Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
Es igazabol mit is akarsz?
Parkapcsolatot meg csaladot kertes hazban kutyaval meg nehany gyerekkel?
Vagy mit?
Gondolom ez már cinikus kérdés volt, de igen bármennyire is nehéz egy ilyennek mint én, én is vágynék a kapcsolatra, mint minden ember.
Sajnos az állapotom továbbra is fennáll, most örülök mert az utolsó kattanásom március végén volt, azóta csak most kb egy hete találtam újat… ugyanúgy zajlik minden, jelenleg nagyon benne vagyok a sztoriban és élvezem hogy fejben vele vagyok, de közben szenvedek hogy ez nem a valóság.
Nem tudom mit kellene vele kezdeni…
Ezt nehéz elmagyarázni. Ha egyedül vagyok itthon sokszor el is játszom az éppen aktuális jelenetet ami megszületett a fejemben.
Ilyenkor természetesen nagyon erős érzelmeim vannak az adott személy iránt és nem csak iránta, hanem maga a sztori iránt is
Feldob, eufóriát okoz
Most is benne vagyok ahogy írok
Megvan az alapötlet amit a sorozat ad, de én tudok csinálni még 20 másik jelenetet és a főszereplő lányt kicserélem magamra, a férfi főszereplőt pedig megtartom.
Már csak attól is nagyon izgatott leszek hogy most erről beszélek és ezt leírhatom.
Főleg most hogy március vége után újra sikerült találnom új sorozatot és férfit akivel működik a dolog megint nagyon intenzíven
Ilyenkor mindig kérdés hogy meddig tart. Már én is kiváncsi vagyok.
Legtöbbször csak a fejemben megy a film főleg elalvás előtt, de ha egyedül vagyok van hogy beszélek is és mozdulok is mellé
Kb mintha színésznő lennék
Sokáig észre sem vettem mert természetes volt hogy csinálom
Akinek ez nincs az azt nem tudja elképzelni hogy ez milyen én meg azt nem hogy milyen lehet enélkül
Enis almodozas fuggo vagyok nagyon reg ota
Csak mar nagyon nehezen viselem hogy nem tortenik semmi igazabol mindig csak ugyananzok a tortenetek ismetlodnek
Jo lenne mar megelni erzelmekkel a torteneteket
Almodozas nem vezet sehova
Mióta rájöttem hogy mi a helyzet szándékosan erőltetem hogy az igazi dolgok is érdekeljenek
És azért érdekelnek is, főleg mikor nem vagyok a klinikai depresszió miatt érzéketlen
De a fantázia meg mindig sokkal jobban, valószínű azért is mert az elérhetetlen izgalmasabb…
Aki nem ilyen típus, az ezt sosem fogja megérteni
Sokat segített hogy rájöttem hogy szuperérzékeny vagyok, ez rengeteg mindent megmagyarázott
Sajnos en túlságosan élvezem ezt es 30 évesen is túl élénk a fantáziám. Semmit sem változott azóta mióta 16-17 évesen ugyanezt csináltam… hiába telt el 14!!! Év
Szólj ha esetleg jutottál valamire
Én sem még
Sőt az olimpia alatt új sztorik lettek a fejemben.
Bár ez már vagy 2008 óta így van az olimpiák alatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!