A szüleim lassan a sírba visznek engem a nagyon magas elvárásaikkal, mit tegyek?

Sajnálom, hogy ilyenek a szüleid, nem normális, hogy egy négyest sem kaphatsz. Nem is tudom, hogy bírod. Én elég jó tanuló voltam 4,5-4,7 volt az átlagom gimiben, de sosem bírtam volna mindig mindenből a maxon teljesíteni. Kaptam egyest is, házi feladatokat a szünetben írtam/másoltam, szóval üzenem anyudnak, hogy mérnökként végeztem és normális felnőtt lettem (főleg hogy engem nem stresszeltek halálra).

Próbáltál már beszélni erről vele? Egyszer nyugodtan elmondhatnád esetleg neki, hogy tartani akarod az átlagod, fontos neked a tanulás, stb, stb, de annyira rosszul esik, hogy még egy ponthatáros ötösért is mérgesek. Pl valami olyan megoldás, hogy amíg ötösre állsz, addig elnéznek egy-egy négyest?

L/26

A szüleid mivel foglalkoznak? Apukád is ilyen vagy csak anyukád hajt ennyire?

Szerintem engedd kicsit el magad, ne érdekeljen mit szólnak. :)

Nagyon jó érzés ledobni minden elvárás terhét, tapasztalat :D

Főleg most még csak gimi elején jársz, itt még lehet lazázni az utolsó 2 év jegye fontosabb.

Én pl.pont fordítva voltam mire utolsó gimis évekhez értem belefáradtam a túl teljesítésbe (tőlem 1-2 tanárom várt sokat... :/) és utolsó évben már csak azokkal a tárgyakkal különórakkal fogalakoztam amiket szerettem, és mondjuk jó lett volna mindenből 5ös, de rohadtul sokkal jobban megérte az a pár 4es azt, hogy jól éreztem magam, vannak emlékeim és azzal foglalkoztam, amit élveztem is. :)

Rossz hírem van: aki mindig mindenből ötös, nem tanulja meg,hogyan kezelje a "kudarcot", a teljesítmény egyszeri, vagy időnkénti elmaradását.

Személyes tapasztalatom, hogy azok a tanítványaim, akik színkitűnők voltak, valahogy az életben kevésbé boldogultak. Akiknek azért voltak betlik is a középiskolai tanulmányaik alatt (akár jegyekben, akár magatartásban), azok valahogy életrevalóbbakká is váltak. Esetleg ezt elmondhatnád a szüleidnek is.

A másik: 15 éves vagy, ha most megcsömörlesz a rád kényszerített tanulás miatt, akkor nem négyeseket fogsz kapni, még rosszabb lesz, jönni fognak a kihagyások, a blokkok, ezek miatti hármasok, kettesek, egyesek, pedig nem szándékos lustaságból fog fakadni. Egyszerűen

besokalsz. Ezeket eleinte a tanáraid elnézik, mert megszokták már, hogy jól tanulsz és lelkiismeretes vagy, de egy idő után nem lesz pardon,kapni fogod a jogos gyengébb jegyeket. Ahhoz mit fog szólni anyukád - az ő kivételes eszével?

Az ilyen szülőket sosem értettem. Én soha nem voltam kitűnő, nem is volt célom. Viszont így azokra a tárgyakra tudtam koncentrálni, amik tényleg fontosak voltak, most az orvosin vagyok másodéves szóval abszolúlt megérte. Az egyetlen amit bánok, hogy a második nyelvre nem fordítottam több időt, de ezen kívül ma sem tanulnékntöbbet mert felesleges. Nyilván egy átfogó tudás kell mindenből, de szerintem rengeteg időt és energiát pazarolsz így el. Pl ez az informatikai tanfolyam tényleg hasznos lenne, de már nincs is hozzá kedved mert túlságosan le vagy terhelve. Azt kell kitalálnod, hogy mivel szeretnél foglalkozni, melyik szakra szeretnél majd felvetelizni és az ahhoz szükséges tárgyakat kell megnyomni. Plusz a nyelvek és az infó az amibe érdemes sok energiát fektetni.

Plusz az is jó lenne, ha szüleid tudatosítanák magukban, hogy az, hogy kitűnő vagy kb csak az egyetemi felvételinél fog számítani de sokkal jobban járnál, ha csak a főbb tárgyakra koncentrálnál.

Nálunk is van pedagógus, már nyugdíjas. Ő is megerősítette egy beszélgetés során, hogy a kitűnőkből lesznek a legsikeresebbek az életben. Sajnos, sok szülő nem olvas eleget, akár gyermekpszichológiát akár sikeres emberek élettörténetét. Látná, hogy kikből válnak sikeres emberek.

Sajnos, te nem tudsz mást tenni mint megfelelni ennek a beteges elvárásnak. A következményeket csak a jó ég tudja. Próbálj meg iskolapszichológussal beszélni!

Bírd ki még három évig, aztán egyetem az ország másik végén és tipli.

Anyád beteg.