Ha nem félek a haláltól miért nem tudok végezni magammal?

Mert az életösztön attól még benned van.

Tudod az, hogy valaki boldog-e az nem csak attól függ, mennyire hasonlít az élete az ideális élethez. (persze jó kérdés kinek mi ideális). Ha a személyiséged olyan, akkor akár úgy is lehetsz boldog, hogy nem mindig rózsaszín az életed. Saját példám, hogy velem is történtek olyanok (mondjuk azért sokaknak sokkal rosszabb), amikről én is modnhatnám, hogy másoknak miért jobb mint nekem. De mégsem teszem, és elégedett vagyok. Nem tudom miért, mert az, hogy másnak rosszabb nem vigasztalna, ahogyan az sem, hogy legyek hálás azért amim van. Egyszerűen olyan a személyiségem, hogy azok a dolgok amik másokat megviseltek volna, azok rólam leperegnek. Csak azt akarom mondani, hogy a boldogság a személyiség és az élethelyzetből áll össze. Ez nem feltétlenül jár, hanem sokszor felfogás kérdése. Hogyan tudnád azokat a dolgokat elfogadni, amiken nem tudsz változtatni, pl az egészséged? Ha látnád, hogy másoknak mennyivel rosszabb, és mégis boldogok, az megvígasztalna? Illetve amin tudsz, azon változtass. Mik nem jönnek, össze, miket szeretnél? Nagyon sok minden tanulható, gyakorlással jó lehetsz bennük és nem feltétlenül tehetség kell hozzá. Ne azt nézd, másoknak mennyivel jobb, hanem a sajátodra fókuszálj. Még két kérdés. Ha valakinek ezeket elmondod és együttérzést mutatnak, azt hogyan veszed? Úgy érzed sajnálnak, és ebből az következik, hogy csődtömeg vagy, vagy jól esik? A másik kérdés, még mik azok a dolgok, amik miatt úgy érzed, rossz az életed?

3-as vagyok. A betegségeid, amik miatt nem tudsz érvényesülni, azok szellemi vagy fizikai betegségek? Mire vágysz jobban? Arra hogy te is boldog légy vagy arra, hogy másnak is rossz legyen? Az, hogy örömöt okoz mások szenvedése, az önvigasztalás. Viszont az önvigasztalásnak más formái is vannak. Például ilyen lenne, ha az öröm okozás helyett inkább hálás lennél. Azért nem ezt érzed, mert negatív érzelmeid vannak, ez teljesen normális persze. Csak így ez a fajta önvigasztalás könnyebb, amúgy magával az önvigasztalással sincs gond. Van aki szerint negatív, pedig az lenne a lényeg, hogy segítsd magad érzelmileg, ha így megy, akkor így megy. Van bármi esély arra, hogy érvényesülni tudj? Nem tudom mennyi részletet tudsz megosztani, de jó lenne, ha tudnánk pontosan, miért nem tudsz érvényesülni. Az nem okoz problémát, hogy ez az igazságtalanság érzet benned van? Nem érzik ezt mások?

#3 vagyok megint. Nem tudom hány éves vagy, de esetleg olyan szakmába kéne elhelyezkedned, ahol mondjuk, ha nagy a tudásod, az érték, vagy tanulás nem megy annyira? Esetleg már felnőtt vagy? Barátaid vannak, ők is átnéznek rajtad? Furcsa viselkedés mit jelent? Mert valahogy a személyiségeddel lehet tudnád ezt kompenzálni, még akkor is, ha semmiben sem vagy jó, beteg vagy, de a személyiséged pozitív, szimpatikus, segítőkész, akkor az már haladás lenne. Tudom, hogy sokan még ilyenkor is átnéznek rajtad, de vannak másmilyen emberek is, akik egy jó személyiséget értéknek tartanak. Egy ilyen társaság kéne neked. Személyiséged milyen? És nincs amiben jó lehetnél, valami? Hobbikkal hogyan állsz?

Életösztön attól még van

Bocsi nem vettem észre, tényleg ott van, hogy 20 éves vagy. Személyiségeden változtass! Ne az legyen a cél, hogy félelemből tisztelejenek. Ha úgy tisztelnek, akkor az csak addig tart, amíg erősnek tűnsz, ha a lelki értékeid miatt tisztelnek, akkor is igen ez a helyzet, hogy amíg azok megvannak, de mivel azt meg tudod tartani egy életre, az erőt meg nem, ezért, ha azt szeretnéd mindig tisztelejenek, akkor ezt a személyiségeddel érd el. A barátodra neheztelsz emiatt? Új barátokat is próbálj meg szerezni.