Miért akarok anorexiás lenni?

Semmi sem azzal kezdődött hogy "hűű de jó móka, legyünk anorexiásak!". Mindig is vékony voltam, jobban mondva inkább olyan alaktalan húscafat-amőba.. régebben vékonynak tartottam magam. Most nem. Egy semmi vagyok. kb. 2-3 hónapja kezdem el "böjtölni". Vagy azt csináltam hogy 1-2 hétig semmi, csak napi egy bögre kakaó.. tejet nem szeretem magába.. és a csontjaim, meg az izmok.. Vagy pedig 3-4 napig semmit nem ettem. És utána ettem egy rendesetet, utána megint 3-4 nap. Edzettem minden nap, de egy idő után már kimerültem. Amit elértem az a 34,5 kilóm volt. Mindenki unszolt, hogy egyek, és úgy tűnt a legfontosabb kapcsolatom is kezd helyre jönni. Ettem. De azóta is bizonytalan vagyok. Jó ez így? Jól csinálom? Időközben rájöttem, utálom a hasamat - bárcsak ne is lenne. Eltűntetném. Nem tömöm magamba a zsírt éjjel nappal. Nem eszek nasikat. Néha 1-1 napot kihagyok, max zöldség,víz. Utálom a hasamat. Csak egy gomó bennem. Felvágnám. Egyszer megrajzoltam a testemre egy varrott hasfelmetszést filccel. Vagy egyszerűen ketté szelném a testemet. A csuklómat is féltem. A derekamnak és a csuklómnak vékonynak kell maradnia! Undorító hogy folyton ott a hányás a hasamba, és csak dagad ha nem vigyázok! Nézem az extra vékony lányokat, és úgy irigykedek.. Nem akarok hasakat. Nem akarok testeket. Minden nap edzek. Volt hogy (néha) hánytattam magam, de nem szeretem - undorító. De még mindig jobb mintha itt nőne bennem ez a mocskos gumó. Vagy az egész "bajom" csak valami szimbolikus, lelki jelentéssel bír? 163 centi, jelenleg 40 kiló vagyok. Mindenki azt mondja hogy szebb lennék, ha híznék. Én is észrevettem néha a tükörben - nicsak, csak nem szélesedik a csípőm? És a derekam semmit sem nő? Hát ez tök jó!. Már nem látom ezt. Egy nagy viziló-tehén-farönk vagyok. De komolyan! És amőba. Mindig más. Mindig minden bizonytalan. Nem szeretem magam. A testem.