Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
válasza: válasza: válasza: válasza:Ja en az ismerkedest mar 23 eves koromba feladtam, most 40 felett nem fogom ujrakezdeni, nem fogok hulyet csinalni magamból meg megint megalazkodni masok elott
Azert buszkeseg is van a vilagon, nem ugy van az mar hogy mindig en futok masok utan kozbe telibeszarnak
Az a vonat mar elment, az a hajo mar eluszott
válasza:Ahogy gondolod. Természetesen nem muszáj, ha nem szeretnéd. De szerintem egyrészt túl fiatalon feladtad, másrészt nem tűnsz remete típusnak, mert voltak próbálkozásaid. Kezeletlen depressziós lehetsz.
Nem jelenti a büszkeség feladását, ha ismerkedsz. Az ismerkedés nem azt jelenti, hogy futni kell mások után. Két egyenrangú fél ismerkedése nem megalázkodás.
válasza: válasza:En csak visszautasitast kaptam mindenkitol, nem is kellett senkinek mondania semmit, eleg volt latnom ahogy ram neznek
Csoda hogy az álmaimba menekulok ezek utan??
Ott legalabb minden ugy van ahogy akarom csak el kell hitetnem magammal
Olyan sokat írtatok hogy sokáig nem mertem megnézni mert ezeket a válaszokat is túlságosan kielemzem és nagy nyomást gyakorolnak rám
55 sajnos olyannal én még most 30 körül sem tudok összejönni aki nem tetszik
Sokáig vivodtam ezen is, próbáltam erőltetni a gondolatot, de sajnos ez az amiről le kell mondanom
Egyszerűen gyerekkorom óta annyira finnyás vagyok, hogy ez nem fog menni
Nagyon sok mindent legyőztem, szociális fobiat, ha orvoshoz kell menni, az injekciós tűtől a mai napig elajulok de ha egyszer menni kell akkor menni kell, az alváshiányt, rengetegszer dolgoztam, utaztam úgy hogy egy zombi voltam….
De azt hogy olyan férfihez nyúljak aki iránt nem érzem ezt az euforikus vonzalmat… ezt egyszerűen képtelen vagyok megtenni
Olyan mintha ezentúl minden nap kakashere pörköltet kellene ennem… miért tennem ha közben hanynek?
Így is vannak traumaim férfiaktól, mert többször is fogdostak már meg és szinte semmire nem emlékszem belőle. Nyilván így védekezek az undor ellen…
Sokszor már azon is csodálkozom hogy egyáltalán a kozelseguket el tudom viselni, vagy köszönés miatti erintes megy. Mert azért arra képes vagyok bár nem szívesen.
Az meg a másik hogy nagyon vallasosan neveltek, ha nem vágyból érnék hozza férfihez hanem mondjuk mert pénze van akkor egy kvának gondolnám magam… mint ahogy azok is a gold diggerek is….
Nyilván a művészi hajlam és a szuperérzékenységem miatt lehet ez. Meg jön rá a traumatikus gyerekkor.
Az ok már megvan de erre pszichiáter sem tud megoldást mondani.
Hiába mondja nekem hogy ne számítson a külső… aki nem olyan típus hogy szoborszerű látása van és aztán érzi az eufóriát ha lát egy ilyen embert az ezt sosem fogja megérteni…
Őszintén felnek is attól az állapottól, hogy már nem azok a férfiak tetszenek akik eddig… tekintve hogy 6 éves korom óta nem változott az ízlésem…
Persze ilyenkor jön hogy akkor marad az egyedüllét. De nem véletlen lesz öngyilkos ennyi magányos ember. Én meg főleg, egyke is vagyok, barátaim sincsenek…
És az épp aktuális függőségem továbbra is tart. Annyit tudok tenni hogy az “Edit”-eket nem nézem róla mert az túl sok.
Ha elkezdem nincs vége
Zenés képes videók, az talán a legnagyobb gödör. Most élik fénykorukat.
Nem tudom egy érzékeny művészlélekből lehetne e valahogy egy racionális nem érzékeny embert csinálni. Vagy hogy egyáltalán szabad e…
Örülök hogy kiírhattam magamból, kicsit ez a kérdés is függőség lett most.
Pl ez is a függőségem hogy ilyen fotókat nézegetek…
Bármit megadnek hogy ott legyek
Okozza bennem az eufóriát
Olyan nagy bűn ez? Le kellene vele állni?
Csak egy példa
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!