Miért lenne érdemes életben maradnom? Egyáltalán egy ennyire elcseszett életet rendbe lehet valahogy hozni?
1) Nincs munkám. Pár hónapja felmondtam több évnyi kereskedelemben töltött idő után, azóta sem találtam semmit. A helyi városból vissza sem hívnak (megyeszékhely), Budapestre meg a környező településekre járkálok interjúkra, de végül oda sem vesznek fel. (Gondolom a távolság miatt.) A kereskedelmi tapasztalaton túl sajnos csak angol nyelvtudásom meg érettségim van, illetve felhasználói szinten értek pár programhoz (Office, Adobe programok, stb.).
2) Nincs pénzem. Azt a keveset, ami korábban volt, mindet drága művészeti cuccokba, meg digitális (rajz)eszközökbe öltem. Ezekből ugyan tudnék párat eladogatni, de ez csak átmeneti megoldást jelentene.
3) Szeretnék ugyan továbbtanulni, valami fixen piacképes szakon, de egyfelől állami félévem is kettő van már csupán, mert sajnos elvesztegettem egy FOSZK képzésre (egy év), meg egy bölcsész nyelvszakra (négy év), amiből csak abszolutóriumom van, mert nem láttam értelmét szakdolgozatot írni egy munkaerőpiacon értéktelen diploma megszerzéséhez, pláne úgy, hogy az adott nyelv sem megy valami fényesen.
Sajnos humán beállítottságom van, amihez nehéz piacképes képzést találni, s utána még annál is nehezebb állást szerezni. Tanárnak szerintem nem lennék jó. A pszichológia érdekelne, de egyfelől meglévő mentális problémákkal nem tudom mennyire jó ötlet, másfelől meg ez alsó hangon 5-8 évnyi tanulást jelentene (ami alapvetően nem gond, mert szeretek tanulni és ez a terület érdekelne is), viszont kapcsolatok nélkül nehézkes elhelyezkedni a pályán. Arról nem beszélve, hogy jelen állás szerint a felvételi pontszámom is kevés lenne hozzá, pedig van egy ötös emelt érettségim meg nyelvvizsgám is, pedig 4-es 5-ös lett mindenem, csak sajnos százalékban nem a legjobbak. Ahogy a kalkulátorban kiszámoltam, még plusz felsőfokú nyelvvizsgával vagy egy másik emeltszintű érettségivel is necces lenne, hogy elérjem a szükséges ponthatárt.
Lényeg, ami lényeg, perpillanat a rajzolás mellett a pszichológia lenne az a terület, amit egy életen át tudnék tanulni, viszont mindkettő rizikós pálya, amit kapcsolatok meg anyagi hátszél nélkül nem biztos, hogy megérné választani. A reálos területek meg a kétkezi szakmák pedig vagy nem érdekelnek, vagy nem vagyok bennük jó, persze, ha diploma után ezek fix megélhetést biztosítanak, akkor lehet, hogy kénytelen leszek erőt venni magamon és errefelé orientálódni.
3) Van ugyan hobbim (rajzolás, karakteralkotás), amit szeretek és élvezek, de tehetségem nagy valószínűséggel nincs hozzá, mert senkit nem érdekelnek a munkáim. Feltételezem, ha lenne bennem bármi potenciál, akkor alapvetően tetszenének az embereknek a műveim. Próbálom több felületen is megosztani a képeimet, de max. 1-2 lájkot/upvote-ot kapok rájuk, ami bőven az átlagon alul van.
4) Diszfunkcionális családból jöttem, a szüleim nem kedvelnek és érzelmi támogatást egyáltalán nem kapok tőlük. Sajnos csak megtűrt személy vagyok otthon, és ezt előszeretettel hangoztatják is. Viszont perpillanat ők az egyetlen esélyem arra, hogy tető legyen a fejem felett, illetve anyagilag is tudnának valamennyire támogatni, de erre csak a legvégsőbb esetben “fanyalodnék”.
5) Barátaim sincsenek. A régiek többnyire “lekoptak”, újakat szerezni meg nem tudok, mert saját magammal sem vagyok rendben és ez egészen biztosan megmutatkozik a kisugárzásomban.
6) A szexuális életem, mint olyan, nem létezik, mivel utálom a saját testemet. Sajnos főleg veleszületett genetikai dolgok miatt, ezeken meg max. a műtét segítene, de arra meg pénzem nincs, ráadásul rettegek a vértől meg a műtétektől. Mindenesetre magamhoz sem nyúlok és azt sem élvezem, ha mások szexuális jelleggel érintenek. Nem tudom, hogy ez veleszületett aszexualitásnak minősül-e, vagy szimplán a lelki problémáim eredménye (párkapcsolati csalódások, depresszió, önutálat). Szoktak lenne szexuális töltetű álmaim, ott többnyire tudom élvezni a szexet. A valóságban sosem sikerült. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy bárki is őszintén kívánatosnak találna és nem cserélne le az első adandó alkalommal egy nálam vonzóbb egyénre, így elengedni sem tudom magam.
7) A fentiekből következik, hogy párkapcsolatot sem tudok létesíteni. Undorodom tőle, ha fel akarnak szedni, rám akarnak mászni. Szó szerint hányingerem lesz annak a puszta gondolatától, hogy nekem nem tetsző emberek érnek hozzám. A barátibb, türelmesebb közeledésre lennék vevő, de kb. mindenki azonnal ágyba akarna vinni. Az önbizalomhiányomból adódóan én nem igazán merek nyitni számomra megnyerő egyéneknél, nálam viszont csupa olyan egyén akar kezdeményezni, akik kívül-belül taszítanak.
8) Próbáltam szakembert keresni (pszichológust és pszichiátert egyaránt), kaptam is időpontot, nyár végére (ezt is a szüleim fizetnék, pláne, ha addig sem sikerül munkát szereznem). Viszont tartok tőle, ha ez így megy tovább, nem fogom addig kibírni.
Ti mit tanácsoltok ilyen helyzetben? Jelenleg jó pár nyomós indokra lenne szükségem, hogy miért ne vessek véget az életemnek. :( És nem azért, mert nem szeretnék élni, hanem szimplán azért, mert nem látom jelen helyzetben a kiutat, a fényt az alagút végén.
Mostanra annyi mindent elszúrtam ebben az életben, hogy fogalmam sincs merre induljak el, hogy ki tudjak mászni ebből a gödörből. Momentán úgy érzem, hogy szinte semmihez sincs energiám, motivációm és hajlamos vagyok feladni a dolgokat az első adandó nehézségnél. Hogy lehet az ilyen mentalitáson változtatni? Honnan szerezzek lelkierőt, motivációt és kitartást?
39-es: Nézd, ha van párod, meg úgy egyáltalán bárki, aki szeret és törődik veled, az már fél siker, úgy könnyű.
Nekem senkim sincs, se barátok, se párom, a családom sem szeret. Azt sem tudom milyen az, ha valakit feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak, mert eddig nem volt benne részem. Még a gyakoris önkéntes "barátok", levelezőpartnerek, akik önként és dalolva ajánlkoztak fel, hogy szívesen beszélgetnek velem, ők is felszívódtak pár levél után. Engem mindig mindenki elhagy, már gyerekorom óta, senkinek sem számítok. És ha megkérdezem, hogy mi velem a gond, vagy azt a választ kapom, hogy "Elég nagy baj, ha magadtól nem látod.", vagy azt, hogy "Semmi, minden rendben van veled, csak legyél nyitottabb, pozitívabb, türelmesebb.", vagy azt, hogy "Túl negatív vagyok."
És mégis mire föl legyek pozitív, ha szó szerint semmi jó nem történik velem és elmúlt években úgy tönkrevágtam a saját életemet, hogy nem tudok kimászni a gödörből. Képeznem kellene magam, de se pénzem, se munkám, hiteleim meg számláim azok bezzeg vannak.
Hogyan bocsássam meg magamnak, amiért kilátástalan helyzetbe sodortam magamat? Hogyan tudnám így akár egy percig is jól érezni magam, önfeledten belemerülni bármibe, legyen az rajz, tanulás, önfejlesztő könyv, vagy éppen film, ha közben folyton azon kattog az agyam, hogy miből fogom fizetni következő hónapban a számláimat?
Néha sikerül ugyan eladnom valamit (bár borzasztó nehéz, mert tele van a net komolytalan vásárlókkal meg botokkal), esetleg elvállalnom egy-egy alkalmi munkát a Giggle-ön keresztül (igaz, a többségét mindig elutasítják, pedig becsületesen dolgoztam az eddigi műszakjaimban), de mindez csak arra elég, hogy a kiadásaimat meg a pszichiátert fedezzem.
Hiába jutottam el mostanáig bezárólag vagy 20-30 állásinterjúra (már amelyiket a szorongás le nem mondatott velem), értékesítős, tukmálós, fél-fekete munkákon kívül sehová nem akarnak felvenni, még bolti eladónak sem, hiába van benne több éves tapasztalatom. Hiába nézek utána a cégnek, hiába láttam több tucat videót és cikket állásinterjú témájában, hiába próbálok pozitív, mosolygós és érdeklődő lenni, egyszerűen képtelen vagyok meggyőzni a munkáltatókat arról, hogy "jó befektetés" lennék.
Ezen a ponton nagyon úgy fest, hogy nincs számomra remény. Hiába próbálkozok, ha szó szerint mindenhol falakba ütközök. És tudom, hogy a munka megszerzése lenne most az elsődleges cél, de mi a fenét kezdjek magammal, ha hiába adok be napi 10-20 álláspályázatot, olyanokat, amelyekre legalább 70%-ban megfelelek, de így sem akar összejönni egyetlen tisztességes munkahely sem?
Azt pedig, hogy "értékes ember" vagyok, majd elhiszem akkor, ha ez nem csupán kimondva, hanem éreztetve is lesz velem.
Például, ha lesz olyan munkáltató, aki hajlandó lesz engem alkalmazni. Vagy akad olyan ember, aki hajlandó velem barátkozni, kölcsönös tiszteleten alapuló párkapcsolatot létesíteni. Amíg gyakorlatban senki sem szeret és a kutyának sem kellek, amíg nem részesülök emberi bánásmódban a külvilág, illetve a környezetem által, addig ezek sajnos csak szánalmon alapuló üres szavak.
válasza:Igaz, anno a kollégiumi fürdőszobától kavargott a belem, otthon is utálok WC-t takarítani és egy mezei vérvételen hajlamos vagyok elájulni. Tuti befutó lennék.
A németet érettségi óta nem használtam és az nem ma volt. Úgyhogy hiába van belőle nyelvvizsgám, mivel már nem beszélem, ezért nem ér semmit. Az angol jobban megy, bár szóbeli oldalról itt is van még hová fejlődnöm.
Akárhogy is, megérte 20 évig koptatni az iskolapadot.
Az élet iskolája terén sok 8 általánost végzett és/vagy 2-es, 3-as tanuló röhögve lehagy, mert hülye vagyok valamennyi gyakorlati tudást igénylő dologhoz, meg úgy az élethez általában. Amihez meg kicsit is konyítok, arra semmi igény nincs a munkaerőpiacon. Pénz és munka híján meg nem tudom magam képezni. Még az ingyenes képzés sem játszik, mert mégis miből tartom fent magam mellette? Ebből a helyzetből lehetetlen lesz kitörni, hacsak 1-2 hónapon belül nem vesznek fel valahová.
válasza: válasza:"Képeznem kellene magam, de se pénzem, se munkám, hiteleim meg számláim azok bezzeg vannak."
Nem képezni kéne magadat, hanem munkát kéne találnod így, ahogy vagy. És meggondolni, hogy milyenek azok a számlák, nem lehet-e csökkenteni a kiadásaidat.
"Én nem tudom, mit látnak rajtam a HR-esek/üzletvezetők, mert tisztességes, becsületes, lelkiismeretes, tanulni, fejlődni és dolgozni vágyó ember vagyok, mégsem kellek a kutyának sem. :( Mégis ki kell nekik? Mi hiányzik belőlem?"
Hát kérdezd meg tőlük, hátha néha-néha némelyik mond valami használhatót, nem csak valami panelszöveget.
"Az angol jobban megy, bár szóbeli oldalról itt is van még hová fejlődnöm."
Hát akkor fejlődjél! Ott a net a kezedben, dől belőle az angol.
válasza:39-es vagyok
Írásommal szerettem volna egy kis biztatást adni, lásd szarból is lehet várat építeni, ha én találtam párt, neked, bárki másnak sikerülhet. Biztos, hogy nincs veled baj, de az írásodból süt az önbizalomhiány, tehetetlenség. Én is ilyen vagyok, voltam, bőven fejlődnöm kellene, viszont az csak úgy megy, ha önismeretre teszel szert. Olyan nincs, hogy szimplán nem szeretnek, bárkit lehet szeretni, ha azt sugározza, hogy rendben van magával. Erre persze mondod, hogy hogyan legyél, ha nincs munkád és pénzed. De hidd el, nem ezen múlik. Én pl.az egyik legrosszabb lelki-válságom után ismerkedtem meg a párommal. Mert hiába voltam szarul, tudtam, hogy mit akarok, adtam azt, aki vagyok. Hiába volt és még van is körülöttem szar, meg tudom magamban találni a jót. Nem azon múlik az értékességed, hogy van e munkád vagy nincs, meg hogy mi az éppen. Akinek tetszenek a belső értékeid, az el fog fogadni. Persze, bizonyos körökben értékmérő a pénz és a végzettség, de neked nem ott kell párt, barátokat találni. Ha meg jön egy pasi, azt mondanád, húzzon a fenébe. Tudom, így éltem jó ideig. Most ezzel nem azt mondom, hogy ne képzed magad, ne dolgozz, mert dolgozni muszáj, életet építeni csak így lehet. Különben a kapcsolat se lesz hosszú életű. Én is jelenleg a volt sulimban vagyok óraadó, mert sehová máshová nem kellettem. Egyelőre. De nézd meg a lehetőségeidet. Ha tudsz angolul, egy időre kimehetsz külföldre, vagy elmész takarítani, mellette képezheted magad, akár vmi szakmára is. Előbb-utóbb össze fogsz jönni. Nem szabad a kifogásokat keresni, szar világ van, ezt nem tagadhatjuk, bár korábban se volt könnyebb az élet, sőt. A világ kemény és undorító sokszor, meg kell tanulni küzdeni benne, másképp nem lehet előrejutni.
A barátokhoz, párhoz azt tudom mondani, ahogy az írásodból is lejön, látják rajtad, hogy apatikus vagy, onbizalomhianyos,
válasza:Szval véletlenül elküldtem a hsz-t, tehát, látják rajtad, hogy nem vagy rendben önmagaddal, és így nem tudod megmutatni a valódi személyiségedet. Mondtad például, hogy mi a hobbid, de azonkívül nem derült sok minden ki rólad. Csak, hogy szidod magad. Valahogy azt kellene elérni, hogy higgy magadban jobban, meglásd az értékeidet. Mert vannak, hiszen ember vagy, mindenkinek vannak értékes tulajdonságai. Példának okáért, jól fogalmazol, van szókincsed. Beszélsz angolul, még kreatív is vagy, ha rajzolsz.
Vicces, hogy én adok tanácsot, munka terén mondjuk nem nagyon tudok, de ennyi az egész. Nem az a gond, hogy semmihez nem értesz, (hiszen ilyen nem létezik) hanem, hogy ezt hiszed magadról. Ha unalmasnak hiszed magad, akkor mások is annak fognak látni. Nagyon kellene neked egy pszichológus, vagy egy jó beszélgetés, akár itt gyk-án vkivel. Mert a pszichológus tudjuk, iszonyú drága.
Egyébként mondtad, hogy neked most nem a párkapcsolat az elsődleges, hanem a munka. Mindazonáltal mindkettőhöz picit dolgozni kell magadon, de koncentrálj először az egyikre, és legyen az most a munka. Párt találni senkinek sem egyszerű, hatalmas önismeret kell hozzá, legalábbis a jó kapcsolathoz, én is kb. 30-40 emberrel randiztam, ismerkedtem, mire úgy igazán egy hullámhosszra kerültem valakivel. Rengeteget kell hozzá dolgozni, küzdeni, bírni a csalódást, ugyanúgy, ahogy a munka világában.
Mint írod is: A fentiekből következik, hogy párkapcsolatot sem tudok létesíteni. "Undorodom tőle, ha fel akarnak szedni, rám akarnak mászni. Szó szerint hányingerem lesz annak a puszta gondolatától, hogy nekem nem tetsző emberek érnek hozzám. A barátibb, türelmesebb közeledésre lennék vevő, de kb. mindenki azonnal ágyba akarna vinni. Az önbizalomhiányomból adódóan én nem igazán merek nyitni számomra megnyerő egyéneknél, nálam viszont csupa olyan egyén akar kezdeményezni, akik kívül-belül taszítanak." - Itt a válasz, nem tudod feltárni a személyiségedet, ezért csak azokat vonzod, akik téged nem vonzanak, akiknek nem a mély, minőségi kapcsolódások a fontosak.
Na, szóval a lényeg: a semmitől és az önsajnálattól nem fog ott teremni melletted a kapcsolat, se munka. Ahhoz magadba is sokat kell invesztálni. De abszolút megéri.
Ha visszaolvasod magad, és a többiek tanácsait, rájössz, hogy mennyit sajnáltatattad magad, és milyen negatívan nyilatkoztál önmagadról.
Ehelyett inkább lásd meg ki vagy, mit tudsz nyújtani a másiknak, mitől vagy te értékes, akár a munkaerőpiacon, akár az emberi kapcsolatok terén. Én úgy látom tök intelligens, olvasott vagy, csak negatív szemüvegen keresztül szemléled a dolgokat. Esetleg a szüleid sokat kritizáltak, suliban bántottak? Mert akkor szokott ilyen jellegű elakadás keletkezni az emberben. Ekkora gát és frusztráció sok év, évtized alatt alakul, gyűlik heggyé. Engem pl. szüleim bántottak, suliban is csúfoltak, mély depresszióban voltam, szóval el tudom képzelni, hogy veled ugyanez van.
Mostanában kezdek kijönni belőle.
Egy pici lökés kell neked önbizalom terén, vagy nem is olyan kicsi, és kész. Még egy sztorit elmondok. Egyik volt o.társam olvasni se tud, otthagyta a középiskolát, se szakmája, se érettségije, még is Németországban él, egész jó fizuja van, és családja. Másik ismerősömnek egy gyárban levágta az egyik ujját valami gép, kártérítést se kapott, otthagyta a munkáját egy időre, de most újra felépítette magát. Én meg sírok, hogy de szar a világ, szegény én, mert bölcsészként sehová sem kellek. Ha szeretnéd, írj naplót, blogot, hülyeségnek tűnhet, de hidd el, segít. Nem tudom mennyire figyelsz oda az életmódra. Ha nagyon nem, akkor ez fokozhatja a depressziódat. Én most kezdtem életmódot váltani újra, és tök rózsásan látom a világot, edzek. Sokat ad nekem, és ehhez pénz se kell annyi, mint hinnéd.
Nálad "értéktelenebb", "sekélyesebb" emberek többnek hiszik magukat, mert sajnos, vagy nem sajnos, több az önbizalmuk. Az élethez ennyi kell, kitartás és önbizalom. Nem kell magas IQ, se EQ, nem kell annyi pénz se. Önbizalom, ennyi a kulcs. Tudom, mert nekem ugyanúgy sok téren nincsen :D.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!