Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
Fura de en tv-be latott szereplokre nem tudok ilyeb durvan raiattanni csak igazi személyekre pl munkatars
De ott is az van hogy naponta 500x elmondom magamnak hogy ennek igy semmi ertelme, ugyse lehetunk egyutt es elobb-utobb felfogja az agyam
Na meg a masik dolog hogy jobban szeretek almodozni, mint megtenni dolgokat
Inkabb almodozok rola minthogy igazabol vele lennék
Még ha o akarna kezdemenyzeni, ismerkedni, akkor se akarnek vele, mert jobban szeretek almodozni rola
42 csak az egyikkel, az apámat vagy 8-9 éve nem láttam
Már nem is emlékszem mióta pontosan
Mondtam hogy még egy ideig lesz saját pénzem mert eladtam a dolgaim. Pénzt nem kérek tőle, csak itthon lakom a saját szobámban
A kaját is 80 százalékban magamnak veszem, ritkán eszem abból amit ő vesz, ami amúgy szinte semmi, ezért is sporolok nagyon és eszem csak 1x egy nap
Hozzáteszem nem direkt elek így hanem ahogy irtam, a vírus után ennyire lerobbantam…
Elotte azért tudtam dolgozni…
Minden nap halálra aggódom magam hogy mi lesz
41 hat sajnos az igazi életben a férfiak nyilván meg sem közelítik számomra a filmes karaktereket sem külsőleg, sem személyiségben, sem izgalomban…
Persze velem is előfordult hogy igazira kattantam rá
7 évvel ezelőtt nyáron pont egyszerre ismertem meg 2 férfit külföldön, mindkettő 10/10 kategória volt külsőleg is
Mindkettővel volt valami kapcsolatom, minimálisan fizikai is, az egyikről utólag kiderült hogy megcsalta velem a barátnőjét…
Velük azóta nem beszéltem, csak nyári kaland volt, akitol meg undorodom azok évekig próbálkoznak… aki tetszik és tudok is vele csinálni valamit az megcsalja velem a barátnőjét és azóta semmi kapcsolat nincs…
Ezért is mondom hogy el vagyok átkozva… mennyi az eselye annak hogy akitol undorom az évekig jön, akiért meg odavagyok azzal csak egy nyári kaland van?
Ugye hogy semmi…
43 igazából és ahhoz merném hasonlítani mikor mások drogoznak…
Sokszor csodálkozom is hogy nem vagyok sem drog sem alkohol függő(családban több súlyos alkohol függő is van/volt…)
Bar valószínű azért nem kell, mert kialakult bennem ez a maladaptiv dolog ami az átmenet a valóság és az alom között
A zene is ezt okozza bennem, ezért is felnek attól hogy teljesen megváltozzak, mert ha azt elvennék tőlem, nem tudom mi lenne velem…
A zene az egyik dolog ami tényleg életben tud tartani.
Most akire rákattantam kb egy hete, ő tényleg azt az érzetet kelti bennem hogy ha vele lehetnek elmulna a depresszió, nem érdekelne hogy a karrierem közel sem volt olyan jó mint lehetett volna…
Ahogy megláttam már kész is volt a fejemben az első jelenet, azóta viszem tovább… majd ez is csillapodik, mindig szokott… de ez most erősebb mint amilyen alt lenni szokott…
Leirnam szívesen hogy melyik régebbi sorozatot fedeztem fel magamnak csak azt annyira cikinek érzem, túlságosan kiadnam magam…
Kamaszkoromban a vampirnaplokkal csináltam ezt, előtte kislányként a csillagok háborújával…
És fel sem tűnt 2020-ig
Közben volt vagy 60 film, sztár sorozat, ritkán élő személy akikkel szinten csináltam ezt
A valós férfiak meg akik nem tetszenek,akiknek nincs modell arcuk, ha hozzájuk kellene érnem, egyszerűen elhanynam magam…
Így is trauma a több fogdosas amiket kaptam, alig emlékszem rájuk…
jelentkezz filmes szakra
írj könyveket arról a világról amit csak te érzékelsz
48 sajnos bennem űrt hagy
Pedig csinálom most is
Már bánom hogy rájöttem mi ez az állapot, mert így olyan mintha 2 enem lenne és az egyik látja hogy mit csinál a másik
Tudathasadás állapota
Most is azt a sorozatot lesem ami ag épp aktuális kattanas
És irigylem utálom a színésznőt, pedig a férfi ráadásul meleg az életben szóval tudom hogy nem történt köztük semmi…
Jobb volt amíg nem tudtam mi ez és fel sem tűnt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!