Hogy éljek együtt az alkoholista apámmal?

Pontosan tudom mit élsz át, mert én is ebben nőttem fel, átéltem az egészet. Csak annyi különbséggel, hogy nekem az anyám ivott. Ha ivott durva volt, kötekedős, agresszív verekedős. Soha nem vallotta be magának hogy alkoholista. Ha mondtuk akkor mi voltunk a hazugok akik csak ártani akarnak neki. Ezért tudom, hogy addig amíg apád be nem látja hogy alkoholista, amíg ő maga nem akar segítséget addig semmi sem fog változni. Továbbra is inni fog, és egyre többet, egyre durvábban.

Nem sok lehetőségetek maradt.

Te összeszorítod a fogad, és kitartasz amíg kollégiumba nem mész. Ha már odajutottál, akkor sajnálhatod anyudat, de nem élheted az ő belenyugvó, mártír szerepét. Anyudnak is van lehetősége kilépni ebből a házasságból és új életet kezdeni. A pénz csak egy kifogás. Ha nagyon szabadulni akarna az alkoholista apádtól, akkor elmenne dolgozni, és már lenne pénze új élethez. De ha mártírt akar játszani, akkor abban sem tudsz mit tenni.

Egy biztos. Semmi nem fog változni. (legfeljebb a halál oldja meg a gondot, de nem kívánom senki halálát)

Őszintén sajnállak. Szintén tudom, hogy miről beszélsz, mert nálunk is ez megy (a párommal, párom tesójával és a szüleivel élünk együtt), és nálunk meg apósom ilyen, pepitában. Annyi különbséggel, hogy apósom mégcsak hallani sem akar az orvosi segítségről. Ha részeg, akkor nála is beindul a fantázia, és össze-vissza lekurv@zza anyósomat, és a sógornőmet is. Engem nem mer, mert tudja, hogy akkor a párom elvágná neki a torkát.

Ne haragudj az off-ért, csak gondoltam megírom, hogy én is ebben a cipőben járok, és nagyon szeretnénk már a párommal elköltözni onnan, csak hát, ahhoz előbb munkát kellene találnunk, és a jövedelmünket félretenni a költözésre. Úgyhogy nagyon nehéz. De kitartást, és sok sikert kívánok Neked mindenhez! :)

23/L