Miért van az, hogy egy kisebb lányt, aki még nem menstruál, felvilágosít az anyukája, egy nagyobbat meg nem?

Ahány anya, annyiféle nevelés. És ahány gyerek, annyiféle kérdezés, vagy hogy mondjam. Szóval most nem éppen ebben a témában, de én érzem, hogy a gyerektől is függ, hogy a szülők miről tudnak, mennyit tudnak. Vannak osztálytársaim, akik képesek mindenről beszélni az anyukájukkal, a szerelmeikről, mindenről. Ehhez képest én magamba zárkózom, ha fáj valami eltűröm, és egyedül kisírom magamból, anyu pedig szinte semmit sem tud róla a felszínes dolgokon kívül. De nem csak ő, így nem hiszem, hogy (csak) vele lenne a gond. Senki nem tudja, ki tetszik nekem (lehet, hogy a legjobb barátnőm kitalálná, ha tudná, hogy tetszik valaki), senki nem tudja, mit élek át, amikor bemegyek a suliba, a terembe, mit gondolok igazából mindenféléről. Jó, sok mindent tud anyu is, a legjobb barátnőm is, de néha olyan érzésem van, hogy igazából nagyon félreismernek, mégpedig azért, mert én nem teszek ellene semmit, nem nyílok meg.

Viszont elég rossz, hogy ez tényleg teljesen jelenlévő probléma, nem csak egy szappanoperában fordul elő:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__nok-egeszsege__29737..

15/L