Miért lenne érdemes életben maradnom? Egyáltalán egy ennyire elcseszett életet rendbe lehet valahogy hozni?
1) Nincs munkám. Pár hónapja felmondtam több évnyi kereskedelemben töltött idő után, azóta sem találtam semmit. A helyi városból vissza sem hívnak (megyeszékhely), Budapestre meg a környező településekre járkálok interjúkra, de végül oda sem vesznek fel. (Gondolom a távolság miatt.) A kereskedelmi tapasztalaton túl sajnos csak angol nyelvtudásom meg érettségim van, illetve felhasználói szinten értek pár programhoz (Office, Adobe programok, stb.).
2) Nincs pénzem. Azt a keveset, ami korábban volt, mindet drága művészeti cuccokba, meg digitális (rajz)eszközökbe öltem. Ezekből ugyan tudnék párat eladogatni, de ez csak átmeneti megoldást jelentene.
3) Szeretnék ugyan továbbtanulni, valami fixen piacképes szakon, de egyfelől állami félévem is kettő van már csupán, mert sajnos elvesztegettem egy FOSZK képzésre (egy év), meg egy bölcsész nyelvszakra (négy év), amiből csak abszolutóriumom van, mert nem láttam értelmét szakdolgozatot írni egy munkaerőpiacon értéktelen diploma megszerzéséhez, pláne úgy, hogy az adott nyelv sem megy valami fényesen.
Sajnos humán beállítottságom van, amihez nehéz piacképes képzést találni, s utána még annál is nehezebb állást szerezni. Tanárnak szerintem nem lennék jó. A pszichológia érdekelne, de egyfelől meglévő mentális problémákkal nem tudom mennyire jó ötlet, másfelől meg ez alsó hangon 5-8 évnyi tanulást jelentene (ami alapvetően nem gond, mert szeretek tanulni és ez a terület érdekelne is), viszont kapcsolatok nélkül nehézkes elhelyezkedni a pályán. Arról nem beszélve, hogy jelen állás szerint a felvételi pontszámom is kevés lenne hozzá, pedig van egy ötös emelt érettségim meg nyelvvizsgám is, pedig 4-es 5-ös lett mindenem, csak sajnos százalékban nem a legjobbak. Ahogy a kalkulátorban kiszámoltam, még plusz felsőfokú nyelvvizsgával vagy egy másik emeltszintű érettségivel is necces lenne, hogy elérjem a szükséges ponthatárt.
Lényeg, ami lényeg, perpillanat a rajzolás mellett a pszichológia lenne az a terület, amit egy életen át tudnék tanulni, viszont mindkettő rizikós pálya, amit kapcsolatok meg anyagi hátszél nélkül nem biztos, hogy megérné választani. A reálos területek meg a kétkezi szakmák pedig vagy nem érdekelnek, vagy nem vagyok bennük jó, persze, ha diploma után ezek fix megélhetést biztosítanak, akkor lehet, hogy kénytelen leszek erőt venni magamon és errefelé orientálódni.
3) Van ugyan hobbim (rajzolás, karakteralkotás), amit szeretek és élvezek, de tehetségem nagy valószínűséggel nincs hozzá, mert senkit nem érdekelnek a munkáim. Feltételezem, ha lenne bennem bármi potenciál, akkor alapvetően tetszenének az embereknek a műveim. Próbálom több felületen is megosztani a képeimet, de max. 1-2 lájkot/upvote-ot kapok rájuk, ami bőven az átlagon alul van.
4) Diszfunkcionális családból jöttem, a szüleim nem kedvelnek és érzelmi támogatást egyáltalán nem kapok tőlük. Sajnos csak megtűrt személy vagyok otthon, és ezt előszeretettel hangoztatják is. Viszont perpillanat ők az egyetlen esélyem arra, hogy tető legyen a fejem felett, illetve anyagilag is tudnának valamennyire támogatni, de erre csak a legvégsőbb esetben “fanyalodnék”.
5) Barátaim sincsenek. A régiek többnyire “lekoptak”, újakat szerezni meg nem tudok, mert saját magammal sem vagyok rendben és ez egészen biztosan megmutatkozik a kisugárzásomban.
6) A szexuális életem, mint olyan, nem létezik, mivel utálom a saját testemet. Sajnos főleg veleszületett genetikai dolgok miatt, ezeken meg max. a műtét segítene, de arra meg pénzem nincs, ráadásul rettegek a vértől meg a műtétektől. Mindenesetre magamhoz sem nyúlok és azt sem élvezem, ha mások szexuális jelleggel érintenek. Nem tudom, hogy ez veleszületett aszexualitásnak minősül-e, vagy szimplán a lelki problémáim eredménye (párkapcsolati csalódások, depresszió, önutálat). Szoktak lenne szexuális töltetű álmaim, ott többnyire tudom élvezni a szexet. A valóságban sosem sikerült. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy bárki is őszintén kívánatosnak találna és nem cserélne le az első adandó alkalommal egy nálam vonzóbb egyénre, így elengedni sem tudom magam.
7) A fentiekből következik, hogy párkapcsolatot sem tudok létesíteni. Undorodom tőle, ha fel akarnak szedni, rám akarnak mászni. Szó szerint hányingerem lesz annak a puszta gondolatától, hogy nekem nem tetsző emberek érnek hozzám. A barátibb, türelmesebb közeledésre lennék vevő, de kb. mindenki azonnal ágyba akarna vinni. Az önbizalomhiányomból adódóan én nem igazán merek nyitni számomra megnyerő egyéneknél, nálam viszont csupa olyan egyén akar kezdeményezni, akik kívül-belül taszítanak.
8) Próbáltam szakembert keresni (pszichológust és pszichiátert egyaránt), kaptam is időpontot, nyár végére (ezt is a szüleim fizetnék, pláne, ha addig sem sikerül munkát szereznem). Viszont tartok tőle, ha ez így megy tovább, nem fogom addig kibírni.
Ti mit tanácsoltok ilyen helyzetben? Jelenleg jó pár nyomós indokra lenne szükségem, hogy miért ne vessek véget az életemnek. :( És nem azért, mert nem szeretnék élni, hanem szimplán azért, mert nem látom jelen helyzetben a kiutat, a fényt az alagút végén.
Mostanra annyi mindent elszúrtam ebben az életben, hogy fogalmam sincs merre induljak el, hogy ki tudjak mászni ebből a gödörből. Momentán úgy érzem, hogy szinte semmihez sincs energiám, motivációm és hajlamos vagyok feladni a dolgokat az első adandó nehézségnél. Hogy lehet az ilyen mentalitáson változtatni? Honnan szerezzek lelkierőt, motivációt és kitartást?
"vonzok be"
Ez annyira hülye szöveg... Felejtsd el!
A szeretet döntés kérdése, nem csak valami érzelem, ami jön-megy. Dönts úgy, hogy szeretni fogod saját magadat is legalább annyira, mint azt, akit a legjobban szeretsz magadon kívül.
Előbb mondom magamnak reggel a tükör előtt, hogy “Ezért az életért aztán igazán kár volt megszületned, te szerencsétlen nyomorék.”, semmint, hogy “Jaj, de gyönyörű vagy, imádlak!” Mi a túrót szeressek magamon, ha soha senki nem szeretett még bennem semmit? Mondom, hogy semmi jó nincs bennem, se kívül, se belül, igazi genetikai hulladék vagyok, akivel jobb lett volna annak idején elvetélni.
Egy korábbi kérdésre pedig, igen, tudok és szoktam is sütni-főzni, meg is eszik a szüleim, tehát annyira nem lehet rossz, ha olyanjuk van, még meg is dicsérik. De ezzel mégis mire megyek? Jobb állásom nem lesz tőle, szeretni sem fognak jobban, a problémáimon nem segít, úgyhogy ez egy igazán haszontalan, értéktelen “képesség” a rajzolással, írással meg a nyelvtudással karöltve. A “tehetségeim” illenek hozzám, hűen tükrözik, hogy mennyire értéktelen, szutyok ember vagyok, akinek semmi keresnivalója ezen a bolygón.
Szeretném ezt (vagy ennek meggyőző érvekkel alátámasztott cáfolatát) egy másik ember szájából is visszahallani, hogy végre így vagy úgy, de elhatározásra jussak, ne élet és halál között lebegjek félúton, de ezidáig sajnos nem jártam sikerrel.
Azért is emelem ki időről-időre a kérdést egy-egy gyengébb pillanatomban, hogy ha a közvetlen környezetemben nem is, akkor hátha legalább itt meg tud valaki győzni arról, hogy miért ne haljak meg, de az esetek 99%-ban csak a közhelypuffogatás megy (már ha érkezik egyáltalán komment), ami sajnos koránt sem elég meggyőző számomra. Momentán tényleg nem látom a kiutat.
"Előbb mondom magamnak reggel a tükör előtt, hogy “Ezért az életért aztán igazán kár volt megszületned, te szerencsétlen nyomorék.”, semmint, hogy “Jaj, de gyönyörű vagy, imádlak!”"
Fake it till you make it.
127. válaszoló a számból vette ki a hozzászólását, pont ezt a sokkoló mondatát akartam én is kiemelni, és pont ezzel az angol mondással illusztrálni, hogy hogy teszed éppen te, kérdező tönkre a saját életedet ezzel a napkezdéssel, pláne így, ha minden egyes napodat azzal kezded, hogy jól belerúgsz magadba, akkor hogy gondolod, hogy sikerül bármi is neked egész nap bármilyen területen (szociális, munka, magánéleti, családi, hobbii)...???
Épp ellenkezőleg, kérdező, ha magadtól nem megy, írd ki papírra és ragaszd a tükröd fölé a szavaid ellentétét:
Talán most még nem pontosan látom, hogy miért is születtem erre a világra, de legyek bármilyen is, feltétel nélkül szeretem magam és elfogadom magam, jobban, mint bárki körülöttem valaha is szeretett vagy elfogadott volna. Szép vagyok és értékes, a mai napom sikeres lesz!
Vagy valami hasonlót, amivel éppen lelki erőt adsz magadnak, nem pedig harakirit végzel magadon lelkileg saját magadat bántva!!!
A szeretet nem egy érzés, az egy lelki állapot, amikor túl tudsz lépni a lelki fájdalmaidon! Ha egyedül képtelen vagy egészséges szinten szeretni saját magadat (azaz nem kell egoistának sem lenni, de bántani szigorúan tilos bármilyen szinten is saját magadat!!!), akkor keress szakmai segítséget pszichológusnál, akinek éppen az a szakterülete, hogy segítsen feldolgozni ama lelki traumáidat, amelyek miatt olyan szinten bántod magad, hogy csak még meg még jobban!
Igaza van annak a válaszolónak is, aki külföldre küldene téged, én is a környezetváltozást ajánlom, költözz legalább albérletbe vagy vkihez, de külföldi munka vagy önkénteskedés szállással a legjobb tán, hogy leszakadj a mérgező szüleidtől, akik nem szerettek eléggé ahhoz, hogy eltanuld tőlük, hogy te hogy szeresd egészségesen saját magadat feltétel nélkül, teljes elfogadással, ezért kell fizikai távolságot is létrehoznod köztük és magad között, új környezetben új emberek között tiszta lappal indulni, és terápiát kezdeni pszichológusnál!!!
Hogy várhatod el bárkitől is, hogy szeressen téged, ha te így állsz saját magadhoz...???!!!
Senki a világon nem tudja azt az űrt bepótolni neked, amely miatt így bántod magadat!!!
Először is légy kedves saját magadhoz, és még ha szeretni nehéz is magadat, kezdd elfogadással! Feltétel nélkül! Olyan vagy, amilyen! Tökéletes!!!
Szeretethiányosan születtél és csak szeretetben kellett volna felnőnöd, mégsem ez történt, ezért nem szereted te sem magadat, muszáj továbblépned!!! Nem bánthatod magad sem szavakkal, sem gondolatokkal, pláne nem tettekkel!!!
Úgy dühít engem a nyomorúságos múltad, ami ide vezetett, hogy te így viszonyulj saját magadhoz!!! Ha egyedül nem sikerül elfogadnod, majd megszeretned saját magadat, akkor mentálisan beteg vagy és szakemberre van szükséged a gyógyuláshoz, pszichológusra terápiára!!! Méghozzá sürgősen!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!