Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
válasza:
válasza: válasza:Nekem is ez van
Inkabb almodozok mindenrol ahelyett hogy barmit is csinalnék
Csak az a gond hogy ez nem olyan mint a drog vagy alkohol hogy fizikailag meg lehet vonni vagy meg is kell mert egészségtelen sőt halálos hanem bármikor bárhol tudom csinálni
Tegnap éjjel pont volt olyan szerencsém hogy olyat álmodtam amiről álmodozni szoktam és még most is a hatása alatt vagyok
Masreszt a művészi hajlamaimat muszáj kiélnem párkapcsolati álmodozásokban mert engem az hogy találkozom egy átlagos férfivel aztán átlagos módon elkezdünk járni inkább taszít de vonzani kb annyira tud mint egy partra vetett hal…
Ki akarna ilyet pl egy alkonyat féle szerelem helyett?
Nincs ebből kiút ha egyszer ez okozza az eufóriát
válasza: válasza: válasza:Ezzel érdemes szakembert megkeresni. Kezelhető, ne ess kétségbe. Ha pedig félsz attól, hogy 40 évesen hajléktalanná válsz, akkor még inkább lépni kell.
A gazdag fantáziavilág egy érték, de kordában kell tartani, mert a túlburjánzása már meggátolja a normális életet, ezt te is látod. Már fél siker, hogy felismerted a problémát.
Amúgy írj regényeket, nagyon jó, hogy van benned ihlet. Akár ki is adhatod az írásaidat, ha találsz kiadót, de azért legyen kenyérkereseted is.
Ha az álomszerelmek miatt nem tudsz valós kapcsolatban funkcionálni, akkor hajrá, vesd bele magad a randizásba. Lehet, hogy egy valós kapcsolat nem lesz olyan idilli, mint az elképzelt, de ha nem lépsz a hús-vér kapcsolatok irányába, akkor tönkreteszi az életedet ez a jelenség.
A szociális fóbia is kezelhető, irány egy jó szakember. A randizásnál meg egyszerűen menj el egy jót beszélgetni a pasival, mintha egy barát lenne, aztán vagy kialakul valami, vagy nem. Idővel ki fog egyébként.
Kis olvasnivaló:
válasza: válasza: válasza:Nekem is ez van
Valosag annyira szar, szar a munka, szar a munkahely, szarok az emberek, utalom az egeszet
Almodozasiamba sokkal jobban erzem magam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!