Hogyan lehetne legyőzni a haláltól való félelmet?

Amikor nem gondolkodsz róla, akkor is félsz a haláltól?

Nem.

Akkor tehát a megoldás, hogy nem gondolkodsz róla.

A valóságban sokkal könnyebb lesz szembenézni a halállal, mint a gondolatok által teremtett valóságban. Ne gondolkodj róla, ennyi az egész.

Az ember agya érdekesen működik, hiszen képes bevonzani azokat, amiket gondol. Ez lehet jó és lehet rossz is. Én például nem szoktam (hagyományos) beteg lenni. Van problémám, de ezek nem betegség alapúak. Iskolás korom óta tudatosítottam magamban, hogy nem leszek beteg, így elkerültem minden influenzát, nem vagyok allergiás, minden kikerül engem. Akárcsak a koronavírus. Taxizok (Angliában), így a lezárás óta 650 rendelésem volt, akik mind a személyautómban ültek, néha mellettem is. Köhögtek néha, de én a kezdetektől nem viseltem se kesztyűt, se maszkot, mert nem hittem benne, hogy valami bajom lehet. És a mai napig nincs is.

Szóval el kellene felejteni azt, hogy erre gondolj. Járjon inkább az az eszedben, hogy milyen boldog vagy, és milyen dolgokat érhetsz el. Ez is ugyanúgy fogja mozgatni az agyad a jó irányba.

Másrészt a haláltól nem kell félni, hanem el kell fogadni. 2-szer állt meg a szívem, így kétszer voltam halott, mégis itt írok neked. Az egyik ugyan mesterségesen végrehajtott (szükséges újraindítás) volt, de a másik csak megesett. Arra a délutánra sem emlékszem, amikor történt. 2 nap kóma után ébredtem fel és semmit nem tudtam magamról. Nem éreztem semmit, csak összeestem. Se hang, se kép, semmi. Nincs alagút fénnyel a végén, nincs Teremtő vagy Ördög, aki elé kell, hogy állj. Semmi. Egy nagy villanyoltás egy süket moziban. ... Nem a mi döntésünk, hogy mikor kell mennünk. Ha menni kell, hát menni kell. Kinek 100+, kinek pár nap (vagy annyi se) áll a rendelkezésre az életből. Nincs értelme olyanon rágódni, amit nem te irányítasz. Az életed a tiéd. Az a te irányításod alatt van. Ezt használd, ezen gondolkodj, ezt javítsd, ezt tedd boldoggá.

50/F

#3: Hátborzongató volt olvasni az írásod!

Én huszonéves vagyok, de szintén rettegek a haláltól,mint a kérdező. Sokáig szeretnék élni, és sok mindent szeretnék megvalósítani, de rossz belegondolni, hogy egyszer mindennek vége lesz.

Eddig az nyugtatott hogy lehet élet még a halál után, vagy fény,mennyország stb de az írásod alapján ugyanaz lesz mint születésünk előtt. A nagy semmi. :(

3-as vagyok

Nem megijeszteni szerettem volna, hanem megnyugtatni. Nyilván én másképpen érzem. A szívbetegségem (két fémbillentyű és egy pacemaker) állandó kontroll alatt van (havi szinten), de ettől még megeshet, hogy egszer csak valami hirtelen feladja a szolgálatot. Igyekszem nyugodtan élni, nem stresszelni magam ezen, hátha megnyújthatom valahogy az életemet egy szép öregkor felé. Beszéltem olyannal, akinek a 4-ből 3 műbillentyűje van 35 éve és még él. Nálam ez csak 12 év egyelőre. Nem mondom, hogy gyere halál, itt vagyok, mert nyilván vannak szeretteim, akiket szeretnék továbbra is látni. Emellett elfogadtam, hogy bármikor áteshetek a ló tulsó oldalára.

Sokan, akik hisznek valamiben, a túlvilágban, képesek azt gondolni, hogy van valami a odaát. Elképzelhető, hogy egyesek képesek olyan állapotban meghalni, hogy tényleg látnak valamit. Én gyógyszeres kezelés alatt álltam és mindezek a kórházban történtek. Ez volt a szerencsém. De pont ezért lehet, hogy agyilag, testileg nem voltam felkészülve, hisz ezek a szerek "drogként" hatnak az emberre. Elképzelhető, hogy ezért nem láttam semmit. Sokszor próbáltam felidézni az említett napot, de annyira homályos a mai napig, hogy elmondani nem tudom. A pillanatra, illetve ahogy írtam, arra a délutánra szinte nem is emlékszem. A kóma alatti dolog pedig érdekes volt. 2 dolog maradt meg bennem. Egy, hogy orvosok vannak körülöttem és gyorsan csinálnak valamit, de ezek csak ruhák, tömeg, kapkodás szinten. A másik egy távoli, dobozba zárt, tompa sziréna és valami rázkódás. Mint kiderült átvittek egy másik kórházba mentőautóval. De csak ennyi a két teljes napból. Hangsúlyozom, gyógyszeres kezelés alatt álltam és egy hét kellett ahhoz, hogy újraindítsák a leállt szervezetemet.

Hogy mitől függ, hogy mit látsz, azt nem tudom. Sokan vakon hisznek Istenben, ők sokmindent láthatnak. Olvastam én is rengeteg túlvilági élményt, amelyek elég valóságosnak tűntek. Sajnálom, hogy nekem nem sikerült ilyen élményt megosztanom veletek.

Ettől függetlenül, nem kell aggódni emiatt. Ha úgy éled az életedet, hogy odafigyelsz arra, hogy csökkentsd a halál lehetőségét, akkor valószínű, hogy eléred azt az életkort, amit szeretnél. Nem kell olyan helykre járni, ahonnan leeshetsz, beszorulhatsz, megfulladhatsz. Ha igen, akkor is csak módjával és ésszel!