Mit kezdjek magammal, ha ennyire korlátozottak a lehetőségeim?

teszvesz, vatera megvolt... több hónapig böngésztem, vásárolgattam, de meguntam! Mindent megunok, semmi sem köt le.

Jártam az orvosomnál aki kijelentette, hogy nem fog semmi esetben sem orvosi alkalmassagi izét adni. Vagy a munkaügyiközpontba ez nem kell? A munkaadó sem kéri?

Leszázalékolás nem sikerült (többször fellebbeztünk, nagyon alpári volt a bizottság ezért ilyen munkára se tok menni, pedig van direkt mozgáskorlátozottaknak)

Mennyi az esélye, hogy egy ápolás alatt lévő, mankókkal közlekedő 20 éves lányt bárhová alkalmaznak? :-(((

Nem a pénz miatt csinálnám, az nem érdekel, csak azért, hogy lekössön valami, bármi, amitől embernek érezhetem magam!

Köszönöm a segítőkész válaszokat. A baj nálam már maradandó, az orvosi papírok ellenére sem érdekelte a bizottságot. Egyszer lebbeztünk fel, ott még szemetebbek voltak, tom lehetett volna mégegyszer, de nem érdekelt, ahoz is messzire kellett volna utazni, mint a másodikhoz.

Állatmenhelyi kisegítőn gondolkodtam én is, de a legközelebbi menhely 20 km re van, amihez utazni kellene, tömegközlekedési eszközön, de mikor erről beszéltem anyummal, kihosztak nekem onnan egy kiskutyust. De a kutya már megnőtt, sokat foglalkozom vele, de míg minikutyus volt jobban lekötött, többet lehetett vele foglalkozni. Ám van egy szobacicám is, teknősöm és hörcsögöm.

Hát a vatera eladás, megint csak a mozgás korlátozottság, messze van a posta, a csomagok...stb. Az a baj, minden olyan dolog ami jó és hasznos időtltés lenne, kell a járás.

Ami a mai napig megrendít, hogy a városban egy gyógyászati segédeszköd bolt van (kis város), és az előtt is van egy hosszú lépcsősor. Felháborít, hogy ilyen üzletet pont mozgásukban korlátozott személyek látogatnák és akkor lépcső...