Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Miért lenne érdemes életben...

Miért lenne érdemes életben maradnom? Egyáltalán egy ennyire elcseszett életet rendbe lehet valahogy hozni?

Figyelt kérdés

1) Nincs munkám. Pár hónapja felmondtam több évnyi kereskedelemben töltött idő után, azóta sem találtam semmit. A helyi városból vissza sem hívnak (megyeszékhely), Budapestre meg a környező településekre járkálok interjúkra, de végül oda sem vesznek fel. (Gondolom a távolság miatt.) A kereskedelmi tapasztalaton túl sajnos csak angol nyelvtudásom meg érettségim van, illetve felhasználói szinten értek pár programhoz (Office, Adobe programok, stb.).


2) Nincs pénzem. Azt a keveset, ami korábban volt, mindet drága művészeti cuccokba, meg digitális (rajz)eszközökbe öltem. Ezekből ugyan tudnék párat eladogatni, de ez csak átmeneti megoldást jelentene.


3) Szeretnék ugyan továbbtanulni, valami fixen piacképes szakon, de egyfelől állami félévem is kettő van már csupán, mert sajnos elvesztegettem egy FOSZK képzésre (egy év), meg egy bölcsész nyelvszakra (négy év), amiből csak abszolutóriumom van, mert nem láttam értelmét szakdolgozatot írni egy munkaerőpiacon értéktelen diploma megszerzéséhez, pláne úgy, hogy az adott nyelv sem megy valami fényesen.


Sajnos humán beállítottságom van, amihez nehéz piacképes képzést találni, s utána még annál is nehezebb állást szerezni. Tanárnak szerintem nem lennék jó. A pszichológia érdekelne, de egyfelől meglévő mentális problémákkal nem tudom mennyire jó ötlet, másfelől meg ez alsó hangon 5-8 évnyi tanulást jelentene (ami alapvetően nem gond, mert szeretek tanulni és ez a terület érdekelne is), viszont kapcsolatok nélkül nehézkes elhelyezkedni a pályán. Arról nem beszélve, hogy jelen állás szerint a felvételi pontszámom is kevés lenne hozzá, pedig van egy ötös emelt érettségim meg nyelvvizsgám is, pedig 4-es 5-ös lett mindenem, csak sajnos százalékban nem a legjobbak. Ahogy a kalkulátorban kiszámoltam, még plusz felsőfokú nyelvvizsgával vagy egy másik emeltszintű érettségivel is necces lenne, hogy elérjem a szükséges ponthatárt.


Lényeg, ami lényeg, perpillanat a rajzolás mellett a pszichológia lenne az a terület, amit egy életen át tudnék tanulni, viszont mindkettő rizikós pálya, amit kapcsolatok meg anyagi hátszél nélkül nem biztos, hogy megérné választani. A reálos területek meg a kétkezi szakmák pedig vagy nem érdekelnek, vagy nem vagyok bennük jó, persze, ha diploma után ezek fix megélhetést biztosítanak, akkor lehet, hogy kénytelen leszek erőt venni magamon és errefelé orientálódni.


3) Van ugyan hobbim (rajzolás, karakteralkotás), amit szeretek és élvezek, de tehetségem nagy valószínűséggel nincs hozzá, mert senkit nem érdekelnek a munkáim. Feltételezem, ha lenne bennem bármi potenciál, akkor alapvetően tetszenének az embereknek a műveim. Próbálom több felületen is megosztani a képeimet, de max. 1-2 lájkot/upvote-ot kapok rájuk, ami bőven az átlagon alul van.


4) Diszfunkcionális családból jöttem, a szüleim nem kedvelnek és érzelmi támogatást egyáltalán nem kapok tőlük. Sajnos csak megtűrt személy vagyok otthon, és ezt előszeretettel hangoztatják is. Viszont perpillanat ők az egyetlen esélyem arra, hogy tető legyen a fejem felett, illetve anyagilag is tudnának valamennyire támogatni, de erre csak a legvégsőbb esetben “fanyalodnék”.


5) Barátaim sincsenek. A régiek többnyire “lekoptak”, újakat szerezni meg nem tudok, mert saját magammal sem vagyok rendben és ez egészen biztosan megmutatkozik a kisugárzásomban.


6) A szexuális életem, mint olyan, nem létezik, mivel utálom a saját testemet. Sajnos főleg veleszületett genetikai dolgok miatt, ezeken meg max. a műtét segítene, de arra meg pénzem nincs, ráadásul rettegek a vértől meg a műtétektől. Mindenesetre magamhoz sem nyúlok és azt sem élvezem, ha mások szexuális jelleggel érintenek. Nem tudom, hogy ez veleszületett aszexualitásnak minősül-e, vagy szimplán a lelki problémáim eredménye (párkapcsolati csalódások, depresszió, önutálat). Szoktak lenne szexuális töltetű álmaim, ott többnyire tudom élvezni a szexet. A valóságban sosem sikerült. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy bárki is őszintén kívánatosnak találna és nem cserélne le az első adandó alkalommal egy nálam vonzóbb egyénre, így elengedni sem tudom magam.


7) A fentiekből következik, hogy párkapcsolatot sem tudok létesíteni. Undorodom tőle, ha fel akarnak szedni, rám akarnak mászni. Szó szerint hányingerem lesz annak a puszta gondolatától, hogy nekem nem tetsző emberek érnek hozzám. A barátibb, türelmesebb közeledésre lennék vevő, de kb. mindenki azonnal ágyba akarna vinni. Az önbizalomhiányomból adódóan én nem igazán merek nyitni számomra megnyerő egyéneknél, nálam viszont csupa olyan egyén akar kezdeményezni, akik kívül-belül taszítanak.


8) Próbáltam szakembert keresni (pszichológust és pszichiátert egyaránt), kaptam is időpontot, nyár végére (ezt is a szüleim fizetnék, pláne, ha addig sem sikerül munkát szereznem). Viszont tartok tőle, ha ez így megy tovább, nem fogom addig kibírni.


Ti mit tanácsoltok ilyen helyzetben? Jelenleg jó pár nyomós indokra lenne szükségem, hogy miért ne vessek véget az életemnek. :( És nem azért, mert nem szeretnék élni, hanem szimplán azért, mert nem látom jelen helyzetben a kiutat, a fényt az alagút végén.

Mostanra annyi mindent elszúrtam ebben az életben, hogy fogalmam sincs merre induljak el, hogy ki tudjak mászni ebből a gödörből. Momentán úgy érzem, hogy szinte semmihez sincs energiám, motivációm és hajlamos vagyok feladni a dolgokat az első adandó nehézségnél. Hogy lehet az ilyen mentalitáson változtatni? Honnan szerezzek lelkierőt, motivációt és kitartást?



júl. 17. 11:23
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 11/123 anonim ***** válasza:
72%

"A pszichológia érdekelne ... a pszichológia lenne az a terület, amit egy életen át tudnék tanulni ..."

Mi lenne vele a célod?

júl. 17. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/123 anonim ***** válasza:
47%
A kisugárzásod miatt azt hihetik a próbálkozók, hogy alacsony nálad a mérce.
júl. 17. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/123 anonim ***** válasza:
100%

Nagy szükséged lenne emberi kapcsolatokra. A hobbid mentén megpróbálhatnál csatlakozni valamilyen (akár online) közösséghez. Elkezdhetnél sportolni, jógázni. Esetleg önkénteskedni, pl. időseknek segíteni vagy gyerekekkel foglalkozni.

A szexualitás megéléséhez a saját tested elfogadása lenne az első lépés. Talán érdemes lenne azon is elgondolkoznod, hogy biztosan heteró vagy-e.

Valószínűleg sokkal szerethetőbb vagy, mint ahogy hiszed.

júl. 17. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/123 A kérdező kommentje:

Igen, regisztrált álláskereső vagyok. Remélem augusztus-szeptembertől normalizálódik kicsit a helyzet, mert momentán elég rosszak a kilátásaim. Tudom, sokan mondják, hogy szívás most az álláskeresés, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Azt hittem legalább az egyik helyi konkurens üzletlánc felvesz, ha más nem, a többéves releváns tapasztalat miatt, de ebben a városban még interjúra sem hívnak be. Perpillanat “csupán” annyit szeretnék, hogy egy, az előzőnél nem rosszabb munkahelyen gyűjteni némi pénzt, aztán felköltözni Budapestre. Művészellátós állásra jelentkeztem, de még egy emailt sem kaptam reakció gyanánt.

Vajon tényleg ennyire látszik rajtam, hogy elegem van mindenből? Pedig alapvetően próbálok azért mosolyogni, meg a lehető legpozitívabb énemet hozni az interjúkon.


Én nagyon szívesen visszaülnék az iskolapadba, sőt!

Perpillanat a pszichológuson túl ebben látom egyedül halovány a reménysugarat. Új képzés, új lehetőségek, új kapcsolatok, tudásbővítés, tiszta lap.

Munkahelyen nem érzem ugyanezt, sajnos sok helyen többé-kevésbé toxikus a légkör. Diákmunkásként meg az előző munkahelyemen is tapasztaltam. Nem volt olyan hely, ahol ne lett volna legalább egy problémás, állandó stresszforrást jelentő kolléga vagy felettes. Diákként persze mindezt könnyebb elviselni, mert úgyis tudod, hogy ez csak átmeneti. Bár hogy 30 évesen alkalmaznának-e diákként nappali tagozatosként, az jó kérdés. Mindenesetre ezt a lehetőséget perpillanat járhatóbb útnak érzem, mint a főállás+esti/levelező felnőttképzés kombót, mert eleve sok munkáltatónál kizáró ok a folyamatban lévő tanulmány, még részmunkaidős foglalkoztatás esetén is. Eleve fel sem vesznek, ha csak megemlítem, hogy nekem ilyen irányú ambícióim lennének.


Mindenesetre felnőttképzéseken, egyetemen sokkal kedvesebbek, nyitottabbak és megértőbbek az emberek és sajnos vagy nem sajnos, de a tanulás mellett jelenleg ez is szempont számomra.

Az interneten sajnos nem találtam meg a számításaimat ilyen téren, pedig több közösségi site-on is fenn vagyok és igyekszem . Addig “szerették” az emberek a rajzaimat is, amíg fan artokat rajzoltam különböző fandomokban, ám amint elkezdtem saját karaktereken meg történeten dolgozni, sokan kapásból elfordultak tőlem.


A művészetterapeuta ötlet nagyon tetszik! Szívesen csinálnám.

A pszichológia szakkal nincs konkrét célom, szimplán csak szeretném továbbképezni magam és érdekel a tananyag. Mondhatnám persze, hogy szívesen lennék pszichológus, de nincs ilyen téren tapasztalatom, így nehéz lenne ezt megítélni. Azt sem tudom, egyáltalán jó lennék-e benne. Mondjuk maga a cél szimpatikus, hogy emberek lelkiállapotán segítsünk, s így apró-pici lépésekben hozzájáruljunk ahhoz, hogy a világ valamivel jobb hely legyen (értsd kevesebb frusztrált ember=élhetőbb társadalom). Persze lehet, hogy túlidealizálom a dolgot és a valóság közel sem ennyire rózsás. A már említett művészetterápia meg a gyermekpszichológia vonz leginkább, de a kutatási része is érdekes lehet. Jó érzékem van hozzá, hogy meglássam a szavak vagy tettek mögötti többletjelentéseket, szeretek elemezni, a dolgok mélyére ásni.


Ezen kívül a rajzolás érdekel még, de sajnos a mai napig sem sikerült kiderítenem, hogy érdemes lenne-e ezzel komolyabban foglalkoznom. Pedig művészeti suliba is jártam/járok, de még ott sem kaptam egyértelmű választ. Az általános érdektelenségből viszont inkább azt szűröm le, hogy tehetségtelen vagyok hozzá. Van Goghnak legalább egy barátja meg családtagja volt, aki mindvégig hitt benne és támogatta, de bennem egy ember sem hisz. Ha megkérdezem a környezetemet többnyire kapok egy udvarias “Ez tök jó!”-t, de látszik rajtuk, hogy egyáltalán nincsenek lenyűgözve.


A testem elfogadása kemény dió lesz, mert eddig kizárólag rossz szexuális tapasztalataim voltak. Egyik partneremnél sem éreztem, hogy őszintén tetszenék nekik vagy hogy szeretnének, az együttléteket is kihasználásnak éltem meg, mert nekem semmilyen örömöm sem származott belőlük. Igaz, eddig össz-vissz két ilyen illető volt, ebből csak az egyik volt rendes párkapcsolat, de mindkettejüknél ezt a “Ha ló nincs, szamár is jó." hozzáállást véltem felfedezni. Ilyen visszajelzések mellett elég nehéz vonzónak látni a testemet. Hogy heteró vagyok-e? Őszintén, fogalmam sincs. Élőben csupán az egyik nemhez volt szerencsém és határozottan nem élveztem. Álmomban mindkettővel és mindkettőt élveztem. Nem tudom, ez jelent-e bármit is.



Bocsi a kisregényért, igyekeztem valamennyi kommentben említett pontra kitérni.

júl. 17. 20:10
 15/123 anonim ***** válasza:

#14 Ezt (is) érdekes volt olvasni. Az eddigiek alapján egy izgalmas személyiségű, mélyen érző ember lehetsz.

Ilyen tapasztalatok birtokában okkal lehet szexuális averziód. Akkor leszel túl rajta, ha majd a megfelelő társ mellett megszületik benned a vágy, hogy ne csupán "hagyd magad", hanem aktívan részt vegyél az együttlétben. Ha te is akarod. Ebben is rengeteget segíthet a terápia. És ha úgy érzed, hogy mindkét nemhez vonzódsz, akkor bátran fedezd fel az eddig járatlan utakat.

júl. 17. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/123 anonim ***** válasza:
33%

"regisztrált álláskereső vagyok"

Az jó, akkor ők is segítenek állást keresni, remélhetőleg. (Amikor én voltam munka nélkül, úgy volt.)


"nagyon szívesen visszaülnék az iskolapadba ... Új képzés, új lehetőségek, új kapcsolatok, tudásbővítés, tiszta lap."

Egy új munkahelyet is fel lehet fogni így.


"sok helyen többé-kevésbé toxikus a légkör ... legalább egy problémás, állandó stresszforrást jelentő kolléga vagy felettes"

Ilyenek oktatási intézményekben is vannak.


"Diákként persze mindezt könnyebb elviselni, mert úgyis tudod, hogy ez csak átmeneti."

Viszont diákként még inkább kiszolgáltatva érezheted magad az ilyeneknek...


"Eleve fel sem vesznek, ha csak megemlítem, hogy ..."

Hát akkor nem említed meg, egyszerű. :) Semmi közük hozzá, hogy mit csinálsz munkaidőn kívül.


"Mindenesetre felnőttképzéseken, egyetemen sokkal kedvesebbek, nyitottabbak és megértőbbek az emberek és sajnos vagy nem sajnos, de a tanulás mellett jelenleg ez is szempont számomra."

Akkor írd meg azt a hülye szakdogát. Annak kapcsán máris a közelükbe kerülhetsz.


"A pszichológia szakkal nincs konkrét célom, szimplán csak szeretném továbbképezni magam és érdekel a tananyag."

Ehhez elég, ha elkezdesz olvasni...


"Mondhatnám persze, hogy szívesen lennék pszichológus, de nincs ilyen téren tapasztalatom, így nehéz lenne ezt megítélni. Azt sem tudom, egyáltalán jó lennék-e benne."

Hát egy kliensen máris kezdhetsz dolgozni: saját magadon...


"Mondjuk maga a cél szimpatikus, hogy emberek lelkiállapotán segítsünk, s így apró-pici lépésekben hozzájáruljunk ahhoz, hogy a világ valamivel jobb hely legyen (értsd kevesebb frusztrált ember=élhetőbb társadalom)."

Ezt az élet minden területén meg lehet tenni azzal, hogy odafigyelve, szeretettel, türelemmel fordulsz az emberekhez, úgyhogy máris elkezdheted. :)


"a rajzolás érdekel még, de sajnos a mai napig sem sikerült kiderítenem, hogy érdemes lenne-e ezzel komolyabban foglalkoznom."

Akkor vedd úgy, hogy nem. :) Hobbinak viszont teljesen jó, csináld csak, hiszen szereted!


"Pedig művészeti suliba is jártam/járok, de még ott sem kaptam egyértelmű választ."

Hát ha ez valami fizetős történet, akkor nem is valószínű, hogy őszintén meg fogják mondani, ha nem igazán vagy tehetséges, hiszen akkor nem fizetsz tovább... Próbálj meg valami ilyesmi témájú pályázatokon elindulni, hátha majd úgy kapsz valami visszajelzéseket. Ha meg nem, az se baj, legalább addig is olyasmivel foglalkoztál, amit szívesen csinálsz. :)


"Ha megkérdezem a környezetemet többnyire kapok egy udvarias “Ez tök jó!”-t, de látszik rajtuk, hogy egyáltalán nincsenek lenyűgözve."

Lehet, hogy inkább csak azért nem tudnak többet mondani, mert nem értenek hozzá.


"eddig kizárólag rossz szexuális tapasztalataim voltak"

Hát igen, ezt itt eléggé elrontottad. És ez az egész életedre rányomja a bélyegét...


"Egyik partneremnél sem éreztem, hogy őszintén tetszenék nekik vagy hogy szeretnének, az együttléteket is kihasználásnak éltem meg"

Eleve nem lett volna szabad belemenned, ha még annyit se éreztél, hogy szeretnek. Ilyet többet ne csinálj, már így is eléggé tönkrevágtad vele az önbecsülésedet...


"“Ha ló nincs, szamár is jó." hozzáállást véltem felfedezni. Ilyen visszajelzések mellett elég nehéz vonzónak látni a testemet."

Nem az volt a baj, hanem az, hogy nem tisztelted se őket, se magadat eléggé ahhoz, hogy csak akkor, csak olyannal feküdj le, akivel már kölcsönös a bizalom is, a szeretet is.


"Hogy heteró vagyok-e? Őszintén, fogalmam sincs. Élőben csupán az egyik nemhez volt szerencsém és határozottan nem élveztem."

Nyilván nem, hiszen nem volt az egésznek semmi alapja egyik esetben sem. Úgy nincs is benne semmi élvezet.


"Álmomban mindkettővel és mindkettőt élveztem. Nem tudom, ez jelent-e bármit is."

Semmit. Ez teljes mellékvágány. Ha nem sürgeted magad, hanem majd csak azzal fekszel le, akivel valóban meg akarod osztani az egész életedet, akkor működni fog. Simán hetero vagy, csak elsietted.

júl. 17. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/123 anonim ***** válasza:
75%
#16 "Elrontottad, tönkrevágtad, elsietted" - masszív áldozathibáztatás, gratulálok.
júl. 17. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/123 anonim ***** válasza:
26%
Milyen áldozat? :D
júl. 17. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/123 anonim ***** válasza:
76%

Egy olyan ember, akit szexuálisan kihasználtak: áldozat.

Borzasztó káros ez a hibáztató, kioktató hozzáállás, remélem, valaki majd megérteti veled.

júl. 18. 09:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/123 anonim ***** válasza:
17%

"Egy olyan ember, akit szexuálisan kihasználtak"

A saját maga áldozata, mert megalapozatlan kapcsolatokba ment bele! Te meg azzal jössz, hogy talán nem is hetero!

Mert azt hiszed, meleg kapcsolatokban olyan jól működik, ha valaki se nem szereti a másikat, se nem bízik benne, úgy fekszik le vele?! Tudod te, mit beszélsz?!

júl. 18. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!