Tönkretették az életemet ezek a koronavírus miatt hozott teljesen felesleges korlátozások, és mostmár legszívesebben öngyilkos lennék! Van esély arra, hogy öngyilkosság nélkül kimeneküljek ebből, és ismét egy normális, sallangmentes életet élhessek?
16 éves fiú vagyok. Sokáig nagyon szerettem élni, mert mindenem megvolt, amit csak akartam: jó anyagi körülmények között éltem, voltak barátaim és az iskolában is kiváló, összetartó osztályom volt! Ha voltak kisebb nehézségeim az életben (bár ez is ritkán történt), akkor a barátok és a családtagok mindig segítettek helyrehozni! Nem közösített ki senki sehol (annak ellenére, hogy SNI-státuszom van), ráadásul mindent megadtak a szüleim, amit kértem. Komolyan, annyira jó dolgom volt, hogy azt éreztem, már nem is lehetnék boldogabb!
Aztán egyszer csak egy csapásra vége lett az egésznek! Amikor először hallottam a vírusról, azt gondoltam: na, ez biztosan nem jut majd el ide, de ha mégis, akkor valószínűleg nem lesz rosszabb egy kis influenzánál; de nem! Bezárták az iskolákat, otthon kellett tanulnom, emiatt lerontottam az amúgy sem túl fényes átlagom (mert ugye jó tanuló sosem voltam, ezt elfelejtettem mondani). Mivel a távoktatás a tanév végéig tartott, ezért mivel végzős, nyolcadik évfolyamos voltam, ezért nem tudtam az osztályomtól elbúcsúzni, ballagás és utolsó osztálykirándulás sem volt, és mivel nem sikerült túl jól a felvételi vizsgám, nem vettek fel oda, ahova akartam, ahova néhány barátom is jelentkezett, és mivel a depresszióban törtem ki, a barátaim elhagytak, szóba se állnak velem, az új iskolában pedig egy úgy barátot se találtam még eddig, pedig azt hittem, hogy könnyen barátkozós típus vagyok, hát tévedtem! Bár a tanév normális keretek között zajlott eddig, de a járvány nem ért véget (sőt, Bill Gates szerint COVID-katasztrófa előtt állunk!), így továbbra is fennáll a veszélye, hogy a távoktatás visszatér és mivel nehezebben megy nekem online, ezért meg fogok bukni (lehet nem is egy tantárgyból), és akkor mehetek a híd alá! Az új tanáraim meg sem közelítik az előző iskolámban lévőket, ráadásul az új osztályom közel sem olyan összetartó, mint az előző! A jobb gimnáziumba való bekerülést ráadásul meg is akartam könnyíteni egy szóbeli felvételivel, mert úgy gondoltam, képes leszek rá: Bár ne vállaltam volna el!!! Nagyon rosszul sikerült, mert leblokkoltam a félelemtől! A teljes összeomlás kerülgetett sokáig, és akármi is történik, ezt aztán ki nem heverem, amíg élek, az biztos!
Egyszer még barátnőm is volt, de az új iskola miatt Őt is elvesztettem, pedig ő volt számomra álmaim barátnője! Ezért mostmár nem akarok egész életemben sem barátnőt, sem feleséget soha, mert senki sem lehet hozzá hasonló!
Tudom, tudom, az iskolás problémák gondolom még nem elégek a depresszióhoz, mivel Afrikában a szegényebb családoknak biztos rosszabb dolga van, de mivel az SNI-státuszom miatt gyenge idegzetű vagyok, ezért nekem már ez is bőven elég volt! De nem csak ez a bajom: még van néhány! A szüleim jövedelme annyira lecsökkent, hogy mostmár alig tudunk megélni, betevő falatra is alig tellik (kis túlzással), a nagy házunkat viszont lassan már nem bírjuk fenntartani; akkor aztán jöhet a bérlet vagy az albérlet, és mivel nekem egy lánytestvérem is van (akivel megromlott a kapcsolatom), ezért ott nem fogunk elférni, kicsi lesz nekünk túlságosan! Emiatt többet kell spórolni, és az életminőséget javító dolgok szóba sem jöhetnek! :(
De van ott még, ahonnan ez jött: a nagymamám kishíján a halálán van, akivel nagyon jó a kapcsolatom, és biztos nagyon csúnyát tennék magammal, ha meghal (a rossz anyagi helyzet miatt egyre nagyobb teher a kezelését kifizetni)! A szüleimmel is jó viszont tartok fenn az anyagi gondok és a rossz tanulmányi eredményeim ellenére is; az öngyilkosságtól eddig csak az mentett meg, hogy nekik ezzel hatalmas fájdalmat okoznék, ne adj’ isten még Őket is az öngyilkosságba kergetném; és Én ezt nem akarom, mert akkor annak tudatában halok meg, hogy másnak is tönkretettem az életét! A testvérem megutált, és ez már nagyon sok problémát idézett már elő! A budapesti unokatestvéreimet már február óta egyáltalán nem láttam, és mivel hátra van még a vakcina, ezért még bő 1-2 évig még biztos nem is fogom (pedig már leírhatatlanul hiányoznak!). A családdal a hobbink a külföldi utazás volt, most ezt is elvette a vírus! A maszk megőrít, mert néha úgy érzem, meg tudnék benne fulladni! Megőrítenek már a Covid-hírek, állandóan a hamis híreket terjesztő bírkákat látom már mindenhol!
Egyszóval a koronavírus miatt a tökéletes életemből egy az egyben a legrosszabb lett! Minden nap egy kihívás: sírva kelek fel, ha iskolába kell menni, mert hogy ugye nem haltam meg álmomban és túl kell élni még egy napot! Semmihez nincsen semmi kedvem, minden értelmetlennek találok; pedig korábban állandóan csináltam valami hasznosat! Rengeteget szorongok, Istenhez imádkozom a halálomért, sokat sírok és mindennap eszembe jut az öngyilkosság, mert már teljesen befásultam és megelégeltem mindent, amit korábban kedvesnek tartottam! Nincs étvágyam se, sokáig azt hittem, hogy ételfüggő vagyok, de mostmár csak kb. 14(!)-féle ételt vagyok hajlandó megenni!
Nos, jól kiadtam magamból mindent, de még most sem érzem magam jól és talán sosem fogom már többé! Semmi kedvem minimálbérrel élni az egész életem, mert az minden, csak nem igazi élet!
A legtöbb válaszoló, aki ezt végigolvasta, valószínűleg azt fogja mondani, hogy jobb lenne, ha megtenném, amit tenni akarok, de hátha mégsem reménytelen minden, és talán itt majd tud valaki egy néhány hasznos lélek öntő ötletet javasolni, amiért érdemes lenne élnem!!!
válasza: válasza:Előre bocsátom, van egy sajátos stílusom: előbb kerek perec lecseszlek, hogy kicsit magadhoz térj, aztán segítek. Ennek fényében olvasd, amit írok, nem foglak végig szidni, de nem fogom azt mondani, hogy te nem vagy hibás semmiben.
Elhiszem, hogy sz@r, de a felsorolt problémák java része inkább a te felelősséged és hibád, nem mindenki másé. Tudod, a felnőtté válás alapköve az, hogy megtanulsz felelősséget vállalni a saját dolgaidért, nem csak a jókért, hanem a rosszakért is.
Elhiszem, hogy nehezebben megy online tanulni (bár az okát nem értem, csak egyedül akkor, ha a tanárok nem tartottak online órát, bár a tankönyv akkor is ott van, kérdezni meg amellett is lehet), de ha ezt már az elején érezted, akkor úgy is kellett volna hozzáállni, jobban odatenni magad, többet gyakorolni, segítséget kérni, stb.
Arról szintén nem a vírus tehet, hogy elhagyott a barátnőd, ez az ő döntése volt.
Arról sem a vírus tehet, hogy nem tudsz barátkozni. Persze a naivitás mindig dolgozik, hogy ha a kinézett suliba vettek volna fel, akkor minden cukormázas szivárványszínben pompázna, de erre egyáltalán semmi garancia nincs, nem ismered azokat az embereket. Valószínűleg ott sem lennél barátkozós típus, mint ahogy saját bevallásod szerint is kiderült, hogy nem vagy az.
Az a barát, aki a sz@rban nincs melletted, az nem barát. Vagy sosem voltak igazi barátaid ezek az emberek, vagy te martad el őket magad mellől az irigységeddel (mert felvették őket oda, ahová akartak menni) és a negativizmusoddal. Erről sem a vírus tehet.
Középiskolában nem úgy bánnak az emberrel, mint általános iskolában. Egyik helyen sem lennél tenyéren hordozva, fél-felnőttként lennél kezelve, aki képes megoldani dolgokat saját maga is, nem kell mindent a szájába rágni. Ez felsőoktatásban még inkább így van, ha esetleg ilyen jellegű terveid vannak, akkor készülj fel lelkileg, hogy ott csak leadják az anyagot és viszlát. Kérdezni majd talán gyakorlati órán, ha van. Senki nem fogja megvárni azt sem, hogy leírd a lejegyeznivalót, nem fognak diktálni, nem fogják megmondani, hogy mit írj le és mit ne. A középiskola a felsőoktatás és az általános iskola közti átmenetet adja ilyen szempontból is.
Az osztályközösség sem szokott olyan lenni mint általánosban. Ott azért más, mert 8 éven keresztül együtt voltatok, együtt nőttetek fel gyakorlatilag, egymást formáltátok. Középsuliban már ilyen nincs, mindenki egy erős alap személyiséggel érkezik, aztán vagy lesznek feszültségek, ellentmondások, vagy nem. Mi anno pl. nem voltunk egy erős osztályközösség, de mindig mindent meg tudtunk oldani, meg tudtunk beszélni, szervezni stb. A hétköznapokban nem nagyon foglalkoztunk a saját kis köreinken kívül mással, de amikor kellett, akkor össze tudtunk ülni és megegyezésre jutni. Szerintem ez már egy bőven jó szint. Ja, és nem a vírus hibája.
A felvételi beszélgetésen sem azért ment el a bátorságod meg a hangod, mert a vírustól féltél, gondolom. Azt sem értem, hogy egy bukás miatt miért mennél a híd alá. Mintha nem tanulhatnál ugyanúgy tovább.
Az, hogy többet kell spórolnotok család szinten, téged annyiban érint, hogy nem fogsz követelni drága dolgokat. Bele ne halj, főleg, ha ilyen "nem veszik meg nekem az ájfont/xboxot/akármit" óhajok, amik nélkül semmit nem fog változni az életed, nem lesz rosszabb. Ha az utolsó nadrágodat nyűnéd és nem lenne pénz másikra, azt megérteném, az gáz helyzet. De az életminőséget javító dolgok, ahogy te mondtad, nem feltétlen szükségesek a normális élethez. Az anyagiak beosztását és kezelését meg a szüleid fogják megoldani, nem te. Ez viszont valóban lehet a vírus hibája.
Ha mamád nem covid-beteg, akkor az ő állapotára sem lehet ráfogni, hogy a vírus miatt van. Jobbulást neki!
Unokatesókkal lehet telefonálni, messengeren beszélgetni, videohívást intézni, sőt, találkozni is. Nincs kijárási tilalom, sem korlátozás. Ugyanez áll a nyaralásra, egész nyár végéig adott volt a lehetőség az utazásra. Ha anyagiak miatt nem jött össze, az más tészta. De a lehetőség megvolt, most is megvan, csak karantén meg teszt meg minden is kell már. Belföldön viszont nem kell semmi ilyen még most sem.
A maszkba nem fogsz belefulladni, semmi bajod nem lesz tőle, mint ahogy senki másnak sem lett. Orvosok milliói hordanak ugyanolyan maszkot, és egy sem fulladt meg. Azt még hozzátenném, hogy saját meglátásom szerint az egyszer használatos orvosi maszk sokkal jobban szellőzik mint a textilből készült, feltéve, hogy nincs nagy fejed. Az orvosi maszk vízálló, nem tudod telelehelni, viszont a textil felszív minden kis páracseppet, és magában is tartja, emiatt minél többet van rajtad, annál párásabb levegőt fogsz belélegezni, és használat után nem zsebre vágva kéne tárolni, hanem alaposan kiszellőztetni, hogy ne legyen dohos következő alkalommal. Amitől szintén nem lesz bajod, de én pl. nem bírom a meleg és/vagy párás levegőt.
A covid hírekbe és elméletekbe nem mennék bele. Vannak a tények és vannak a konteók. A szükséges tények pedig: van vírus, fertőző, influenzaszerű megbetegedést okoz, a tünetek és a súlyosságuk válozó, egyeseknél tünetmentes, mások belehalnak, nem szerezhető végleges védettség, maszkviseléssel és kézmosással csökken a fertőzés és fertőződés veszélye, de nem szűnik meg. Minden más lényegtelen a közember szempontjából, a kutatást hagyjuk meg a kutatóknak, és az sem számít semmit, hogy más oszágokban mennyi fertőzött van.
Az ételfüggőség és az étvágytalanság sem a covid hibája. Az ételfüggőség amúgy sem az, hogy hány féle ételt eszel meg, hanem egy elég durva lelki eredetű betegség, ahol az ember az élete értelmét a kajálásban látja. Ha boldog, azért, ha szomorú, azért, ha összeülnek a barátok/rokonok, azért, ha egyedül van, azért, ha unatkozik, azért eszik. Az étvágytalanság sem függ össze a megevett fogások változatosságával, ott nem érzel éhséget és/vagy gusztust semmilyen ételhez. Csak azért eszel néha, hogy ne halj éhen. Ennek sem a covid az oka, hanem a lelkiállapotod.
Még egy megjegyzés: az elején azért panaszkodtál, mert félsz, hogy online oktatás lesz, a végén meg azért, mert be kell menni suliba. Szóval neked egyik sem felel meg? Ez már a "ha van sapka, azért, ha nincs, azért" helyzet.
Azzal könnyítheted meg a saját helyzeted, ha józan ésszel végiggondolod mindezt, és magad előtt őszintén beismered, mi az, amiről valóban te tehetsz. Ez azért fontos, mert csak akkor fogsz tudni változtatni, ha beismered, hogy van benne felelősséged, van ráhatásod, nem tőled független dolgok ezek. Pl. nem kenheted a vírusra, hogy elhagyott a barátnőd. Nyilván nem is a te hibád, de ha most egyik napról a másikra megszűnne a járvány, akkor sem változna semmi. Nem a járvány vége fogja elhozni a lelki nyugalmadat, azért neked kell tenned. Ha nem lesz vírus, ugyanúgy nem lennének barátaid, ugyanúgy nem tetszene az iskola, ugyanúgy nem lennének szimpik a tanárok, stb. Ez mind olyan, aminek elébe tudsz menni. Próbálj barátkozni osztályon kívül, esetleg más évfolyamokban. Nézz utána, milyen feltételekkel venne át téged a másik iskola. Igyekezz a tanulással, mert valószínűleg az átvétel is csak akkor lenne lehetséges, ha nem bukdácsolsz. Nyaralás nélkül meg lehet lenni, tudtok csinálni más családi programokat is, amihez nem kell annyi pénz. Ha pedig magadnak akarsz valamit, akkor el tudsz menni diákmunkára te is.
Ne a problémákon csámcsogj, mert ez így java részt csak sírás, hiszti, és egy centit sem fogsz előrébb jutni semmivel. Tekints ezekre úgy, mint megoldandó feladatokra (mint mondjuk egy-egy matek feladat), a megoldást keresd, ne a rossz helyzeten keseregj, hogy túlságosan el van dugva az az x az egyenletben, mert nem fogja önmagát kiszámolni, megoldani. Csak így tudsz haladni az életben, ellenkező esetben minden egyes problémánál leragadsz és csak gyűlni fognak, hidd el.
válasza:Az utolsó válaszoló remek motivációs előadó lenne..jót nevettem, köszönöm! Minden szava igaz! Egy kicsit ironokus így belegondolni, hogy kinek mi mekkora baj..mindenkinek a sajátja.
Kérdező! Fel a fejjel, lesz ez még ígyse! :) kaland az élet, nem szabad semmit se biztosra venni, és akkor nem ér meglepetés. Örülj annak, hogy ilyen összetartó családod van, nincsenek nagyobb veszekedések, úgyis jön a karácsony, most mindenki érzékenyebb lesz. Kitartást! :)
válasza:Tudom elcsépelt szöveg, de a karácsony a szeretet ünnepe. Vígasztaljon a tudat, tudom nem fog, de valakiknek soha nem jut egész életükben normális karácsony, fa, ajándék. A mélyszegénységben élőkre gondolok, szerte a világon. Tudom, fiatal vagy , és a tárgyi javak fontosak, de hidd el, ha buddhista szemlélet módra váltasz, boldogabb leszel. Lehet nagy fenyőfa , ajándék és minden, ha belül üresnek érzed magad , és a családoddal sem jössz ki jól. De amint írtad, nem ez a helyzet. Nem tudom, hol élsz, de itt nálunk Bp környékén rengeteg karácsonyfát hagynak meg az árusok, amit dec 25én el lehet INGYEN vinni. Tavaly én is így szereztem. De nem is ez a lényeg. A vírus miatt sajnos sokan kényszerülnek szolídabb karácsonyra , sokan fognak gyászolni, és igen, ez nem szokványos év volt. De gondolj ilyenkor arra, hogy egészségesek vagytok, és van fedél a fejetek fölött, jó esetben lesz mit enni, és a karácsony is csak egy dátum. Ha az érzést keresed, az nem a fától lesz meg. Még annyit szerettem volna írni, aztán abba hagyom a fellengzős dumát, hogy nem kell semmit tenned, hogy boldog legyél. Az egod hiteti el, hogy ez meg az kell, hogy majd akkor boldog leszel.. nem.
Az egyik legérdekesebb karácsonyi élményem az volt , amikor a szomszédnál karácsonyoztunk, épp kikapcsolták náluk a világítást, nem tudta az öreg néni befizetni a csekkeket.. gyertyafényben ültünk, és énekeltünk... fura, de nem dőlt össze a világ. Ez csak egy karácsony lesz a sokból, amit még meg fogtok élni közösen.. fel a fejjel :)
#16-os: Köszi a bíztatást! :) Sajnos Én még mindig úgy érzem, hogy nem lelem a helyem ebben az új világban! A koronavírus miatt már nem csak a saját, hanem már az egész világ jövőjét iszonyúan sötétnek látom, és Én nem akarok olyan világban élni, ami most jön! Különösen úgy, hogy Viktorunk ismét bevezette a távoktatást, tehát 99% esély van rá, hogy megbukok, és akkor már a családom is csak egy csődtömegnek fog tartani engem! Márpedig akkor már senki nem tartja bennem a lelket, nem lesz értelme, hogy éljek, mert már senki sem fog támogatni sem! Egyszerűen megszűnök majd létezni, mielőtt megölném magam! :(
Egyébként kipróbáltam mindegyik válaszoló tanácsát, de sajnos sokat nem segítettek! Úgy érzem, hogy nekem már tényleg leáldozott! 😭
válasza:#18-as: Hát-hát, mit is mondhatnék erre a szövegre? Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy hasznos-e a válaszod , vagy kicsit sem az! :) Végül félig hasznosnak jelöltem be! Az egyik szemem sír, a másik nevet a szöveged láttán! Azért adott egy-két jó tanácsot a szöveged, ugyanakkor látszik, hogy Te sem érzed át igazán a helyzetemet! De mindegy is, inkább kifejtem máshogy: (nagyon hosszú, de jó kiadni végre magamból!)
“ha ilyen sok felesleges időd maradt tán tanulhatnál is.”
Ezzel semmi újat sem tanácsolsz! Én ugyanis tanulok, csak az SNI-besorolásom miatt nem megy anélkül, hogy a tanárok elmagyaráznák (online óráink most nincsenek)! Gyakorlatilag csak ezért vagyok SNI-s, más tekintetben normális gyerek vagyok! Általános iskolában átlagos tanuló voltam 4,2-es körüli átlaggal, ami sokak szerint jobb mint átlagos! A digitális oktatás szokatlan volt számomra, elszakadni az osztályomtól és a tanároktól! Sokat rontottam a jegyeimen, semmi sem maradt meg a fejemben valahogy ( mondhatod, hogy béna vagyok)! Mostanában is tanulok, ezért válaszolok most későn a tanácsodra (Bocs, hogy két hét múlva válaszoltam!)
“Plusz minek neked körülmény javító kütyü..mi hiányzik amit a jelenlegi "napi betevős " életetek nem tesz lehetővé”
Ez a körülmény-javító kütyü csak egy szemléltetés volt arra, hogy mennyire szegények vagyunk! Az alapvető szükségleteket ki tudjuk elégíteni, az annál drágábbakat nem nagyon! Nem értem, miért kell leszólni mindig az olyan embert, aki sok mindent megengedhet magának!?
“jól sejtem, hogy azért okostelefonon pötyögsz korlátlan nettel, meg szobácskában saját tévével nézed a sok csúnya rossz covid álhìrt”
Először is: nincsen saját TV-m, és május óta nem nézek Covid-híreket!
Másodszor: Korlátlan netem sincs, sohasem volt; a telefonom sem a legújabb: iPhone 7 (használtan vettem 45000 Ft-ért tavaly); sohasem lógtam egész nap rajta, most sem!
“Tulajdonképpen mi a fax bajod van..?”
Hááát! Néha magam sem tudom, hogy mi bajom van! Jó kérdés! :)
“Tehát a szar helyzetet ezzel az önsajnálò, nihil, egocentrikus foscsival ne tetézd”
‘’Jó tanács, mondhatom,, Mániákus depresszióban szenvedek, ember! Mondhatom, mi sem könnyebb ilyenkor!
“A mamád beteg. Ez szörnyű. Utálni fogsz, de lesz ez rosszabb is, meg is fog halni.”
Nos, akkor kezdem máris a panaszkodást: ezért tényleg félig meg is utáltalak! Tudom, előbb-utóbb mindenkinek véget ér az élete (sajnos, az enyém nem nagyon akar), de fogadjunk, ha a Te mamád beteg lenne, és azt mondanák neked, hogy meg is fog halni, hogy esne?! Na, ugye hogy lecsesznéd! Ilyen szörnyűségeket még akkor sem illik felhozni, ha igaz! Kezdjük ott, hogy tartalmas évek vannak a mamám mögött, több közhíres magyar emberrel tegezőviszonyt alakított ki; nagyon sok helyen járt már a földön, megbecsült asszony! 2015-ben még annyira jó egészségben volt, hogy mindig felajánlotta, hogy Ő főz majd az egész családra; persze nem hagytuk, hogy megerőltesse magát, de bírta volna még akkor! Három éve kezdett baj lenni az egészségével, dohányzása miatt tüdőrákos lett! Azóta 23(!!!)-alkalommal kellett kórházba vinni a sürgősségi osztályra! Úgy tűnik, anorexiás is lett, alig eszik! Egyszer emiatt került kórházba, mert három napig semmit sem evett!
Egy nap délben jött egy telefonhívás az SBO-ról, hogy a mamám már nem tud magáról!!! Ekkor öngyilkosságot kíséreltem meg kínomban, nekimentem egy fának! Mire pár óra múlva felébredtem, mondták, hogy a mamám már jól érzi magát, nem halt meg, sőt, kerekesszékből kilépve járni is tudott! Nekem semmi bajom nem lett a fejbeveréstől, csak elájultam, de amikor hallottam, hogy a mamám jól van: Ahh, csodálatos volt!!! Mikor megkérdezték, hogy mi történt velem, azt hazudtam, hogy elfelejtettem, pedig emlékszem rá ma is, soha el nem feledem! Viszont a mamám most megint nagyon gyenge! Előbb-utóbb biztos meghal tényleg! De akkor majd nem fogok dupla halálért imádkozni istenkéhez! Nem ám: öngyilkosság, aztán már kár velem foglalkozni! 😭 (Qrvára komolyan mondom!)
“Dugd ki most szépen a fejed a barlangodbòl és kérdezd meg tudsz e segíteni nekik.”
Ugyanaz a válasz: depressziósként mi sem könnyebb! Egyébként segítőkész voltam a depresszió előtt, de most ahhoz sincsen se kedvem, se erőm! Pedig nem voltam lusta! Azért megpróbálhatom, hasznos lehet, erre nem gondoltam (én buta :))!
“Dobbantott a nőd. 16 évesen ez max Rómeónak okozott komolyabb fejtörést, a többiek pornót néznek egy hétig meg rinyálnak videochaten a haveroknak”
Ezt igazából nem tudom, hogy pontosan hogy érted! Javíts ki, ha tévedek, de szerintem ezzel arra célzol hogy: 16 vagyok, előttem az élet, és még nem maradtam le semmiről, ha nincs barátnőm! Nos, ez megnyugtató! Féltem, hogy már cikizni kezdesz, hogy milyen béna vagyok; hálistennek van még időm!
“mond meg nekik, hogy miattad nem kell aggódniuk nem kérsz karácsonyra semmit csak őket meg egy bejglit”
De buta vagy! Erről már nyáron lemondtam, sőt, meg sem fordult a fejemben, de tényleg! Nem kérek én semmit, csak azt, hogy vagy meghaljak minél előbb, vagy azt, hogy legyen minden újra a régi (erős a gyanúm, hogy sajnos a régi életem már nem kapom vissza 😞)!
“ha jól értem eddig a szürrealitásig el voltál kényeztetve).”
Félreértettél! Igen-igen, sok mindent megengedhettünk magunknak, ez tény! De én soha sem kértem felesleges dolgokat, csak olyat, amire tényleg szükségem volt, többet nem is kértem, de ezeket mindig megkaptam! Mellesleg nem akartam úgy kinézni mások előtt, mint egy gazdag piperkőc! Az olyanokat pedig (bár nem igazán értem, hogy miért), mindenki elkerüli, és leszólja; ez teljesen abszurd dolog!
The End; és most folytathatod a hőbörgést...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!