A szüleim lassan a sírba visznek engem a nagyon magas elvárásaikkal, mit tegyek?

1. Mindenből kitűnőnek kell lennem, egy négyesért úgy leszidnak, mint mást az egyesert. Volt olyan eset, hogy ötös lett a dogam, mondtam, hogy nagyon örülök, ugyanis épphogy összejött az ötös, erre tisztára ki voltak akadva, hogy miert nem tanulok. Nem az izgatta őket, hogy ötös lett, hanem hogy majdnem négyes... -.- 2. Járnom kell egy bizonyos informatikai tanfolyamra, aminek valóban lenne haszna az életemben, de a napi beosztások igy nagyon húzós, ilyenkor mindig kikészülök... miert? Hétfőre kaptuk a nulladik órát, ezen kívül épp ezen a napon vannak a legnehezebb órák, természetesen a legszigorúbb tanárokkal, egybesuritve. Nem is kell mondanom, nagyon fáradt vagyok, mikor hazaérek. Van fel oram megebedelni, visszamenni a suliba, fel háromra merthogy akkor kezdődik ez a bizonyos tanfolyam, es négyig tart. Mire hazaérek, kb fel ot van. Es akkor meg tanulnom kell másnapra, leckét kell írnom, ilyenek... Ott akarom hagyni a tanfolyamot, mert rendkívül sok időt spórolnék, ha nem lenne, nem lennék olyan feszült, de a szüleimet ez nem érdekli. Igazából ez a kettő amit csinálnak, de mar ezektől is nagyon kezdek kikészülni. Azt hiszik, hogy egy nyamvadt gép vagyok, ami folyamatosan tanul, más dolga nincs is! Nem érdekli őket, hogy vannak barátaim is, akikkel talalkozhatnek néha, nem, en csak tanuljak. Anya mindig azzal jon, hogy ha neki sikerült, nekem is fog... De anyának kivételesen jo agya van, nagyon jo tanuló volt, valahogy adottsága volt ehhez az egészhez, de nekem nincs... Pontosan tudom, hogy ezzel csak jót akarnak nekem, es nagyon szeretnek, de egy picit túllőnek a határon, nem? Más szülei miert elegszenek meg a négyessel? Sőt, van, ahol örülnek is neki! Persze az ötös lenne a cél akkor is, ha engednének picit nekem, de annyi terhet levenne a vallamrol, ha nem kene azon aggódom, hogy hogy mondom el anyaeknak, ha valami NÉGYES lett... (Életemben a legrosszabb jegyem 3 volt)

Mit tegyek?!

15/L, köszönöm a segítséget