Tönkretették az életemet ezek a koronavírus miatt hozott teljesen felesleges korlátozások, és mostmár legszívesebben öngyilkos lennék! Van esély arra, hogy öngyilkosság nélkül kimeneküljek ebből, és ismét egy normális, sallangmentes életet élhessek?
16 éves fiú vagyok. Sokáig nagyon szerettem élni, mert mindenem megvolt, amit csak akartam: jó anyagi körülmények között éltem, voltak barátaim és az iskolában is kiváló, összetartó osztályom volt! Ha voltak kisebb nehézségeim az életben (bár ez is ritkán történt), akkor a barátok és a családtagok mindig segítettek helyrehozni! Nem közösített ki senki sehol (annak ellenére, hogy SNI-státuszom van), ráadásul mindent megadtak a szüleim, amit kértem. Komolyan, annyira jó dolgom volt, hogy azt éreztem, már nem is lehetnék boldogabb!
Aztán egyszer csak egy csapásra vége lett az egésznek! Amikor először hallottam a vírusról, azt gondoltam: na, ez biztosan nem jut majd el ide, de ha mégis, akkor valószínűleg nem lesz rosszabb egy kis influenzánál; de nem! Bezárták az iskolákat, otthon kellett tanulnom, emiatt lerontottam az amúgy sem túl fényes átlagom (mert ugye jó tanuló sosem voltam, ezt elfelejtettem mondani). Mivel a távoktatás a tanév végéig tartott, ezért mivel végzős, nyolcadik évfolyamos voltam, ezért nem tudtam az osztályomtól elbúcsúzni, ballagás és utolsó osztálykirándulás sem volt, és mivel nem sikerült túl jól a felvételi vizsgám, nem vettek fel oda, ahova akartam, ahova néhány barátom is jelentkezett, és mivel a depresszióban törtem ki, a barátaim elhagytak, szóba se állnak velem, az új iskolában pedig egy úgy barátot se találtam még eddig, pedig azt hittem, hogy könnyen barátkozós típus vagyok, hát tévedtem! Bár a tanév normális keretek között zajlott eddig, de a járvány nem ért véget (sőt, Bill Gates szerint COVID-katasztrófa előtt állunk!), így továbbra is fennáll a veszélye, hogy a távoktatás visszatér és mivel nehezebben megy nekem online, ezért meg fogok bukni (lehet nem is egy tantárgyból), és akkor mehetek a híd alá! Az új tanáraim meg sem közelítik az előző iskolámban lévőket, ráadásul az új osztályom közel sem olyan összetartó, mint az előző! A jobb gimnáziumba való bekerülést ráadásul meg is akartam könnyíteni egy szóbeli felvételivel, mert úgy gondoltam, képes leszek rá: Bár ne vállaltam volna el!!! Nagyon rosszul sikerült, mert leblokkoltam a félelemtől! A teljes összeomlás kerülgetett sokáig, és akármi is történik, ezt aztán ki nem heverem, amíg élek, az biztos!
Egyszer még barátnőm is volt, de az új iskola miatt Őt is elvesztettem, pedig ő volt számomra álmaim barátnője! Ezért mostmár nem akarok egész életemben sem barátnőt, sem feleséget soha, mert senki sem lehet hozzá hasonló!
Tudom, tudom, az iskolás problémák gondolom még nem elégek a depresszióhoz, mivel Afrikában a szegényebb családoknak biztos rosszabb dolga van, de mivel az SNI-státuszom miatt gyenge idegzetű vagyok, ezért nekem már ez is bőven elég volt! De nem csak ez a bajom: még van néhány! A szüleim jövedelme annyira lecsökkent, hogy mostmár alig tudunk megélni, betevő falatra is alig tellik (kis túlzással), a nagy házunkat viszont lassan már nem bírjuk fenntartani; akkor aztán jöhet a bérlet vagy az albérlet, és mivel nekem egy lánytestvérem is van (akivel megromlott a kapcsolatom), ezért ott nem fogunk elférni, kicsi lesz nekünk túlságosan! Emiatt többet kell spórolni, és az életminőséget javító dolgok szóba sem jöhetnek! :(
De van ott még, ahonnan ez jött: a nagymamám kishíján a halálán van, akivel nagyon jó a kapcsolatom, és biztos nagyon csúnyát tennék magammal, ha meghal (a rossz anyagi helyzet miatt egyre nagyobb teher a kezelését kifizetni)! A szüleimmel is jó viszont tartok fenn az anyagi gondok és a rossz tanulmányi eredményeim ellenére is; az öngyilkosságtól eddig csak az mentett meg, hogy nekik ezzel hatalmas fájdalmat okoznék, ne adj’ isten még Őket is az öngyilkosságba kergetném; és Én ezt nem akarom, mert akkor annak tudatában halok meg, hogy másnak is tönkretettem az életét! A testvérem megutált, és ez már nagyon sok problémát idézett már elő! A budapesti unokatestvéreimet már február óta egyáltalán nem láttam, és mivel hátra van még a vakcina, ezért még bő 1-2 évig még biztos nem is fogom (pedig már leírhatatlanul hiányoznak!). A családdal a hobbink a külföldi utazás volt, most ezt is elvette a vírus! A maszk megőrít, mert néha úgy érzem, meg tudnék benne fulladni! Megőrítenek már a Covid-hírek, állandóan a hamis híreket terjesztő bírkákat látom már mindenhol!
Egyszóval a koronavírus miatt a tökéletes életemből egy az egyben a legrosszabb lett! Minden nap egy kihívás: sírva kelek fel, ha iskolába kell menni, mert hogy ugye nem haltam meg álmomban és túl kell élni még egy napot! Semmihez nincsen semmi kedvem, minden értelmetlennek találok; pedig korábban állandóan csináltam valami hasznosat! Rengeteget szorongok, Istenhez imádkozom a halálomért, sokat sírok és mindennap eszembe jut az öngyilkosság, mert már teljesen befásultam és megelégeltem mindent, amit korábban kedvesnek tartottam! Nincs étvágyam se, sokáig azt hittem, hogy ételfüggő vagyok, de mostmár csak kb. 14(!)-féle ételt vagyok hajlandó megenni!
Nos, jól kiadtam magamból mindent, de még most sem érzem magam jól és talán sosem fogom már többé! Semmi kedvem minimálbérrel élni az egész életem, mert az minden, csak nem igazi élet!
A legtöbb válaszoló, aki ezt végigolvasta, valószínűleg azt fogja mondani, hogy jobb lenne, ha megtenném, amit tenni akarok, de hátha mégsem reménytelen minden, és talán itt majd tud valaki egy néhány hasznos lélek öntő ötletet javasolni, amiért érdemes lenne élnem!!!
válasza:Nem mindenkin látszik, hogy szorong, vagy nem mindenki ugyanattól szorong. Vannak, akik otthoni dolgok miatt szoronganak, én a suliban, haverok közt érzik jobban magukat. Vannak, akik feltűnő jókedvvel próbálják leplezni.
Nem mindenki adja meg magát a szorongásnak, és sok esetben nem látványos dologról van szó.
Pszichológushoz végső esetben szoktak menni.
válasza:Kérdező! Csak a kérdésed olvastam el(elején) az is borzasztó hosszú volt és a panaszkodás miatt sok. Szóval nincs szövegértési problémám,hanem arra válaszoltam. Értem? 😀
Nézd,az élet még párszor térdre fog kényszeríteni,de (most elolvastam a többit is) ha megtanulsz alkalmazkodni avagy harcolni,hogy jobb legyen,akkor nem lesz gond ☺
Csak keményen. Szerintem mindenki átment ezen a depis korszakon annyi idősen,mint amennyi most te vagy. Én is átmentem(mondjuk akkor elég sok szar volt otthon is) öngyilkos akartam lenni,amiatt kerültem be 2 hétre a "leszedálóba" 😊 Elmúlt az is,ahogy neked is elfog múlni minden rossz gondolatod,bizonytalanságod az élettel kapcsolatban. Most épp a már nem gyerek de még nem felnőtt félúton jársz,bonyolúlt,sokszor érthetetlen és nehéz,de ha nem csinálsz hülyeséget,akkor túlélhető. Egyébként írásod alapján nem vagy egy hülyegyerek,kár lenne érted ☺
#33-as, köszönöm ezt az üzenetedet! Meghatódtam tényleg! Örülök, hogy van még egy ember a földön, aki szerint érdemes lenne élnem! Mostmár egyébként javul az állapotom, kezdek kijönni a depresszióból, de valószínűleg sokat kell még várnom rá, hogy teljesen megszűnjön! Addig is igyekszem pozityívan látni a dolgokat, mert úgy néz ki, lesz ez még jobb is! Márcsak arra várok, hogy véget érjen ez a szörnyeteg Covid járvány!
Ui: Bocsi! Nem haragudj, ha utálatosnak hangzott, hogy szövégértési problémákkal vádoltalak (mert úgy néz ki, tényleg nem volt igazam)! Nem volt szándékomban megbántani! :)
válasza:Sokszor válaszoltam , megint itt
vagyok. Engem is bevittek a pszichiátriára, adtak volna gyógyszert, mert azt mondtam, öngyilkos akarok lenni. Anyum kihívta a mentőt . Ha csak egy embernek segitek a történetemmel már eredmény. Voltam nagyon mélyen az önsajnálatban, 9év után elhagyott a párom. 1 év volt mire rendbe jöttem, gyógyszer nélkül. Mai napig szorongok, pánikrohamaim vannak. Miért? Mert arra gondolok, hogy én erre nem vagyok képes, az élet túl nehéz, én egyedül vagyok, stb. Két hete vesztettem el a munkahelyem. Félek. Bevallom, de nem süllyedek el. Bírni fogom..bírni kell!! Az utolsó lélegzetig, mert nem szabad feladni. Feladatok vannak, és problémák, amiket meg kell oldani. Szüleink is halandóak, ez rémiszt meg a legjobban, de hinni kell benne, hogy erős vagy , és képes vagy megoldani az eléd kerülő dolgokat. Bízz magadban, erősebb vagy , mint hinnéd. Ez nem bullshit. Azért vagy itt , hogy élj, tegyél meg minden tőled telhetőt és úgy hagyd el a világot majd, hogy nem bántál meg semmit, nem mondhatod azt, hogy ez nem érte meg. Minden tőled telhetőt megtettél, éltél a lehetőségekkel és fejlődtél. Az én életem úgy élem, hogy a lelkifejlődésre helyezem a hangsúlyt. Egyre erősebb legyek, napról napra. Mindig jót tegyek, ne bántsak mást, és ha csak egy mosollyal vagy jó szóval, de valakinek jobbá tegyem a napját. Nem tudod meddig élsz, de pont ez a lényeg. Kicsiny kis porszemek vagyunk, ha hiszel Istenben, akkor azért, ha nem , azért: soha ne add fel. Nem te döntötted el mikor jöttél erre a világra, és nem te döntöd el, mikor távozol. Legyél jó, tegyél jót és élvezd. Közhelyek, de ez az élet lényege. Egyszeri és megismételhetetlen csoda vagy. És ha a végén elmész innen, azt tedd úgy, hogy nem kell megbánnod semmit. Szeresd akik körülötted vannak és légy hálás minden egyes új napért. Csak így érdemes élni. Nehéz, de ez az élet :)
válasza:Kérdező! Semmi gond,nem haragszom. 😊 Nem igazán szoktam megharagudni,ha mégis,akkor ahhoz nagyon durva megbántást kell okozzon valaki. Nem haragszom,nem állok bosszút,mert amit adok azt kapom vissza 😊 38 év elég volt ahhoz,hogy erre rájöjjek. 35-ös is nagyon jókat írt,látod,mindenkinek nehéz,de sokan küzdünk,hogy változtassunk rajta. Akik gyengék,feladják,de nem éri meg. Ők nem tudhatták már meg,hogy mi várt volna még rájuk. Lehet,hogy a rossz után csupa jó dolog. Egy idős ismerősöm mondta régen(amikor én is megvoltam rogyva lelkileg),hogy kislányom,azt a kerék forog,lehet,hogy most lent vagy,de leszel még fent is . Örülök,hogy már jobban érzed magad.Covid végét én is várom már,hidd el,emiatt nekem is voltak rossz napjaim,amikor az a gondolat lett úrrá rajtam,hogy sosem lesz már vége. De túllendűltem rajta. Vége lesz,lenyomjuk és megy az élet tovább. Abban bízom,hogy az emberiségnek ez egy nagyon jó lecke volt,miszerint ha tovább pusztítjuk a bolygót,ami az otthonunk,akkor ő egész egyszerűen eltöröl minket a felszínéről. Nem vagyok mániákus zöld,nem láncolom magam fákhoz,nem verek meg senkit azért mert eldob egy szemetet,de magam részéről mindent megteszek,hogy legalább én ne pusztítsam. Harmónia..harmóniában kell lenni a környezettel,önmagaddal. Amikor úgy érzed megint rosszabb a hangulatod,menj ki a természetbe.Nekem mindig segít. Kimegyek a csendbe a fák közé és hallgatom a természetet. A falevelek zizegését,a madarakat és iszonyatosan megnyugtat,feltölt. A hangok,az illatok,a minden ☺ Olyankor kikapcsol az agyam,az élet minden szarsága eltörpül és csak a pillanatra figyelek,hogy milyen csodálatos,sokszínű a természet és,hogy milyen harmóniában lehetne élni vele/benne.
Nem igazán szeretem az embereket,számító a többség,érdekek vezérlik őket,ha cserébe semmit nem kapnak,hátba támadnak seperc alatt. Tisztelet a kivételnek,de sajnos én csak ezt az önzőséget láttam/látom. Senkit sem kívánok a bizalmamba fogadni,kivétel a szüleim,báyám és öcsém,meg a párom. És itt a sor vége. Többiekkel befürödtem és erre írok is egy példát:közeli rokonnak dolgozom,a munkához adott egy laptopot,majd amikor elutaztak amikorra a szabink is intézve lett,hogy elmehessünk csavarogni,kitalálták,hogy amíg nem lesznek otthon nekünk ott KELL lennünk náluk. Mondtuk,hogy nem oké,mert terveztünk majd a fejünkhöz vágta,hogy mennyi mindent kaptunk,ott a laptop stb .és cserébe ennyit sem tudunk megtenni...(megjegyzem,azt a szart csak a munkához használom)Szóval ennyi.Aki számító,úgy ad,hogy csak az érdek vezérli,eltapos bárkit,arra nekem nincs szükségem.
Fiatal koromban a barátok is ilyesmik voltak,akkor volt pénzünk,saját vállalkozások voltak,a "barátok"jöttek,mert ahol pénz van,potyázni lehet. Megelégeltem,hogy mindig mindent én fizetek,megszüntettem és hopp,a jóbarátok elkoptak 😀 Nem bánom,mert akkor sem és jelenleg sincs szükségem ilyen emberekre.
Ebből az utolsó részből annyit akartam kihozni,hogy sose bánd azt,ha a hamis barátok eltűnnek az életedből. Számító dögökre ne legyen szükséged ☺
Anyád lehetnék,de ha úgy érzed lelkileg támogatás kell,nyugodtan írj,meghalgatlak,tanácsot nem adok,mert minden eset más,ami nálam így sült el,nálad másképp is elsülhet,de meghalgatlak,lelkileg támogathatlak ☺
válasza:Ha még aktuális:
Na végül hogyan sikerült a féléved? Megbuktál valamiből, vagy nem? Hogy érzed most magad, Kérdező? Rendbejöttél? :)
válasza: válasza:Szia! Ha vallásos vagy és tényleg hiszel Istenben, ne a halálodért imádkozz, mert neki fontos a Te életed is, tehát nem fog neked segíteni meghalni, de kijönni a depiből segíthet neked!
Szerintem Te amúgy (mint a legtöbb depressziós) nem meghalni akarsz, (mert látszik az írásodból, hogy szeretnél élni), hanem megszabadulni a szenvedéstől, és egyenlőre nem látsz más megoldást! Pedig van remény! :)
Olvasd csak el ezeket, nagyon elgondolkodtató mindhárom:
Kívánom, hogy legyél jobban és boldog!
(Remélem, azóta is élsz még)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!