Mit tegyek, hogy a nagylányom leszálljon a magas lóról?
Két felnőtt lányunk van, két év különbséggel. El kell ismernem, hogy a kisebbiket jobban támogatjuk, mint megérdemelné. Sajnos szüksége van most erre, és mi úgy döntöttünk a nejemmel, segítjük amíg tudjuk, akkor is, ha bőven van már a rovásán. Ez kizárólag a mi döntésünk, és ettől a nagyobbik semmilyen hátrányt nem szenved, csak most nagyon irigy és féltékeny. Furcsa ezt látni egy gyönyörű, felnőtt nőtől, akinek már külön családja van, úgy érzem mélységesen csalódtam benne.
A nagynak soha nem voltak igazán nagy problémái. Könnyen vette az iskolákat, jó eszű, szorgalmas gyerek volt. Bejutott egy nehéz egyetemre és el is végezte. Ma jó munkája van, amit szeret és sokat keres vele. A férjével nemsokára gyereket szeretnének, aminek mi is nagyon örülünk. A kisebbiknek sok nehézsége volt gyerekként, mind a beilleszkedéssel, mind a tanulással. Nem tudtunk megfogni vele egy jó középiskolát, mert nem vették fel, így egy rossz helyre, rossz osztályba került. Szeretett volna az osztálytársai közé tartozni, ezért sok balhés dologba belekeveredett, a tanulást nagyon hanyagolta, nem tudtunk hatni rá. Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül bejuttatjuk egy jobb helyre. Ment a keresgélés, telefonálgatás, ígérgetés, könyörgés, és gondolom el tudjátok képzelni, hogy még mi egyéb. Sikerült kiszedni abból a rossz környezetből és nagyon keményen fogva de eljutott az érettségiig. Nem találta a helyét, nem tudta mit akar, mi szeretne lenni, nem volt hobbija, semmi nem tette boldoggá. Korán fiúzni kezdett, tartok tőle, hogy kapcsolatfüggő lett, mert csak ebben talált örömöt. Padlót fogtam, amikor 19 évesen bejelentette, hogy márpedig férjhez megy. Nem örültünk neki, de ott álltunk az esküvőn és igyekeztünk jó képet vágni. Most ott tartunk, hogy van egy viszonylag jó szakmája, de sehová sem veszik fel, mert a környéken munkahely nulla. A férjének szerencsére van munkája, az rendben van. Mostanáig egy szűk albérletben tengődtek ketten úgy, hogy heti egy bevásárlást mi intéztünk nekik, különben éhen haltak volna. Most úgy döntöttünk, hogy ha így is félig mi tartjuk el őket, akkor inkább lakjanak nálunk, ne fizessenek albérleti díjat, mert nincs értelme. Továbbá itt nem csak tervben van az unoka, hanem hat hónap múlva már itt is lesz.
Borzasztó helyzet ez! De mi vállaltuk! Nem értem, hogy a nagylányom honnan veszi a bátorságot a kioktatásomhoz? Egyszerűen nem lehet mostanában lekapcsolni. Szid engem, szidja a húgát, mindenkit! Pedig arról szó sincs, hogy őt nem szeretném, vagy hogy nem tenném meg érte is ugyanezt, de ő nem szorul rá!
válasza:Nálunk is ez volt, húgom, öcsém sokkal több törődést kaptak.
De nem vagyok hülye, tudom, hogy azért, mert többet igényeltek.
Örülök neki, hogy nekem nem volt szükségem annyi támogatásra a szüleinktől, mint nekik. Eszembe nem jutott volna emiatt féltékenynek lenni.
válasza:"A válasz az volt, hogy ő nem kerülne bajba, mert ő nem olyan, mint a húga..."
És nincs igaza? De. 100 %-ban.
Nem, nincs. Ha az egyik gyereked elinná a máját, a tiéd fele megmentené, nyilván nem adnád neki, mert a tesójának nem adhatsz ugyanannyit. Durva és szélsőséges példa.
válasza:A kisebbik lányod szül a semmire, aki a férjével együtt életképtelen, képtelenek magukat fenn tartani és a babát is alkalmatlanok lennének nevelni, de te mindezek ellenére a nagy lányodban csalódtál?
Veled van baj, nem a nagy lánnyal.
válasza:Rendben, tudomásul vettem, hogy utálnom kéne a szüleimet és a testvéreimet.
Idióta népség.
válasza: válasza:Kedves kérdező!
A nagylányod azt látja, hogy a tesója bármit csinál, jutalmat kap. Nulla erőfeszítessel elvegezte a sulit, lett tető a feje felett, a szülei eltartják, és még terhes is, azzal a biztos tudattal, hogy majd ezt is intézik a szülei.
Igaza van a lányotoknak. Ő mindenért megküzd, es azt látja, hogy a tesó meg otthon hesszel, és 100x több figyelmet kap, mint ő valaha.
Biztos próbál ésszerűen gondolkodni, de felmegy benne a pumpa, mert látja, hogy ti továbbra is megoldjátok a semmirekellő tesója életét.
Ezzel együtt ti magatok teszitek a kisebbet életkeptelenné, mert gyakorlatilag eltartjátok, véditek, ahhelyett, hogy már régen elengedtétek volna a saját útjára.
Gondolj bele, mi lesz, ha veletek valami történik?! Az a szerencsétlen majd rohan a tesójához, hogy akkor tartsa el, nevelje a gyerekét, mert a szüleik is ezt csinálták.
Ti gyerekkent tekintetek a kisebbikre, holott felnőtt ember.
A nagyobbik tehetetlen, látja, hogy nem jó a modszeretek, úgy érzi, hogy őt mellózitek és a fölényességével kompenzál.
Remélem lesz annyi esze, hogy ő elzárkózik a testvére gyámolításától, és nem kóveti a ti példátokat.
válasza:Kedves kérdező, már a válaszaidból kiderül, hogy miért beszél veled "magas lóról" a lányod. Azért, mert nem vagy hajlandó semmilyen véleményt meghallgatni sem megfontolni, ami a tiéddel ellentétes, csak fújod a magadét megállás nélkül. Lekezeled őt, nem érdekel, hogy mit mond, mit gondol, nem is érdekel egyáltalán.
Nem, nem voltál ott neki. Ismerem ezt a hozzáállást, míg anyám a húgom táskáját képes volt 16 éves korában is bepakolni, addig tőlem az életben EGYSZER SEM kérdezte meg, hogy mi volt a suliban és élek-e még egyáltalán. Vele mindig tanult, rólam azt se tudta, írtam-e egyáltalán házit még kisiskolás koromban sem. Nem érdekelte semmilyen gondom. Ma azzal takarózik, hogy annyira önálló voltam...
Köszi :D
Attól még úgy jól esett volna, ha lett volna egy anyám, aki ott áll mellettem és gondoskodik rólam, aki támogat, érdeklődik felőlem de ugye nekem nem adatott meg, mert azzal volt elfoglalva, hogy a lusta húgomat terelgesse előre, én meg nőttem mint a gaz és minden célomat magamtól kellett elérnem.
Ismerős helyzet, nem?
Elárulom, már nem beszélek anyámmal. Sosem volt köztünk szoros kapcsolat - hiszen lényegében úgy élt mellettem, mint egy idegen -, de most már meg is szakadt teljesen.
Az a szomorú, hogy ha ti is eljuttok idáig, akkor sem fogjátok beismerni, hogy nem a lányotok volt a hálátlan kölyke.
válasza: válasza:21 válaszolonak van tejesen igaza ,mindig ti fogjátok eltartani amig birjátok kisebbiket ,férjestül gyerekestül ,simán elhelyezkedhetet volna még éretségivel is ,ha nem lakohelyén akkor meszebb ha akart volna de nem akart.mert ha nem szakmályába akkor máshol eltudott volna helyezkedni ez biztos.
Megértem hogy haragszik rátok a nagyobbik ,és igaza is van
Megoldás ultimátum a kicsinek ,minden területen fix időpontol kezdve oldja meg maga gondját maga áljon maga lábára menjen dolgozni mind kétt ember stb
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!