Mit tegyek, hogy a nagylányom leszálljon a magas lóról?
Két felnőtt lányunk van, két év különbséggel. El kell ismernem, hogy a kisebbiket jobban támogatjuk, mint megérdemelné. Sajnos szüksége van most erre, és mi úgy döntöttünk a nejemmel, segítjük amíg tudjuk, akkor is, ha bőven van már a rovásán. Ez kizárólag a mi döntésünk, és ettől a nagyobbik semmilyen hátrányt nem szenved, csak most nagyon irigy és féltékeny. Furcsa ezt látni egy gyönyörű, felnőtt nőtől, akinek már külön családja van, úgy érzem mélységesen csalódtam benne.
A nagynak soha nem voltak igazán nagy problémái. Könnyen vette az iskolákat, jó eszű, szorgalmas gyerek volt. Bejutott egy nehéz egyetemre és el is végezte. Ma jó munkája van, amit szeret és sokat keres vele. A férjével nemsokára gyereket szeretnének, aminek mi is nagyon örülünk. A kisebbiknek sok nehézsége volt gyerekként, mind a beilleszkedéssel, mind a tanulással. Nem tudtunk megfogni vele egy jó középiskolát, mert nem vették fel, így egy rossz helyre, rossz osztályba került. Szeretett volna az osztálytársai közé tartozni, ezért sok balhés dologba belekeveredett, a tanulást nagyon hanyagolta, nem tudtunk hatni rá. Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül bejuttatjuk egy jobb helyre. Ment a keresgélés, telefonálgatás, ígérgetés, könyörgés, és gondolom el tudjátok képzelni, hogy még mi egyéb. Sikerült kiszedni abból a rossz környezetből és nagyon keményen fogva de eljutott az érettségiig. Nem találta a helyét, nem tudta mit akar, mi szeretne lenni, nem volt hobbija, semmi nem tette boldoggá. Korán fiúzni kezdett, tartok tőle, hogy kapcsolatfüggő lett, mert csak ebben talált örömöt. Padlót fogtam, amikor 19 évesen bejelentette, hogy márpedig férjhez megy. Nem örültünk neki, de ott álltunk az esküvőn és igyekeztünk jó képet vágni. Most ott tartunk, hogy van egy viszonylag jó szakmája, de sehová sem veszik fel, mert a környéken munkahely nulla. A férjének szerencsére van munkája, az rendben van. Mostanáig egy szűk albérletben tengődtek ketten úgy, hogy heti egy bevásárlást mi intéztünk nekik, különben éhen haltak volna. Most úgy döntöttünk, hogy ha így is félig mi tartjuk el őket, akkor inkább lakjanak nálunk, ne fizessenek albérleti díjat, mert nincs értelme. Továbbá itt nem csak tervben van az unoka, hanem hat hónap múlva már itt is lesz.
Borzasztó helyzet ez! De mi vállaltuk! Nem értem, hogy a nagylányom honnan veszi a bátorságot a kioktatásomhoz? Egyszerűen nem lehet mostanában lekapcsolni. Szid engem, szidja a húgát, mindenkit! Pedig arról szó sincs, hogy őt nem szeretném, vagy hogy nem tenném meg érte is ugyanezt, de ő nem szorul rá!
válasza:kérdező, neked kéne leszállni a magas lóról
szarul csináltad, szóltak róla és fel vagy háborodva
nézz magadba inkább
válasza:Szerintem itt elsősorban nem az anyagi támogatást nehezményezi a nagyobbik lányod és nem hinném, hogy a húga helyzetére irigykedne... Szerintem a gond az lehet, hogy mivel "neki sosem voltak igazán nagy problémái" (mindenkinek a saját problémája a legnagyobb) úgy érzi, ő nem olyan fontos. Szinte biztos vagyok benne, hogy volt köztük megkülönböztetés régebben, de ezt sok szülő észre sem veszi. Amúgy lehet, hogy neki is voltak problémái, lehet neki se ment könnyen az beilleszkedés, lehet neki is nehéz volt tanulni, de eszébe sem jutott, hogy ezeket a problémákat a szüleivel oldassa meg. Lehet észre sem veszitek, de nem ismeritek el az eredményeit, csak hogy a kisebb ne érezze kellemetlenül magát, hogy neki nem sikerült. A kicsi mindig felmentést kapott minden alól, ki lett húzva mindenből. És a nagyobb? Ő sem lett megszólva semmiért, ha esetleg hibázott? Nem lehet, hogy a húg pátyolgatása közben elfelejtetek érdeklődni felőle? (Nem csak arról, hogy él e még, hanem tényleg érdeklődve, hogy mi van vele.) Engem is zavarna, hogy minden a tesóm körül forog én meg le vagyok ejtve, mert jelenleg "nem szorulok rá".
Amúgy meg a lányod felnőtt önálló nő és joga van véleményt nyilvánítani még akkor is, ha nem tetszik, amit mond. A tisztelet pedig senkinek nem jár alapból, azt ki kell érdemelni. (Még a szülőknek is.)
Anyum is váltig állítja, hogy egyenlően kezelt minket a húgommal (köztünk is 2 év van). A valóságban viszont húgom szinte érinthetetlen volt, csak mert ő volt a kisebb és a kisebbet nem bántjuk. Az, hogy ő kék-zöldre rugdoshatott engem, meg mai napig látszódnak a körömnyomai a csuklómon, mert poénból véresre marta a kezem az nem számít. A földről kellett néznem a TV-t, mert hiába ültem át más fotelbe ő jött és szabályosan lerugdosott a földre, amin anyum jót mosolygott, hogy a húgom milyen egy kis sajtkukac. Ha átjött hozzá valaki a hajamnál fogva cibált ki a közös szobánkból, mert vendége van és húzzak kifele. Ha ő vett el tőlem valamit nekem nem volt jogom visszakérni, mert "testvérek vagyunk, minden közös", de ha én visszavettem később, ami alapból az enyém volt akkor én voltam a szar. Mindig nekem kellett toleránsnak lenni, mert "legyek én az okosabb". Mikor apa meghalt anya ment lelkizni a húgommal, beszélgetett vele órákat, ajánlott pszichológust, stb. Én mit kaptam? "Te erősebb vagy. Téged nem visel meg annyira." Attól még, hogy nem sírtam nem jelenti, hogy nem vagyok szomorú. Az érettségi közepén jártam és a szülinapomon volt a temetése. Hogy a fenébe ne lettem volna szomorú? Elismerem, hogy anyagilag egyenlően támogattak mindkettőnket, ha szükségem volt valamire én is megkaptam, de lelkileg velem nem igazán volt foglalkozva, mert "én erősebb vagyok, én nem szorulok rá". Apummal jó volt a kapcsolatom, de ő nem volt valami lelkizős, de legalább ő próbálkozott, ha látta, hogy valami bánt és nem tudta le annyival, hogy "te mindig ilyen búvalbszott vagy". Természetesen ezeket nem lehet anyummal megbeszélni, mert én leszek a tiszteletlen gyerek, aki nem érti a dolgokat. Amúgy nem a testvéremre haragszom ezek miatt, hanem anyumra, amiért nem volt hajlandó észrevenni, hogy nekem is lennének igényeim az anyagiakon kívül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálatok is ilyen drasztikus volt a helyzet, hanem hogy lehet ti máshogy láttátok azokat a dolgokat, amiket a nagyobbik lányod zokon vett.
Ülj le a nagyobbik lányoddal négy szem közt és kérdezd meg, hogy mi bántja. Hallgasd végig normálisan (nem közbevágva, kioktatva, grimaszolva, felháborodva) és próbáld elfogadni a véleményét.
válasza:Mi a rossebnek tetted fel egyáltalán a kérdést, ha képtelen vagy a sajátoddal ellenkező választ elfogadni???
Tudod, a tanácskérésbe nem (csak) a buzgó helyeselés tartozik bele...
válasza:Te tipikusan olyan ostoba idióta vagy kérdező, aki képtelen elfogadni, ha valakinek más véleménye van, és persze az illető már egyből "magas lóról beszél".
Inkább te szálljál le a magas lóról! Minek tetted fel a kérdést, ha a tanácsokat, a tiéddel ellenkező véleményeket egyből személyes támadásnak veszed? Gondolom te csak bólogató jánosokat vártál, akik igazat adnak neked.
Az utolsó kommentedben is csak hajtod tovább a saját beszűkült hülyeségedet és az elvakultságodat a kisebbik lány felé. Ha nem vagy képes azokat emberszámba venni, akiknek más a véleménye a fennálló helyzettel kapcsolatban, akkor nem tudom, hogy mégis milyen segítséget vagy válaszokat akarsz....
válasza:Kérdező, az összes hozzászólásod ugyanarról szól: mosdatod a kisebbiket meg bizonygatod, hogy ő segítségre szorul, a nagyobbiknak meg pofa be, mert ő is néha megkapott valamit, neki nincs szüksége semmire, és milyen rosszindulatú, hogy sérelmezni meri azt a hozzáállást, amit ti tanúsítatok a húga felé.
Figyelj, az írásodból teljesen egyértelmű, hogy a nagyobbik lánynak az a legnagyobb sérelme, hogy teljesen jogosan úgy érzi, őt nem szeretitek feltétel nélkül. A kisebbik lehet akármennyire felelőtlen idióta, őt mindig elfogadjátok, meg támogatjátok, mellette álltok. Ellenben ha a nagyobbik nem úgy csinál valamit, ahogy elképzeltétek (jelen esetben elmondja az igazi véleményét, és nem hazudik a képetekbe, hogy minden okés), akkor már egyből kijelentitek, hogy csalódtatok benne, meg ő magas lóról beszél és vegyen vissza.
Lehet, hogy a nagyobbik is sokat kapott anyagilag, de érzelmileg jóval kevesebbet kapott, mint a húga. Te is állandóan a kisebbiket mosdatod meg fényezed meg nincs vele nagy probléma, a nagyobbik lányod meg le van degradálva a francba, mert ki merte mondani az igazságot, ami elől ti következetesen menekültök.
Arról nem a nagyobbik lány tehet, hogy te nem vagy hajlandó másnak a véleményét elfogadni. Hajtod tovább a szemellenzős hülyeséged, mert nem akarod tudomásul venni, hogy a nagyobbik lányodnak teljesen igaza van.
Szerintem nála is az tette be a kaput, hogy ti csalódtatok benne, mert ki merte mondani az igazi véleményét, de a húgában aztán nem csalódtatok egy fikarcnyit sem akkor, amikor nulla keresetre, teljes mértékben tőletek és a párjától függve, munka nélkül szül egy gyereket a nyakatokra.
Ti nem szeretitek a nagyobbik lányt feltétel nélkül, csak a kisebbiket. Ez az elkeserítő. És ezzel tisztában van a nagyobbik lányod is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!