Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
Nálam se egyszerű a helyzet. Tetszett egy srác a munkahelyen. Állandóan róla álmodoztam, aztan egyszer isajött kérdezni valamit munkával kapcsolatba és meg voltam sértődve hogy megzavar az álmodozásomba. És akkor jöttem rá hogy álmodozásfüggő vagyok, nem is akrok tőle semmit, én csak álmodozni szeretek róla
Ez nagyon gáz
Mert az élet csak elmegy és semmi jó nem történik
Igaz egyéb okok miatt amúgy se lehetne a sráccal semmi
Valódi élet egy kalap szar
Ilyesmiről én is tudnék mesélni, ez komoly felismerés.
Én úgy jottem rá, hogy almodoztam valakiről már több éve, elérhetetlen illető és hozza is kellett adnom dolgokat…
Majd aztán hirtelen valami dolgom lett, el kellett mennem otthonról és kizökkentett. Ilyenkor úgy érzem mindig visszatérek a szürke szar valóságba, amit utalok ami elől menekülők és ilyenkor döbbenek rá hogy mennyire ciki amit csinálok főleg ennyi idősen
Szóval amikor mentem az utcán belegondoltam hogy 5 perce még az az adott férfi volt a mindenem és ha most jönne velem szembe akkor érdekelne? Nem….. valahogy ő nem illik bele a való életbe, csak a kitalált világba
Viszont azért nekem vannak átmenetek mert életben is tudtak azért tetszeni férfiak, szeretem, sőt imádom a figyelmüket és ha épp fel vagyok dobva imadok velük flortolni…
Viszont bármit csinálni velük már sokkal nehezebb lenne, egyrészt mert nem akarom hogy megkapjanak másrészt egy hülye pic.sának éreznem magam ha odaadnam magam nekik, harmadrészt ahogy irtam nekem az álmodozás sokkal intenzívebb mint a valóság
A valóságban letompulva érzek mindent, a rosszat azért hogy ne fájjon, a jót meg azért mert cikinek érzek mindenféle intim cselekedetet…..
Élőben már attól rosszul vagyok ha hozzaer valaki a derekamhoz, bőrömhöz, marpedig a férfiak retkek és megteszik…. Ezért kell elnyomom az erintest….
Volt olyan is sok évvel ezelőtt, hogy annyira tetszett valaki hogy egyszerűen elvette ezt a ciki érzést és hagytam hogy hozzam érjen, nyilván akkor is jó volt bár arra is letompulva emlékszem, de most izy utólag felidézni sokkal jobb mint amikor élesben ment….
Nem tudom ezt bármilyen akár a legzseniálisabb pszichiáternek is elmondanám vajon mi az istent tudna vele kezdeni. Semmit
Igen sajnos
Megszoktuk az álmodozást
Meg azt hogy mindent mi irányítunk, minden ugy van ahogy mi akarjuk
A valoságba meg nem
Nem látunk bele egy masik ember fejébe hogy mit gondol stb es ez megrémít minket
Meg ha valamit akar, de mi azt nem ugy akajuk, az nekunk már nem jó
Egyrészt, másrészt én pl nem tudok vonzódni egy hetkoznapi szituációban
Ezt is sokszor kielemeztem már, mert ugye nekem nagyon fontos a külső, ennek ellenére volt olyan hogy nagyon jó külsejű fiú jött oda hozzam és mégsem tudott érdekelni
Sokszor nem értem hogy ez miért van, de már tudom hogy azért mert nem volt egy izgalmas szituáció körülötte. A külső nem elég
A rákattanások mindig ugy történnek hogy látok egy filmet, sorozatot, szituációt, először persze külsőleg kell hogy bejöjjön, de aztán megtetszik a sorozat vagy a körítés körülötte, elkezdődnek a sztorik a fejemben és ugye 100 százalékig én iranyitom hogy mit csinál a másik…
Na ilyenkor tudok nagyon rákattanni valakire, aztán ha élőben odajonne lehet már nem is érdekelne…
És a legrosszabb hogy 2020-ig nem is értettem, hogy miért nincs sosem kapcsolatom, hát ezért….
Igazából számomra megdöbbentő hogy erre képes az emberi elme, amikor rátaláltam hogy mi ez, sokkolt hogy erre valaki rájött és hogy ennek van konkrét neve.
Most is nagyon erősen benne vagyok, mert még tart a hatása azoknak, akikre 2-3 hete rákattantam, ilyenkor mindig kiváncsi vagyok mikor csillapodik, mert úgyis fog.
Van aki teljesen elmúlik, van aki csillapodik, de sosem megy el teljesen.
Aki teljesen hidegen hagy majd később az nagyon furcsa érzés, tudni, érezni hogy 2-3 hétig azt gondoltam hogy nekem most csak ő tetszik senki más, aztán most meg már rá sem nézek…..
Még ha 17 éves lennék akkor lehetne mondani hogy majd kinövöd, dehát 30 felett vagyok már……
Talán 40 körül már annyi elonyom lesz hogy tudom úgysem tetszenek már annak a 25 éves nagyon jó pasinak aki nagyon tetszik, de most még nincs így….
Ez az ego illúziója
Idővel még rosszabb lesz
Nekem a valódi életem egy kalap szar
Bejárok a munkahelyre, aztan haza es ennyi
Kozbe meg a vágyak kínoznak
Sose lesz vége
Mindig ugyanaz ismétlődik
Igazi emberekkel nem akarok ismerkedni, mert nincs hozzá turelmem meg ugyis ghostingolnak meg 40 felett mar semmi kedvem hozzá
Meg amugy is ha el is mennék ismerkedni, ugyis csak álmodoznék mindenféléről közbe hogy mi hogy történne ahogy én szeretném
109 Próbáld meg felhasználni valamire ezt pl meditáció vizualizálás stb, vagy kitalálni dolgokat fejben amik még nincsenek.
Am nekem volt olyan hogy a párom pl, du 3-ra mondta ideér, én nekiálltam örülni meg álmodozni hogy de jó mindjárt itt lesz, elgondolkodtam milyen jó amikor itt van lassan haladtam a tennivalókkal aztán nem lettem kész semmivel mire jött mérges is volt :)) Szóval ja, nem egyszerű.
111 a szupererzekenyeknek bizonyítottan más az agyszerkezete mint annak aki nem az
A balkezesek a jobb agyfelteket használják, a jobnkezesek a balt.
Nézd meg miért felelős a bal agyfélteke. Humán, művészi beállítottság.
Eleve matekbol mindig olyan szar voltam hogy többször bukásra álltam belőle(jó mondjuk aludtam az órán, meg lázadtam a tanár ellen)
Az érettségin is kb sírtam annyira szar volt csinálni. Persze átmentem, de akkor is.
Angolból, földrajzból, nyelvtanból, irodalomból meg tanulás nélkül 4-es, 5-ös végig.
Verseket az óra előtt 5 perc alatt tanultam meg.
Nézd meg mennyi híres művész volt balkezes, ahhoz képest hogy az emberiség csak 10 százaléka balkezes….
Ez kicsit olyan mintha Vivaldinak aut mondanák hogy hagyd a hegedű versenyműveket, foglalkozz mással.
Természetesen most nem a saját eszemet hasonlítottam az egyik legnagyobb zsenijéhez, de szemelyisegben fixen hozzà állok közelebb mint az emberek többségéhez.
Eleve a zenétől transzba estem mindig is. Már 14 éves koromban is amikor rátaláltam az elektronikus zenére. A klasszikus zenétől szintúgy.
Ugyanez van a gyönyörű férfivel aki teszik es ott van mellette az izgalmas sztori a fejemben…
Ugyanúgy érzem a mámort, mint amikor Vivaldit hallgatom. Sőt meg sokkal jobban….
Egyszerűen nem lehet ezzel mit kezdeni. Tudom hogy egyedül maradok, de akkor sem tudok változtatni ezen.
En jobbkezes vagyok, de matekbol enis szar voltam
Meg mindenbol, mert nem erdekelt semmi
Most azért nem azon volt a hangsúly hogy balkezes vagyok vagy jobb
Csak még ez plusz egy dolog ami beleillik a képbe
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!