Pókfóbia! Valaki segítsen mert már kikészülök! Mit kezdjek magammal?

én elhatároztam hogy egyszerűen le fogom győzni ez ta fóbiámat..nem tudom hogy..mert egyszer van hogy képes vagyok megfogni írtó pici pókokat,vagy kaszás pókokat,de van mikor sikítva rohannék el..csak mert megnéztem közelebbről egy nagyobb kaszáspókot,rögtön leráztam a kezemről mert olyan undorító potroha volt xd..nemtom miért félek tőlük..egyszer sajnos eltörtem miatta a kedvenc bögrémet :/...meg volt egy olyan(ez így utólag eléggé nevetségesen hangzik xD),hogy volt egy hatalmas dög a szobámban..rádobtam az egyik papucsom az ágyról..a hosszú cipőkanállal leszedtem róla,hogy megdöglött-e már..de még élt,és teljesen úgy nézett ki mintha engem bámulna és mindjárt rámveti magát...de aztán kivégeztem...van mikor annyira rámjön hogy képes vagyok a sarokban sírni..ez a bögrés eset..nagy nehezen rávettem magam hogy kivigyem a bögrét(mert rajta volt)..de aztán megmozdult én meg szépen ügyesen elhajítottam a bögrét..anyámékat kértem előtte,de nevelőapám leciccegett,anyám meg azt mondta hogy elmászik..nekem rögtön az fordult meg a fejemben,hogy: persze,RÁM!..szóval minél előbb szeretném ezt legyőzni..egyre nagyobb pókokkal :)...mindig egyre nagyobbat fogok magamra engedni..(a keresztes pókoktól már előre félek O_O)..sok sikert neked is a legyőzéshez,te nem tudom milyen taktikát fogsz választani :) (vagy már választottál,mert már jó régi ez a kérdés :D..azért jó volt leírni xD)

15/L

Nálam most telt be a pohár. Mindig is betegesen rettegtem a pókoktól, bármilyen picit is láttam meg, mindig ugyanúgy reagáltam: megdermedtem, pislogás nélkül, tágra nyílt szemekkel meredtem a pókra, kapkodni kezdtem a levegőt, aztán szépen csendben elsírtam magam. Aztán, amikor a szüleim kivitték a pókot, szép lassan megnyugodtam. Nos, a szüleim egyáltalán nem félnek a pókoktól, sőt szeretik is őket, szóval nem mindig számíthattam rájuk ilyen téren, volt, hogy közölték, ők aztán nem viszik most ki, tudjam már elviselni. Nos, én nem tudom. Régen szimplán csak féltem a pókoktól, de az idő múlásával ez egyre rosszabb lett, mára már rettegek. Nem olyan rég nagy fájdalmasan rávettem magam, hogy ha pókot látok, megöljem. Annak ellenére, hogy rettegek tőlük, nem szeretem őket gyilkolászni, mert ártatlanok, de ahhoz egyszerűen nincs idegem, hogy kivigyem őket. Szóval, az első alkalommal, amikor pókot öltem, letekertem egy rakás wc papírt, becsomagoltam néhány papírzsepibe, és zacskót húztam a kezemre... Elég gáz, tudom, de nem tehetek róla. Ma már ott tartok, hogy egy kisebb dögöt - kb. 10 percnyi sokk után - egy papírzsebkendővel megölök.

Most, hogy itt a nyár, a pókok is előjöttek, és a szúnyogháló ellenére azért elég sok bejut. Ugyanebből az okból mostanában éjjelente általában fent vagyok és beszélgetek a barátaimmal, illetve filmeket nézek. Ami most történt, viszont már végképp sok volt. Először is, úgy két órája, amikor kimentem a konyhába, láttam, hogy egy nagyobb fajta dög rohangál a földön. Nagynehezen összekaptam magam és apukám gigantikus papucsával odacsaptam neki egyet. Felfordult a gyomrom is tőle. Aztán, valamiért megint kint voltam nemrég, és észrevettem egy pókot az ágyam és a fal között. Nekem egy közepesnek felel meg, ugyanezt a szüleim "a hangya se látja" típusnak hívja. Szóval, egy barátnőmmel arra jöttünk rá még anno, hogy ha hajlakkot fújok egy pókra, az megdöglik tőle. Ki is próbáltuk, én is azt szoktam mostanában használni, ha elérhetetlen helyen van. Szóval, hoztam is a hajlakkot, lefújtam vele a srácot/csajt (jó bőségesen), egészen addig, amíg már nem mozdult. Gondoltam már nem hagyom ott, fogtam egy A4-es papírt, amit már nem is tudom mire használtam, és elkezdtem kipiszkálni vele. A kis dög erre feléledt, és elrohant. Egyenest az ágyam alá. Na, elkezdtem remegni, bőgni, nyüszíteni, aztán fogtam a kis zseblámpámat, lefeküdtem jó távol az ágyamtól, és bevilágítottam alá. Annyit láttam, hogy az ágyam lábának a belső részén mászik fel. Felálltam, hogy majd felülről meglepem a mocskot, de nem került elő... Megint lefeküdtem, és bevilágítottam, de már nem volt sehol. Olyan jó háromnegyed órája keresem már, és nincs sehol, azóta pedig folyamatosan rázkódok a sírástól. Tudom, hogy nem bánt. Tudom, hogy még hasznos is. De egyszerűen rosszul vagyok és nem bírom. Most határoztam el, hogy ezt le kell küzdenem valahogy, muszáj lesz. Végigolvastam a válaszokat, bár a kérdés elég régi, és némelyik nagyon megnyugtató volt. Aztán belegondoltam, hogy talán nekem is magamra kéne engednem őket, egész kicsivel kezdeni, aztán ha már bírom, egyre nagyobbakat... De az a baj, hogy a gondolattól is megszédültem, és méginkább sírhatnékom lett. Eldöntöttem, hogy megpróbálok erről elbeszélgetni a szüleimmel, hátha meg tudnak nyugtatni valahogy, vagy rávenni, hogy próbáljak meg megfogni egyet. Ha nem sikerül, megyek pszichológushoz, nem érdekel, mibe kerül. Még csak 16 vagyok, de már nem bírom idegekkel, tuti egyszer ebbe fogok beleőrülni.

Én tegnap láttam egyet a konyha előtt. Valami hatalmas volt... Na jó... nem tudom, aki nem fél tőle mit mondana rá, de tényleg nem volt kicsi... 20 percen keresztül próbáltam rávenni magam, hogy leüssem. Nem jött össze, bemászott a szekrény alá. Ez után felmentem a szobámba (becsuktam az összes ajtót, a konyha és a szobám közt). Befújtam magamat, az ajtót és az ablakot rovarriasztóval meg az ágyamat dezodorral, de még így sem tudtam aludni másfél óráig. Azóta ha a konyha közelében vagyok minden látható felületet megnézek, szerintem ha valaki azt látná kiröhögne... :D De egyébként én minden ilyen rovartól félek, DE a nagyon kicsi (azt a pár mm-es) pókot PAPÍRZSEBKENDŐVEL le merem ütni. Ha nagyon nagy vészhelyzet van egy max 2 cm-est könyvvel vagy valamivel, de tényleg csak akkor ha nincs senki más. Meg egyszer az ablaküvegemen volt valami bogár. Papuccsal próbálkoztam de közben akkorát sikítottam, hogy nem igaz. :D Nem tudom a szomszédok mit gondoltak... :/ Osztálykiránduláson is mi volt inkább el se mesélem... xD

Amúgy az a duma, hogy "sokkal kisebb mint te, jobban fél tőled mint te tőle" BAROMSÁG. Ha félne tőled, nem menne a házadba. Menekül ha mondjuk papuccsal próbálod leütni. Hát JÓHOGY! Miért te m menekülnél, ha valaki papuccsal akarna fejen b*szni? Dehogynem. Meg "nem kell félni tőle"... És azt hiszik, hogy akkor tényleg nem fogsz. Hát valaki fél a sötétbe, megmondod neki, hogy "ne félj", ugyanúgy félni fog. :D

Amúgy én képes vagyok sikítani egy pókos kép láttán, szóval az én esetem tényleg durva. Töriórán is szivatott az osztálytársam, mert szerinte poén ha valaki felsikít órán. :D 15/L

Hali, tudom már elég régi kérdés és eltelt pár év.... De én is nagyon félek a pokoktol, pont most porszivoztam le egyet az ágyam fölül. És hát nem igazán tudok elaludni (pedig nem ártana, holnap suli és felkelés angolból :()

E miatt is keresgéltem a neten, hogy hogyan tudnám legyőzni ezt a fóbiát.

Esetleg,ha valaki úgy gondolja megosztana velem személyes tapasztalatait? Nektek hogy sikerült legyőzni, ha sikerült?

16/L