villog a felirat: SZEXET AKAROK mellette meg a másik, hogy UTÁLOM MAGAM, NEKEM ÚGYSE JUT NŐ, nem nagyon fognak bukni a csajok.

Én első lépésben szerintem próbáld meg egy kicsit tágítani a világképed. Ismerkedj. Ne nőkkel, emberekkel!! Én nagyon úgy érzem, hogy erősen sarkítva látod a világot, ezen kéne faragni. Most valami gödörben vagy, ahonnan nem ártana kimászni, amíg nem késő. Ha megy, akkor egyedül, ha nem megy akkor segítséggel!! Amíg ennyire negatívan viszonyulsz magadhoz, addig nem fog semmi változni.

Annyi mindent tudnék még neked írni, csak félek, megint megkapom, hogy közhelyes és haszontalan a válaszom.

Az előző 74%-os vagyok.

Utolsó, nekem tetszik a válaszod! Annyit tennék hozzá, hogy szerintem a kérdezőnek nem csak önértékelési gondjai vannak, hanem hormonális problémái a szex hiánya miatt.

Azzal nem értek egyet, hogy a szex nem misztikus. Gondolj bele, mennyire nem misztikus neked a párkapcsolat, biztosan fantasztikus, de nem misztikus, aztán próbáld elképzelni, hogy vége, kiheverted, marad a semmi és hazaköltözöl a szüleidhez. Aztán ez így megy pár évig. Nem hiányzik az ex, de más sincs, szex sincs, társaság sincs. Szerintem abban a pillanatban valami hihetetlen különlegessé válna az, amiben most élsz.

Engem is utasítottak vissza és ugyan nem a külsőm miatt (semmi extra, van a csontszerkezetemben valami különleges, de nem erősítek rá arra, hogy nő vagyok) és ez mégis kiakasztó. Viszont ott van mellette a többi pasi, aki meg nem utasít vissza. Nem hever mindenki a lábaim előtt és nem halnak meg, ha csak rám néznek, nem mind, VISZONT van aki igen. Próbáld elképzelni, hogy soha senki...

Kérdező:

Szerintem a helyzeted egy véletlen fogja megoldani. Valami, amit nem terveztél előre, csak megtörténik. Persze ne hagyj abba semmit, sosem lehet tudni, hogy melyik tevékenységed miatt kerülsz olyan helyzetbe, ami megváltoztat mindent. Velem ez történt és a környezetemben élő többi "szerencsétlennel" is. Van akivel 30 felett, de megtörtént. A lehető legrosszabb kiszállni teljesen, mert bele fogsz őrülni.

Amúgy az antidepresszáns kiiktatja az emberből a szexuális vágyat. Mindenkire máshogy hat, elég sokféle van, de az ismerőseim, akik szedték, gyakran erre panaszkodtak és amikor kísérletképpen kaptam anno cymbaltát, nulla késztetésem volt a szexre, egyszerűen nem éreztem semmit. Ha nagyon eldurvulna a helyzet, ez egy lehetőség.

Kedves utolsó válaszoló. Én az előtted levő vagyok.

Csak pár dolgot szeretnék megmagyarázni, mert szerintem volt ahol félreértettél.

"Azzal nem értek egyet, hogy a szex nem misztikus. Gondolj bele, mennyire nem misztikus neked a párkapcsolat, biztosan fantasztikus, de nem misztikus, aztán próbáld elképzelni, ... Szerintem abban a pillanatban valami hihetetlen különlegessé válna az, amiben most élsz." Én megértem, hogy a kérdező mit érez, szerintem a példa, amit írtam bizonyítja is. Én azt akartam mondani, hogy nem kell nagyobb és fontosabb dolognak tartani valamit, mint ami valójában, csak mert pillanatnyilag elérhetetlennek tűnik. Nagyon könnyű ebbe a csapdába esni, ha "mindenki másnak" sikerül. (Most kb. olyan, mintha én az utcára se lépnék, mert ott meg mászkálnak terhes nők meg babakocsit toló családok.) Sokkal boldogabb vagyok, mióta úgy érzem, majd lesz nekem is, mint régebben, amikor valami lottónyeremény szerű dolognak láttam, ami mindig csak mással történik. Ezt akartam mondani, mikor az írtam, hogy a szex nem misztikus, és semmiképpen sem értékmérő. Jobban sajnos nem tudom elmagyarázni.

"Engem is utasítottak vissza (...) és ez mégis kiakasztó. Viszont ott van mellette a többi pasi, aki meg nem utasít vissza. Nem hever mindenki a lábaim előtt (...) VISZONT van aki igen. Próbáld elképzelni, hogy soha senki..."

Mint írtam, volt hogy a kutyának sem kellettem, tudom hogy fáj. Vagy nem vettem észre, én nem tudom... de ettől függetlenül továbbra sem hiszem, hogy MINDEN nő egész életében mindig kell valamilyen férfinak, a férfiak közül meg van egész életében semelyik nőnek sem. Neked egész életedben mindig volt valaki akinek kellettél volna? Mert akkor nagyon szerencsés ember vagy. Nekem igenis voltak fázisok, amikor soha és senki nem jött össze. Úgyhogy nagyon jól tudom milyen érzés. Ezt csak ahhoz kiegészítésként, hogy nőnek lenni könnyebb.

Elnézést, tényleg félreértettelek, vagyis inkább elsiklottam pár dolog felett, amit írtál. Ne haragudj tényleg, soha nem jöttem ki jól a lányokkal, ez valami fogyatékosság nálam.

Nem hiszek az értékben úgy általánosságban. Amit te értékesnek tartasz, legyen az akármi, az valós érték. Amit az aktuális környezeted annak tart, az szintén. Ha a kérdező olyan körülmények közt él, hogy a szex van a fókuszban, akkor sokra megy vele, ha amúgy jó ember, mert úgy tűnik, ez senkinek sem számít. Ha komoly kapcsolatot akar, abban a pillanatban értékessé válik, de nem úgy tűnik, hogy ez a legnagyobb problémája.

Szeretnék neki segíteni én is, remélem, hogy minden oké vele és majd jelentkezik. Nagyon pozitívan állsz hozzá, kellene neki az életben is néhány ilyen ember, mert nem tudom elképzelni, hogy egyedül ebből ki lehet mászni, ha valaki már ennyire mélyen van.

Én sem gondolom, hogy minden nőnek minden összejön, a férfiaknak meg semmi. Akármelyik nemhez tartozik valaki, az a jellemző, hogy hol összejön, hol nem. Csak a nőknél ritkább, hogy soha.

Mindenféle felvágás nélkül mondom, hogy egész életemben mindig kellettem valakinek, legtöbbször nem is egynek. Viszont ez a te szempontodból teljesen értéktelen, mert senkinek sem kellettem hosszabb távon és ők sem nekem. Valahogy úgy képzeld el (általánosítva), hogy van a férfiak fejében egy kép arról, hogy mi a "probléma" a nőkkel. Aztán találkoznak velem és "tökéletes" vagyok. Csak éppen idővel rájönnek, hogy mégis jobbak az igazi nők az összes idegesítő tulajdonságukkal együtt és az egész csak egy illúzió, amit irántam éreztek. Nem tudok egyszerre különleges lenni és "igazi" is. Meg azt azért hozzá kell tenni, hogy én nagyon elborult elmékkel voltam, az intellektuális kapocs volt mindig a fő szempont. Se gyereket, se családot, se pasit, nőt, párkapcsolatot nem akarok, mert nem megy. Úgyhogy kitörölhetem a s*ggem azzal, hogy magamba bolondítok akárkit. Önigazolásnak jó volt, de meguntam.