Mit kezdjek magammal? :S

Szociálpszichológiában a „tanult tehetetlenség” kifejezés azt a jelenséget írja le, amikor az emberek azt érzik, hogy elvesztik a kontrolljukat az események irányítása felett, és azt gondolják, hogy CSELEKEDETEIK KIMENETELE FÜGGETLEN A CSELEKEDETEIKTŐL. Így gyakran feladják azt a törekvést, hogy irányítsák saját sorsukat vagy akkor is feladhatják a próbálkozást, amikor erőfeszítéseik talán eredményesek lehetnének.

Döntsd el, mit akarsz! Kell, hogy legyen életcélod. Az öledbe semmi sem fog csak úgy belepottyanni, keményen küzdeni kell érte. Az jó, hogy gondolkozol, de ne a problémán rágd magad, hanem arra próbálj rájönni, mi a forrása az adott problémának! Az a helyzet, hogy tudatosan szarsz bele mindenbe. Nem megy a tanulás? Szoktál tanulni? Fektetsz bele annyi energiát, hogy eredménye legyen? Nem érdekled a barátaidat? Ők érdekelnek téged? Te nyitsz a szüleid felé? Ha ezeket a kérdéseket megválaszolod magadban, sok dologra rá fogsz jönni. Rajtad áll vagy bukik a dolog.

Kinézeten sosem szabad leragadni :)

Az a legrosszabb szinte

nerágd magad ilyesmiken! és ne vedd fel annyira más negatív véleményeit

Énsem vagyok egy szépség mégis elvagyok :D

Egyébként én azt ajánlom neked Hogy esetleg próbálj meg kicsit többet beszélgetni szüleiddel,keress olyan

haverokat akik befogadnak,nem használnak ki :)

És olyan nincs hogy nem fog meg semmi,olyan nincs hogy nincs hobbid !

PRóbálj nyílt lenni, és meglátod lesz olyan ami ngayon érdekelni fog

Engem pl most a gitározás fogott meg

16/Fiú

Szia

Hasonló helyzetben vagyok, sőt régen még rosszabb volt.

Egyáltalán nem látom a kiutat. Fogalmam sincs ki vagyok igazából, pedig már igencsak el kellene határoznom magam valami mellett. Nincs munkám, sőt még érettségim se. De ez a része engem abszolút nem is érdekel, nem ilyen jellegű munkáim vannak. Viszont nem vagyok biztos magamban, abban, hogy mennyire vagyok tehetséges... lehet a biztosat kellene választani, és folytatni a sulit. De mivel szüleimet nem érdeklem és sosem beszélgetünk semmiről, ezt sem tudom velük megbeszélni. Az idő meg csak telik...

Nekem is akad pár haverom, de ennyi. Senki komoly, akire számíthatnék.

Én is rengetegszer próbáltam öngyilkos lenni, de semmit sem értem el vele. Én igazából csak azt akartam, hogy szüleim elgondolkozzanak és jobban figyeljenek rám, de az ellenkezőjét értem el. Volt amikor tényleg meg akartam halni, de csodával határos módon én mindent túléltem...

Ma már ezért is nem csinálok ilyesmit, semmi értelme.

Igazából tényleg szeretnék segíteni, de nem tudom mit mondhatnék. Régen nálam is nagyon intenzíven zajlott ez le, de most már annyira nem. Mármint ugyanúgy változatlan minden, csak engem már nem érdekel. Egyszerűen nem foglalkozom vele. Próbálok a mának élni, nem gondolok bele, hogy mi lesz később. Amikor problémával kerülök szembe akkor azt megoldom. De mindig csak a jelent.

Idióta egy helyzet...

u.i.: lehet valamennyire tényleg ki lehet nőni az ilyesmit. Régen pl. az esték szörnyűek voltak! Minden este sírva aludtam el, meg akartam halni. Évekig depressziós voltam. Este volt mindig a legrémesebb. Ilyenkor előjött az is, hogy nekem nincs senkim, nincs egy kapcsolatom stb...

Most már csak nevetek az egészen, hogy milyen kis nyálas voltam. Nem mintha most lenne normális kapcsolatom... de simán megvagyok egyedül. Ráadásul válogatós is vagyok így inkább nem járok senkivel, minthogy valakit csak úgy felszedjek...

Nem tudom mit mondhatnék, nem tudom nálam mitől változott ez meg. Egyszercsak megtörtént. Egyébként 20 éves vagyok, szóval nyugi, hamarosan nálad is biztosan vége lesz :)

23:34 vagyok.

Szerintem sincs veled semmi gond. Nekem is beszólnak mégis rengeteg ember szerint szép vagyok. Bár engem egyik se érdekel, ha csúnyát mondanak beverek egyet az illetőnek, ha meg szépet kinyögök egy köszit. De egyik se hoz lázba :DD ez van.

De miért néznek le? Miért cseszegetnek? Mondhatnál pár példát.