Lehetséges vajon hogy hipnózissal, vagy autogén tréninggel elfelejtjük egy emberi dolog létezését, ami nagy kárt okoz nekünk? Akik jártasak a témában, segítsenek.

El nem tudom képzelni hogy ezt két ember hogy beszéli meg hogy most ez lesz, aztán miután ott lihegtek egymás nyakába megy tovább a nap, beülnek a kocsiba és jön a kínos csend…

:D azért valahol viccesek a leírásaid. lehet írhatnál történeteket ebből a szempontból. és aztán fóliáznák a megjelenéseidet, nehogy átvegye az ifjúság is, nagyobb ellenség lennél, mint a melegek transzok soros migránsok együtt. ez a rang nem érdekelne?

amúgy arról hallottál, hogy olyan is van, hogy a kukit a seggbe teszik? 😱

"Aszexuális emberek léteznek, ugye tudod?"

Nekem mindegy, hogy mennyit kefélsz.

"Na én ennek az extra verziója vagyok és mellé még jön a végtelen undor."

Az aszexualitás sokkal inkább közömbösséget jelent, mint undort. Ha engem nem érdekel a sport, akkor nem témázok róla, nem követem az ezzel kapcsolatos híreket és nem szenvedek tőle, hogy mások sportolnak.

"Ha nem szólna ennyire minden erről, ha tőlem nem akarták volna ennyien ezt(mi a faxt képzelnek), ha a beteg családom nem erőltetné a férjet meg a gyereket, akkor talán jobban lennék minden nap, de nincs így."

Nem szól minden erről. A családod igazán kiszállhatna a vaginádból és a méhedből. Te pedig védd magad, ne hallgasd végig, ha újra ugyanazt kezdik. Felnőtt, önálló ember vagy, ki tudod találni, hogy mit kezdj magaddal egyedül is.

"Mert mindenhol ez jön velem szembe, ha egy embert meglátok akkor tudom hogy na ennek is mit csináltak a szülei, nemrég láttam egy párt ahol mindketten kutatók voltak, visszafogott nem jó külsejű emberek, egyből az jutott eszembe hogy még két ilyen nagyon okos ember is ezt csinálja."

Namost az, hogy neked mindenről és mindenkiről a szex jut az eszedbe nem a minden és mindenki hibája. Neked ezt magadban kell a helyére tenned, mert itt te reagálod túl a dolgokat.

"El nem tudom képzelni hogy ezt két ember hogy beszéli meg hogy most ez lesz, aztán miután ott lihegtek egymás nyakába megy tovább a nap, beülnek a kocsiba és jön a kínos csend…"

A romantikus filmek és könyvek sokat segíthetnek elképzelni, hogy hogyan alakulnak ki a kapcsolatok és mi zajlik a jól működő esetekben.

"El tudod képzelni hogy vajon milyen lehet így élni hogy folyton ilyen gondolataim vannak?"

Nem is akarom elképzelni. Én is szorongok meg vannak kényszereim, elég a sajátom.

"Pluszban még jön a sok undorító emlék, […]"

Érdemes kialakítani hatékony taktikákat, hogy meg tudd magad védeni, hogy ura legyél a gyakori helyzeteknek és így azok ne traumatizáljanak.

Kiváló válasz, előző!!! Igaz, jogos, tied a pont!

A legjobb része a válaszának tőlem is: az, hogy neked mindenről és mindenkiről a szex jut eszedbe, az nem a mindenki hibája, hanem a hibás szemüvegedé. Vedd le a szex undi szemüvegedet, és meglátod, hogy semmi sem szól arról.

Példa: amikor én 18 évesen elkezdtem nemi életet élni, de vagy 25 éve, még az előző évezredben, nem pornón nőttem föl, mint már akkor is voltak olyanok, akik sajnos igen, és azt is tartották a normának, én születési és azóta is természetesen növő nemi szőrzettel dobtam szét a lábamat az első nagy szerelmemnek, aki elkezdte mondogatni, hogy megnyírhatnám a bozótomat, de én idegenkedtem tőle, majd ez a kérése és az én ellenállásom addig nyúlt, míg a hónapokig témázás után el nem jött az a szilveszter, amelyen mindketten ittunk rendesen, alkoholt, ő meg igencsak ittasan is felhozta ezt a fazonírozd már magad témát, amire én ittasan is ellenkeztem, hogy nincs kedvem, nem érzem az enyémnek a pornón is látható fazonírozást, aztán ő ittasan rábeszélt engem arra, hogy majd ő leborotválja nekem, én meg hogy-hogy nem belementem, arra emlékszem, hogy ittunk és kacarásztunk, ő meg mondta, hogy ha annyira szeretem őt, akkor ezt igazán megtehetném érte, lényeg az, amiért ezt most itt elmeséltem, mert miután kialudtuk magunkat, én meg felfogtam, hogy mi történt velem, annyira kiakadtam magamban, hogy hogy tehetett ilyet, ami még ma is, 25 év után is dühít, hogy hogy kihasznált, és milyen egy undorító és manipulatív szöveg ez a ha szeretsz engem, akkor... kezdetű feltétel, amit most kérek ki magamnak, akkor viszont nem reagáltam neki semmit erre, illetve amikor kérdezte is, hogy na, hogy tetszik, akkor pozitívan reagáltam neki, hogy nem rossz, és tényleg nincs bajom a fazonírozással sem, azzal igen, hogy akaratom ellenére rábeszélt, ez máig is dühít, ő kacarászott rajta, hogy ugye, milyen jól éreztük magunkat szilveszterkor, haha, belül viszont én mindenhol csak borotvát láttam, és ez a kapcsolat a te mondatod és az én történetem között, hogy nem bírtam felfogni, hogy hogy lehet, hogy a világ tele van b betűvel, B, mint borotva és hogy mindenki erről beszél, hogy szőr vagy nem szőr, stb., aztán megértettem, hogy milyen nevetséges ez, hogy tele van a világ b betűvel, hiszen a b betű nem csak borotvát jelent, és közel sem mindenki mindig erről beszél, viszont nekem erre volt kihegyezve a fülem és a szemem, míg fel nem dolgoztam ezt az akár traumásnak is nevezhető szilveszteri bulizásunkat az akkori első szerelmemmel!

Amúgy azóta úgy látom, hogy a szex lehet a szeretet és a szerelem legmagasabb szintje, amikor egyszerre adunk és kapunk, miközben maga a szex persze, hogy lehet rossz is az egyiknek vagy a másiknak vagy mindkét félnek, viszont benne van az is, hogy a világ legfantasztikusabb dolga is lehet! Ha te ehelyett csak az undorító tulajdonságát látod, az nem a szex hibája, hanem a szemedé, füledé, tényleg egy pszichológus tud a legjobban segíteni neked! Én sajnállak, hogy nem látod, hogy milyen csodálatos dolog is lehet!

Azóta meg amúgy nem egy olyan emberrel is voltam, éltem is együtt, akik dzsungelrajongók, miután a természetes dzsungelem után a szilveszteri traumatikus fazonírozás végül alapértelmezetté vált számomra, a dzsungelrajongókra csodálkoztam rá sokáig, majd azt találtam ki, hogy mielőbb arra kerülne a sor, beszéljük meg, hogy ki mit szeret, nekem mindegy, az intim szőröm is lehet előjáték téma, persze ha nem túl spontán a dolog, de amúgy is praktikusabb védőfelszerelést is beszerezni betegségek és nem kívánt gyerek ellen, ugye.

Ja, és nagyjából egyidősek lehetünk, nekem sincs gyerekem, családom, viszont már nem is velük élek, és a szüleim kritikáit is leállítottam azzal, hogy az én életem az én életem, ne szóljanak bele, hogy hogy élem, hiába akarnak unokát, nekem nem azért kell anyává válnom, hogy kiszolgáljam a szüleimet, ugye, bármi áron gyerek? Pláne elvált szülők gyerekeként? Nem gyereket csinálni kihívás, hanem olyan pasival csinálni gyereket, aki ott is marad mellettem felnevelni azt békében és szeretetben, nem úgy, ahogy a szüleim tették, hogy anyám szerint csak gyerek legyen, két hónap ismeretség után házasság, csak a gyerek és a gyerek, aztán meg amikor a testvérem is megszületett, akkor már csak problémák voltak, nem mondom, hogy béke és szeretet sosem volt, de mivel ennek kéne alapértelmezettnek lenni egy gyerek számára otthon, minden ami nem béke és szeretet volt otthon, az vezetett a megcsaláshoz vezető válásukhoz, én nem ezt az utat választom.

Nagyon sok jóról lemaradsz, kedves kérdező, ha nem kezelteted magad sürgősen, komolyan, és az, hogy milyen jó is lehet a szex, még a kisebbik jó amellett, hogy rendet kéne tenni benned belül egy szakembernek, komolyan, mert akkora traumákat sejtek a szavaid mögött, hogy azt te még el sem tudod képzelni, hogy milyen lelki sérüléseid lehetnek jól eltemetve magadban, ha így látod a világot!

Lehet laboratóriumban szaporodni, viszont annak ellenére, hogy te undorodsz tőle, az emberek nagyobbik része kifejezetten élvezi a gyerekcsinálás folyamatát, és éppen ez a legfontosabb különbség ember és állat között, hogy az ember megkapta a genetikától/a jó Istentől az élvezet lehetőségét is! Ezt a National Geographic műsorában hallottam egyszer régen, és logikusan hangzik. Ebből számomra az is következik, hogy az állatok megerőszakolják egymást a szaporodási ösztönük kiszolgálására.

A borotvás történet után most egy másikat szeretnék példának hozni neked az életemből:

Amikor húszévesen úgy éreztem, hogy megtaláltam életem egyetlen igazi nagy szerelmét, akivel agyilag is, racionálisan is teljesen összeillünk egymáshoz, és iszonyatosan szerelmes is voltam belé, és úgy éreztem, hogy ő is belém, akkor biztos voltam abban, hogy ő a nagy ő és vele fogom leélni az életemet boldogan, míg egy szép napon egy számomra nem elfogadható mozdulatára mrgszólalt egy hang a fejemben: biztos, hogy azt akarod, hogy egy ilyen ember legyen a leendő gyerekeid apja...?

Én teljesen kiakadtam ezen a kritikus belső hangomon, mivel húszévesen még csak éppen túl voltam az érettségin és elkezdtem a felsőoktatási tanulmányaimat, milyen gyerek?, eszem ágában sem volt házasságra vagy gyerekre gondolni, ám ez a belső hangom nem hagyott nyugodni, annyira, hogy kritikusan kötött bele mindenbe, amit a szerelmem csinált, én pedig olyan lelki válságba kerültem miatta, hogy nem tudtam, hogy mit csináljak, minden barátnőmnek elmeséltem, végül anyukámnak is, anyukám rávágta, hogy természetes ösztön hang belülről, végül egy szakemberrel is beszéltem, aztán összesen három hónapnyi belső küzdelem után szakítottam az életem szerelmének gondolt és érzett emberrel, mert nem tudtam tovább békében lenni vele emiatt.

A szakítás mindkettőnk számára tragikus volt, pláne azért, mert meg sem tudtam neki magyarázni, hogy miért nem tudok tovább vele lenni, mert én sem értettem eléggé.

Azóta is sokaknak meséltem, mesélem ezt gyakran, és évekkel később, miután már külföldre is költöztem mondták többen is, hogy talán legbelül éreztem, hogy mégsem ő a nagy ő nekem, nekem pedig eszembe jutottak olyan jelenetek a kapcsolatunkból, amelyek olyan üzeneteket közvetítettek nekem, a tudatalattimnak, hogy ő nem hajlandó nagyobb elkötelezettséget vállalni.

Ezt azért meséltem most itt, mert én is kiakadtam azon, hogy volt bennem természetes szaporodási ösztön bennem, mégsem voltam kész húsz évesen hallgatni rá.

Rengeteg ember él gyerektelenül választottan is, a modern világban egyre több, ami nem feltétlenül baj a túlnépesedett bolygónkon, és téged sem zavarna, kérdező, ha nem zavarna téged az, hogy mások hogy élik az életüket. Viszont mivel téged annyira zavar, hogy még kérdést is kiírtál ide, ezért mondom újra, hogy pszichológus tud segíteni neked a legjobban.

Ajánlok neked még önvédelmi, sőt, női önvédelmi tanfolyamot, jobban megismernéd saját magadat is a tanfolyam alatt és föl lennél vértezve a további lehetséges sérülések ellen. Jó szívvel ajánlom pl. Nógrádi Noát, aki ezzel foglalkozik, és ismerem őt és a munkásságát, nézz utána, de más is segíthet.

Nem vagyok pszichológus vagy más szakember, viszont volt dolgom eléggel már, és nem hiszem, hogy ki lehetne bármit is törölni az ember fejéből úgy, ahogy te azt elképzeled sajnos.

Még én is mondtam ilyet vmire a pszichológusomnak, hogy azt szeretném, hogy ne is legyen bennem, nem akarok ezzel többet foglalkozni.

Erre a pszichológusom a rózsaszín elefánt példáját hozta, nem tudom, ismered-e: ha azt mondják vkinek, hogy NE gondolj a rózsaszín elefántra, akkor az ember csak és kizárólag a rózsaszín elefántra tud gondolni, mert így működik az agyunk, hogy nem tud eltekinteni semmitől sajnos, hanem fel kell dolgoznia.

Nagyon sajnálom, hogy minden bizonnyal bármelyik másik szakember is az enyémmel értene egyet, hogy lehetetlen kitörölni bármit is a fejünkből, viszont lebontható megemészthető darabokra.

Az Agymanók című mesefilmet láttad pl.? Ha nem, nagyon ajánlom, az első filmet főleg, az eredetijét, online is megtalálhatod, az agyunk működését meséli el gyerekeknek gyereknyelven, pedig szerintem ez nem gyerekfilm, pontosabban gyerekek csak a cukiságát látják max., a mélyebb jelentését nem. Abban van pl. egy gép is, amely a fogalmakat szétszedi, aztán újra összerakja. Az én feltételezésem szerint te túl hamar és túl szörnyű körülmények között találkoztál a szex fogalmával, amibe a te fogalomfeldolgozó masinád beletört sajnos, ám megjavítható: pszichológus segítségével.

Téged remélem, már nem kényszerít senki semmire, még akkor is, ha az tényleg nehéz, hogy a szüleid közben unokát akarnak, de próbáld meg függetleníteni magad tőlük, amennyire tudod, lelkileg, és keress fel egy pszichológust, aki erre specializálódott. A pszichológus csak beszélget, ettől még nem vagy elmebeteg, Amerikában úgy van pszichológusa szinte mindenkinek, ahogy bébiszittere vagy takarítónője, szóval nem kell, hogy szégyelld, hogy segítségre van szükséged, hogy boldog életet élhess, mert a soraidból nekem az jön le, hogy ez az undor eléggé útját állja a felhőtlen boldogságodnak, ugye? Van megoldás: pszichológus. Ez az ő szakterülete, akkor is, ha idegenkedsz tőle.