Nagyon súlyos kóros álmodozásból muszáj kigyógyulni legalább részben, vagy lehet élni vele úgy hogy közben a valódi életed nagyon szar?
2020-ban a karantén alatt jöttem rá hogy nagyon durván kóros álmodozó vagyok. De tényleg a legdurvább változata
Addig nekem ez nem tűnt fel, mert teljesen természetes volt.
A legdurvább része az az hogy élőben nem tudok kapcsolatot kialakítani, mert nekem kizárólag álmodozás szintjén működik ez a dolog.
Nagyon szar családból jövök, plusz mellé még nagyon művészi hajlamú is vagyok és ebből lett az hogy filmeket csinálok magamnak a fejemben, amikbe aztán “belépek” és transzállapotba kerülök tőle…
Ezt sajnos nem tudom jobban leírni, csak az értheti aki átéli.
Olyan mint a drogosoknak a heroin.
Nem túlzok, de kb Hollywoodban szerintem tudnék dolgozni, olyan filmeket, jeleneteket, karaktereket tudnék írni, rendezni, létrehozni…
A lényeg hogy rendkívül nehezen megy nekem az élet, a munka, az iskolát büszke is vagyok rá hogy egyáltalán el tudtam végezni
De a legnehezebb a randizas, olyan szociális fobiam van, hogy a szemkontaktust nehéz tartanom, már sokszor próbálkoztam, de nem tudtam tovább menni, olyan gyomorgörcs lett a vége.
Viszont ha belegondolok hogy egyedül kell lennem majd 40 évesen is, lehet már kb hajléktalanként, miközben lehetne elvileg férjem is, akkor jön a pánikrohamos depresszió, ami viszont a pokol…
Sajnos már nem tini vagyok, hanem lassan 30… és meg midig nem nőttem ki ezt…
Kérdésem hogy melyik irányba kellene elmenni, próbálkozni a normális élettel, vagy törődjek bele hogy az igazi élet borzalom de csinálhatom a filmeket a fejemben és itthon egyedül transzba és hetek tőlük?
En csak azt tudom hogy ez az allando almodozas nem vezet sehova
Mert reggel beleébredek a valoságba es mar rosszul vagyok tole
Megint munkába menni a sok idiota barom kozé
Nagyon nehezen birom én ezt mar
Es hiaba mennék at masik munkahelyre folyamatosan ugyanaz a szar ismetlodik
Jo lenne ha mar vége lenne ennek az egésznek mert igy semmi értelme
121 nézd nekem eleve nem lesz hosszu életem… kizárt, hogy ennyi mentális problémával kihúzzam sokáig
Ráadásul régóta munkaképtelen vagyok, de ha bekerülök majd a szar munka korforgasba egyszerűen fel fogja adni az agyam a szolgálatot…
Azért is lettem többek között ilyen súlyos álmodozó mert valamilyen nagyon fontos embernek akartak nevelni
Ez nyilván ennyire betegen nem jött össze, ezért is almodozom….
Az ember megérzi ha nem lesz hosszu élete… én tudom, főleg a covid óta
Egyébként sem viselnem el az öregedést, de ha közben még takarítóként kellene dolgoznom, hát fixen bele fogok bolondulni….
Elmenni a szar munkahelyedre, majd hazamenni az üres lakásba testvér barátok és pár nélkül…. Most ahogy írom is kezdem a sírást.
Közben tönkremegy a külsőm… biztos hogy nem fogom bírni.
Amilyen családba születtem, sajnos fixen nem lett nekem hosszu élet szánva. Ez olyan mint a 27-esek klubja… az sem véletlen
En mar azert is utaltam meg a munkat, mert egy rabszolganak erzem magam , akinek a munkahely odavet egy kis penzt nehogy ehenhaljon, aztan termelje neki a lóvét
Igy az egesz eletnek semmi ertelme ha azert elek hogy dolgozni jarok, elmegy a hetvege 2 mp alatt es semmi ertelme az egesznek
Nyilván nincs értelme
De a sok rabszolga azért itt marad ebben a szar körforgásban
Viszont sajnos nagyon nehéz az öngyilkosság
Bárcsak könnyebb lenne
Már nagyon rég megtettem volna
De főleg most így 30 felett
A xanax miatt meg fel sem fogtam hogy elmúlt
De szinte biztos vagyok benne hogy el fog vinni valamilyen betegség
Vagy végleg bekerülök a pszichiátriára
Képtelen leszek elviselni majd a szar robot munkát úgy hogy közben a külsőm is tönkremegy
Vannak emberek akik alkalmatlanok az életre
Ezzel nem lehet mit kezdeni
Arra lennék kíváncsi, hogy ez a profi szintre kidolgozott, eufóriát okozó álmodozás, összefüggésbe hozható-e a "belső emigrációval".
Mi az a "belső emigráció"? Miben tér el ettől a jelenségtől?
Eddig fogalmam sem volt hogy mi az a belső emigráció, pedig elég tájékozott vagyok, de nem értem hogy miért pont ezzel kell párhuzamba hozni.
Bár valóban nem vagyok alkalmas az élet hivatalos részére sem, még munka alatt is hajlamos voltam inkább nem átnézni az e-mailt amit küldtek nekem arról hogy minden rendben van e a túlórákkal, csakhogy ne kelljen ezzel foglalkoznom….
Volt hogy az anyámnak utaltattam át a fizetésem mert nem akartam azzal foglalkozni hogy milyen számlaszámok, meg kódok meg a fax tudja mik kellenek az utaláshoz, neki meg mar rég megvolt a kártyája és jobban tudta.
Persze utólag mindig szorongasom van emiatt mert utólag félek hogy nem kaptam meg vmi pénzt, de amikor benne vagyok akkor gyűlölök ezzel foglalkozni. Gyűlölök, rosszul vagyok a papiroktol, a hivataltól, vízumtól, útlevéltől, mindentől.
A politikától hányni tudnék
Saját problémáidat nem tudod megoldani es nem akarsz magadnak más problémákat
Velem is ez van
Annyira el vagyok fogalalva a sajat problémáimmal, hogy semmi kedvem máséval foglalkozni, de mar ez gyerekkorom ota igy van
Hat őszintén nekem egy másik félben aki végre tud tetszeni élőben is az utolsó dolog lenne ami zavarna hogy neki is bánnak problemai…
Nyilván egyke emberként önző vagyok de ez fixen nem lenne a legnagyobb gondom
Jó hír hogy kb egy hete totál leálltak az érzékszerveim, nem érzek semmilyen vonzalmat és ilyenkor egyáltalán nem álmodozok
Kb egy hete így vagyok, most jutott eszembe a kérdés
Ez a kulcsa a kóros àlmodozásnak…
Ha így tudnék maradni, akkor soha többé nem lenne ezzel bajom
Bár bevallom hogy hiányzik is mert ilyenkor amikor a depresszió miatt lent vagyok a pokolban akkor nem tudok abba menekülni hogy az épp aktuális kiszemeltem karjaiba menekülök álmodozás közben.
Szóval ennyi a hátránya, de legalább megvan a megfejtés. Nulla érzelemmel leáll az álmodozás
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!