Mit tegyek, hogy a nagylányom leszálljon a magas lóról?
Két felnőtt lányunk van, két év különbséggel. El kell ismernem, hogy a kisebbiket jobban támogatjuk, mint megérdemelné. Sajnos szüksége van most erre, és mi úgy döntöttünk a nejemmel, segítjük amíg tudjuk, akkor is, ha bőven van már a rovásán. Ez kizárólag a mi döntésünk, és ettől a nagyobbik semmilyen hátrányt nem szenved, csak most nagyon irigy és féltékeny. Furcsa ezt látni egy gyönyörű, felnőtt nőtől, akinek már külön családja van, úgy érzem mélységesen csalódtam benne.
A nagynak soha nem voltak igazán nagy problémái. Könnyen vette az iskolákat, jó eszű, szorgalmas gyerek volt. Bejutott egy nehéz egyetemre és el is végezte. Ma jó munkája van, amit szeret és sokat keres vele. A férjével nemsokára gyereket szeretnének, aminek mi is nagyon örülünk. A kisebbiknek sok nehézsége volt gyerekként, mind a beilleszkedéssel, mind a tanulással. Nem tudtunk megfogni vele egy jó középiskolát, mert nem vették fel, így egy rossz helyre, rossz osztályba került. Szeretett volna az osztálytársai közé tartozni, ezért sok balhés dologba belekeveredett, a tanulást nagyon hanyagolta, nem tudtunk hatni rá. Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül bejuttatjuk egy jobb helyre. Ment a keresgélés, telefonálgatás, ígérgetés, könyörgés, és gondolom el tudjátok képzelni, hogy még mi egyéb. Sikerült kiszedni abból a rossz környezetből és nagyon keményen fogva de eljutott az érettségiig. Nem találta a helyét, nem tudta mit akar, mi szeretne lenni, nem volt hobbija, semmi nem tette boldoggá. Korán fiúzni kezdett, tartok tőle, hogy kapcsolatfüggő lett, mert csak ebben talált örömöt. Padlót fogtam, amikor 19 évesen bejelentette, hogy márpedig férjhez megy. Nem örültünk neki, de ott álltunk az esküvőn és igyekeztünk jó képet vágni. Most ott tartunk, hogy van egy viszonylag jó szakmája, de sehová sem veszik fel, mert a környéken munkahely nulla. A férjének szerencsére van munkája, az rendben van. Mostanáig egy szűk albérletben tengődtek ketten úgy, hogy heti egy bevásárlást mi intéztünk nekik, különben éhen haltak volna. Most úgy döntöttünk, hogy ha így is félig mi tartjuk el őket, akkor inkább lakjanak nálunk, ne fizessenek albérleti díjat, mert nincs értelme. Továbbá itt nem csak tervben van az unoka, hanem hat hónap múlva már itt is lesz.
Borzasztó helyzet ez! De mi vállaltuk! Nem értem, hogy a nagylányom honnan veszi a bátorságot a kioktatásomhoz? Egyszerűen nem lehet mostanában lekapcsolni. Szid engem, szidja a húgát, mindenkit! Pedig arról szó sincs, hogy őt nem szeretném, vagy hogy nem tenném meg érte is ugyanezt, de ő nem szorul rá!
válasza: válasza:Igaza van a nagyobbik lányodnak! Amúgy meg a kisebbik lányoddal valami nagyon nem oké... sem az előzményeket sem a következményeket nem tudja mérlegelni...
Kár volt azt a döntést meghozni, hogy költözzenek vissza hozzátok. Ott voltak albérletben a pasija miért nem küldte dolgozni???
Ha ketten güriznek több mindenre jut.
Nem értem, hogy eshetett teherbe egy ilyen helyzetben???
Ez nagyon gáz, sajnálom a kisbabát, de komolyan!
"Semmit nem tudok felmutatni hát gyorsan szülök egy vagy több gyereket (az én gyerekszobámba)", és egyre több fiatal lánynál látom ezt...
Ez egy rohadt nagy zsákutca!
Ahogy nagyobb lesz a baba tessék elküldeni dolgozni és költözzenek el...
Különben örökkre a nyakatokon marad.
Jó lett volna úgy nevelni, hogy ismerje a pénzügyeket és a fogamzásgátlást, de ez már késő.
válasza:ÉS?
A kicsit folyton pátyolgattátok, látszik is rajta, és örök életére egy balfék marad, hisz gyakorlatilag önerőből SEMMIT nem csinált.
Benyomtátok egy suliba, fizetitek az albit - minek menjen munkát keresni, ha úgyis kiperkáljátok a fele lakbért?
A nagynak pedig szerinted milyen érzés, hogy a húga hülyeséget hülyeségre halmoz, nem dolgozik, mire ti pénzelitek, ráadásul nulla végzettséggel szül a nyakatokra és ezt is lenyelitek?
a kisebbik lányotok egy szerencsétlen, önállótlan, szűmító kis pitsa, aki úgy kihasznál titeket, ahogyan nem szégyell.
Én is megmondanám neked, hogy ébredj már fel, mert momentán síkhülyeként viselkedsz.
A kishúgomat pedig látni nem bírnám, mert rosszul vagyok az ilyen semmirekellő emberektől.
válasza: válasza: válasza:"Azért mert ilyenkor azt gondolja az ember h ha a húgomnak is megvan mindene amire szüksége van, de velem ellentétben semmit nem tett le az asztalra, akkor én minek gürcöltem? Én is eltartatthatnám magam anyámékkal. Én is szülhetnék gyereket az ő nyakukra. Minek kellett akkor tanulnom és dolgoznom? És nem jogos? "
Nem, ez egy óvodás szintű gondolkodás. A nagyobbik lány megkapta azt a támogatást, ami szükséges volt ahhoz, hogy a képességeit maximálisan kamatoztathassa. Normális, intelligens ember nem azért tanul, hogy ne a szüleivel tartassa el magát felnőttként, ez az opció fel sem merül benne, hanem azért, mert vannak céljai, amiket el akar érni az életben. Épp ezért nem értem a hisztériát, az ő élete sínen van, kapott hozzá lelki és anyagi támogatást, én a helyében inkább sajnálnám a húgomat, hogy ilyen élhetetlen, és a szüleimet is, hogy még mindig rajtuk van a felnőtt gyerekük terhe. Függetlenül attól, hogy hibáztak-e valahol a nevelésében vagy sem. Nálunk van a tág famíliában hasonló felállás, az egyik gyerek okos, talpraesett, jól boldogul, a másik hülye döntéseket hozott, rosszul házasodott, állandó anyagi gondokkal küzd, folyamatos támogatásra szorul, mégse megy ez a cirkusz, a tesója is segít neki, amikor nagy baj van.
válasza:Ne haragudj kérdező, de a nagylányod helyében a csalán az én tökömet is csípné.
Tudom milyen érzés, nekem is kisebb testvérem van, 2 évvel fiatalabb, de nálunk is úgy volt, hogy én dolgozzak meg érte, neki meg alá tolták.
Például vettem a saját keresetemből laptopot, az volt, miért nem adom a testvéremnek. Vettem telefont, neki a szüleim vettek és mindezt úgy, hogy nyári szünetben is 3 hónapig inkább otthon ült, minthogy dolgozzon valamit. Ez nem irigység, csak a lányod sem érti, a kicsinek miért mindent, neki meg semmit!
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!