Mit kezdjek magammal? :S
Nos:
Romokban az életem, megint úgy vagyok vele hogy csak az öngyilkosság segíthet, természetanyánk igencsak elbaszott és ez tönkre tesz mindent, nem tudok sehol érvényesülni, tanulás nem megy és elég szerencsétlen is vagyok, az emberek nap mint nap lenéznek,megszólnak és ez elég szarul esik.Sok barátom van, de úgy érzem egyiket se érdekli igazán mi van velem, csak unaloműzésnek vagyok jó/ kihasználnak, szüleim tojnak a fejemre, naponta ha 2x beszélek velük az is annyi hogy szia megjöttem, szia elmentem, nem látok semmi értelmet az életemben, már egyszer kb. 2 éve begyógyszereztem magam az egyik este és úgy voltam vele reggelre végre vége az egésznek, hát még itt vagyok:/ pedig annyi szeretek élni de így egyszerűen nem megy, boldogan kelek fel és sírva fekszem le. Az a legrosszabb mikor haza megyek ágynak dőlök aztán ezen gondolkozom estig,és hogy nincs senki akinek ezt elmondhatnám a valóságban. Állandóan az jár a fejemben,ha megölöm magam utána mit gondolnak rólam majd az emberek,nem akarok így meghalni de élni se. :S Ha tudtok valamit segítsetek 18/F
23:31
Az a helyzet hogy rohadtul 2színű vagyok és barátok előtt teszem az agyam mintha semmi baj nem lenne, van tesóm de utál és ezt kiismutatja :S:S
23:36
mivel elég vézna alkat vagyok, rengetegszer előfordul hogy a paraszt kemény csávók nekem jönnek, belém kötnek és utána jót nevetnek.Pedig én nem csináltam semmi rosszat:S:S és ez naponta elég sokszor előfordul.
Hát igen mondhatni én is elég szerencsétlen vagyok már elég rég óta...sokszor gondoltam már én is öngyilkosságra de valahogy soha nem tudtam megtenni mindig az járt a fejemben hogy talán lesz majd jobb is szóval a remény az mindig megvolt.Aztán igen elértem azt amit szeretettem volna de most megint csak úgy érzem hogy az én életemnek lőttek és ezen már nem lehet segíteni...
fiatal vagyok és kismama is... a családban az elvetetés szóba se jöhetett nem azért mert én nem akartam hanem a szüleim... ki hallott már ilyet... nem mondom hogy nem örülök a babának de pont amikor helyre kezdett jönni az életem most ez miatt úgy érzem megint ott tarok ahol elkezdtem.nagyon félek ettől az egésztől hogy mi lesz a jövőben de sajnos ez van :(
Amúgy végig olvastam amit írtál és én is ugyan így érzem magam és ilyen helyzetben vagyok.Szüleimmel a kapcsolat soha nem volt túl jó és szerintem nem is lesz az.
Tanulás nekem sem megy nemtudok oda figyelni mindig máshol jár az agyam.Barátok hát vannak körülöttem emberek de őket nem hiszem hogy barátnak lehet nevezni.Mert oké megkérdezik hogy vagyok de annyira lehet érezni hogy nem is érdekli őket igazán.Sokszor volt nekem is hogy sírva keltem és sírva feküdtem le szinte mindennapos volt ez is.
Most hogy itt a baba próbálok nem idegeskedni.
Mert nem szeretném ha ez rá rossz hatással lenne.
A 00:18-as voltam :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!