Szerintetek mit kezdjek magammal, állandóan hibáztatom magam?

Március óta pánikbetegség miatt vagyok itthon és nem tudtam bejárni iskolába mert rosszul voltam állandóan. Több hónapig jártam kineziológushoz, de csak pénzzel húzott le minket. Pszichiáternél is voltam, de ugyanazt a sz@r gyógyszert írták fel... Az egész úgy kezdődött, hogy jártam egy könnyű középiskolába de apám rábeszélt, hogy menjek át egy erősebbe mert ez az iskola nem ér semmit meg lányos a szakma ott másabb volt a szakma, de erősebb iskola is volt és belementem én hülye... Az előző iskolába 4-es tanuló voltam, ebbe meg matekból is fizikábol buktam egyszerűen nem ment pedig jártam magántanárhoz. Elég jól beilleszkedtem, bár új voltam (1 éve összevoltak szokva) és mindenki kinézett mert megbuktam. A fél év végén már beszólongattak, hogy mi van, miért nem maradtál ott az előző iskolában, minek jöttél ide, meg meglátszik a szinted, hogy abba az iskolába tudtál csak remekelni itt meg egyes vagy. Pedig kedves voltam mindenkivel és ezt kaptam vissza.. A tanárok is csak csesztettek, nem tudták valójábol mi a bajom, hogy mennyire zavar, hogy megbuktam és nem bírtam megállni a helyem, pedig mindent megpróbáltam, csak annyira levoltam maradva tőlük hogy már nem jött össze. Annyira erős volt a matek-fizika, hogy az kész. Kb. ilyen 1,5-re álltam mind a kettőböl. Az egyik tanár pl minden órán beszólt, hogy hogy írsz meg stb. jelezte hogy mennyire utál... valahogy úgy nem igazán bírtak befogadni a tanárok se, de pár gyerekkel viszont nagyon jól kijöttem, igaz ők is elég kikösített félék voltak.

Annyira összetörtem lelkileg, hogy már nem bírtam bemenni és magántanuló lettem igaz itthon állandóan csesztettek, hogy nem lesz belőled semmi, közbe kiabáltak hogy hülye vagy meg stb. igaz elvittek mindenféle pszichológushoz meg próbáltak segíteni teljes erőböl de nem lettem jobban. Már megunták Ők is. Próbáltam összeszedni magam újra elmenni, de hiába, rosszul voltam.

Most átlettem iratva a régi sulimba, Szeptembertől odamegyek, már nagyon várom, de félek, hogy mi lesz ha nem bírok elmenni, pedig nagyon szeretnék. Sajnos pszichológushoz is úgy tudok elmenni hogy le kell ülnöm mert elájulok... Amúgy is mindig gyenge idegzetű voltam, befordult, sajnos rosszul neveltek a szüleim el is mondták nekem, sehova nem engedtek el, pl. ha elakartam menni egy tanfolyamra általánosba is mondták nem kell stb. meg este 7kor se engedtek el egy előadásra ilyesmi igaz ez régen volt...

Sajnos általánosba még megis vertek az osztálytársaim és teljesen kiközösítettek és mindig itt van ez a torkomba... Az első középsulimba viszonylag beszoktam bár ott sem voltam a magaslat tetején, de ott nem érdekelt mit mondtak, mivel mindből vagy 4-es vagy 3-as voltam és ez ösztönzött...

Annyi minden összejött a sok év alatt, hogy nem tudom mi lesz. Azt mondták itthon, hogyha Szeptembertől nem tudok elmenni a régi sulimba, akkor feketén fognak dolgoztatni egy segédmunkásnak, mivel még 17 leszek, így nem dolgozhatok tanítás alatt... Szerintetek mit tegyek? Sajnos nagyon magam alatt vagyok, de eddig még nem sikerült felállnom a mélyről hiába próbálom minden erőmböl csak lefelé megyek :S

Egyedül a kinézetem boldogít, mert az túlontúl mindig is rendben volt, emiatt sohase tudtak bántatni, ha annyira ronda lennék, inkább nem gondolkodok azon mit csináltam volna már magammal..

Előre is köszi a válaszokat

16f