Pókfóbia! Valaki segítsen mert már kikészülök! Mit kezdjek magammal?

Sosem értettem azokat, akik félnek pl. a pókoktól vagy mondjuk az injekciós tűtől. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy egy kis póktól hogy lehet félni... (nem bántás, tényleg nem értem:))

Egy időben én is féltem, amikor megnéztem 1-2 idióta gyilkospókos filmet, azt álmodtam, hogy bemászik egy óriáspók, és megesz. Meg féltem a színes pókoktól, Afrikában, meg D-Amerikában élnek olyanok főleg, de aztán eszembe jutott, hogy nálunk ezek nincsenek, ezektől a piciktől meg sose féltem, nem tudnak nekem ártani. Az egyik barátnőm is félt, azt csináltam, hogy mindig fogtam neki pókot, és minden alkalommal közelebb vittem hozzá. A végén meg merte fogni!!! és már nem fél!

Akár ez is lehet a módja, hogy legyőzd a fóbiád, mert így nem lehet élni. Gondolom, már lefeküdtél, de szerintem bekérezkedhetsz anyukádhoz, ha nagyon félsz.

Én nem félek a pókoktól, bogaraktól , kígyóktól és békáktól sem, és lány vagyok, szerintem nevelés kérdése egyébként, hogy kiskorodban azt mondták-e(sikították-e) otthon, hogy fujj, vigyázz béka!!!!vagy azt hogy nézd csak, milyen érdekes??hozzá állás kérdése!olyan, mit a "vigyázz, elvisz az ördög ", csak ezt nem hiszi el ma már senki, régen ettől is féltek :)

egyébként hogy borzoljam a kedélyeket épp itt van az orrom előtt egy döglött orrszarvúbogár, ami legalább 3 centi nagy, én találtam, már akkor is halott volt, itt van a szobában, az asztalomon, itt alszok vele, de egy élőt is szívesen a kezembe veszek, mert nagyon érdekes!semmi bajom nincs.lány vagyok, és hozzáállás kérdése, amin te is tudsz változtatni :)

22l

sőt, most nézem egy lepke is van a monitoromon..ujujujujjjj :) :)

ettől még nyugodtan alszom :)

még mindig 22l

Még mindig 00. 46. vagyok

Egyébként az az érdekes, hogy én ezektől a bogaraktól csak lakáson belül félek, de akkor nagyon.

Amúgy kint a természetben nem érdekel. Múltkor pl. a strandon napozás közben a lábamon mászott egy nagy zöldes-feketés páncélú bogár, az egyáltalán nem zavart, lesöpörtem magamról, aztán feküdtem tovább.

Szóval a természetes élőhelyükön nem zavarnak engem a bogarak, csak akkor ha betörnek az én zónámba. Valahogy olyan piszkosnak, fertőzőnek, undórítónak gondolom őket. Pedig tudom, hogy elvileg semmit nem terjesztenek, nem kéne tőlük félnem. De valahogy nem fér nekem össze a frissen mosott ágyneműm meg az az undorító bogár, ami kitudja, hol mászkált előtte...

19/L

Tényleg és a férgektől nem féltek? Mert én amúgy azokat se szívlelem, még jó hogy felénk nincsenek ilyenek, mint amikről egyszer olvastam... Idézem:

"Az utóbbi években sok településen okoztak pánikot az apró, legfeljebb három-négy centiméteres, sötétbarna, gyűrűsférgeknek tűnő, ezerlábú vaspondrók. Az állatok ősszel és tavasszal tömegesen lepték el a lakott területeket, vonultak az utakon, megbújtak az árokparton, járdák repedéseiben, felkúsztak a villanyoszlopokra, házfalakra.

Esténként tömegével bevonultak a lakóházakba, még a mennyezetre is felmásztak, onnan potyogtak a levesbe, a fürdőkádba. A riadt lakók védekezésére az állatok ijedtükben összetekeredtek, és irtózatos bűzt árasztottak."

Ha nálunk ilyen lenne, én tényleg idegösszeomlás kapnék... Undorodom a dögöktől lakáson belül...

19/L

igazán dicséretes, hogy valaki próbálja racionális meggyőzni ezeket az embereket, de az ilyen félelmek nem racionális félelmek, teljesen felesleges érveket felhozni ellene, még akkor is, ha teljesen igazak.

a bogaraktól, pókoktól, stb. való irtózás (főképp ha kóros, pl. ha nem mersz utána befeküdni az ágyba, kidobod a szennyesbe az összes ruhádat, ha az egyiken bogarat találtál) valami egész másfajta szorongásra utalnak, érzelmek kivetítése.

itt pl. azt mondja, hogy ezt a félelmet a szüleinktől kapjuk:

[link]

ez azért furcsa, mert én is irtózom tőlük (nem kórosan, de éppen eléggé), és nem emlékszem, hogy az anyám vagy az apám bármikor is reagált volna olyan hisztérikusan a pókra, ahogy én tudok.

nem találtam perpillanat más forrást a neten erre vonatkozólag (hogy miért iszonyodunk tőlük), ha valaki talál, nyomja már be ide:)