Mit tegyek, hogy a nagylányom leszálljon a magas lóról?

Gondolom a nagyobb azóta beszél ilyen stílusban veletek mióta a kisebb bejelentette, hogy terhes. És meg is van a probléma alapja. Ő ésszel tervezte eddig az egész életét, hogy a saját erejükből érjenek el amit tudnak, a kisebb meg mindent úgy csinál, hogy ti majd úgyis kihúzzátok a kulimászból. Tehát mindkét félnek vannak sérelmei, igazuk is van. Patt helyzet sajnos.

Tényleg támogatni kell a kisebbet ha ennyire szerencsétlen de azért van egy határ. A gyerek például már sok. Már az odaköltözésnél szólni kellett volna, hogy gyerekkel mehetnek vissza nyugodtan albérletbe éhenhalni, mert innentől kezdve megnyertétek őket. A büdös életben nem fognak elköltözni és saját lábra állni. Sikeres volt a gyereknevelés.

Nálunk is kisebb tesómnál beilleszkedési problémái voltak suliban, de ő a tanulásra koncentrált középiskolában miközben folyamatosan az volt a téma, hogy ő el van hanyagolva természetesen (ami nem igaz, mert az elhanyagoltság érzése miatt csak vele foglalkoztak a szüleink). Azóta talpra állt, egyetemre jár és eszébe sincs a semmire gyereket szülni.

Igazabol azert kapod a negativ kommneteket mert megbuktal mint apa, es ezt a kerdesed utolso szavaival ala is tamasztod: de ő nem szorul rá!

Ugyanugy a te lanyod a nagyobbik is, neki is pont annyi tamogatas jar mint a kicsinek, akkor is ha milliomos lessz.

A bator kioktatashoz meg annyi joga van mint barki masnak.

Beszéld meg vele, hogy ő mit tenne a te helyedbe!

Milyen szép is lenne az élet, ha 2 egyforma okos, szép gyerekünk lenne, akikkel soha semmi probléma nincs.

Ajánld fel a nagylánynak is, hogy költözzön haza -ha visszautasítja- innentől egyenlő a 2 lány, csak egyik elfogadta az ajánlatot a másik nem.

Tulajdonképpen pontosan mi baja a nagylánynak?

Hogy a kisebbik otthon lakik?

Hogy nem diplomás?

Hogy anya lesz?

Mit vet a szemetekre?

Szerinte, ha adtok 100 ft-ot a kisebbiknek, akkor neki is jár a 100 ft?

Majd akkor is így gondolja, ha valaha bármelyikőtöket ápolni kell?

Vagy akkor az már nem az ő gondja, hisz ott a tesója?

"Ajánld fel a nagylánynak is, hogy költözzön haza"

Én erre még jobban felkapnám a vizet a nagylány helyében. Pont akkor jutna ilyen az apám eszébe, amikor már gyakorlatilag mindent letettem ahhoz, hogy különálló életem és saját lakásom/albérletem legyen? Ez már nagyon késő.

Szerintem is a te gondolkodásoddal van a probléma.

Nem az a baj, ha egy szülő támogatja a gyerekeit mert az teljesen természetes, ha valaki megteheti, akkor nyilvánvalóan élete végéig segíteni fogja és én ezt helyesnek is tartom. Engem és a testvéremet is támogattak a szüleink, ők finanszírozták a tanulmányainkat és a vele járó költségeket stb., egészen addig, amíg önállóak lettünk és egyedül is boldogultunk. Utána is előfordult, hogy vettek ezt-azt, mikor a tesóm munkahelye megszűnt akkor befogadták amíg nem talált új állást stb., szeritem ez normális, a családtagok segítik és támogatják egymást. Ugyanakkor amit te csinálsz az már túlzás és egyáltalán nem jó... Így nem bíztatod őt, nem sarkallod arra, hogy önállósodjon, hogy vigye valamire és boldoguljon és már most is meglátszik rajta a nevelésed eredménye...nem tanulta meg, hogy a tetteinek következménye van, nem tanulta meg, hogy a célok eléréséhez tenni kell és nem csak úgy az ölünkbe hull minden stb. Nem arról beszélek, hogy 18 évesen el kell engedni a kezét, menjen amerre lát és oldja meg egyedül mert majd az élet megtanítja stb., de be kell látnod, hogy a te módszered sem jó. Úgy nőtt fel, hogy mindent megbocsájtottatok neki és elintéztetek neki mert “jól van kislányom, majd elintézzük, hogy bekerülj egy jobb iskolába” stb., és most is az van, hogy “jól van kislányom, nem baj, majd mi veszünk nektek enni”, “jól van kislányom, majd ideköltöztök hozzánk”...A lányodnak semmi elképzelése nincsen a jövőjéről, semmi felelősségérzet nincsen benne pl. most éppen úgy vállal gyereket, hogy saját magát nem lenne képes eltartani...

Én értem, hogy ez szülőként nehéz, csak jót akarsz neki, de így pont az ellentétét éred el.... Néhányan írtak sztorikat, hogy majd “megszüli a gyereket és ha otthagyja a párja vagy nem tudjátok már anyagilag segíteni akkor éhen hal”, biztosan túlzásnak tűnik és durván hangzik, de ez mind lehetséges kimenetel... Ezt szeretnéd? A lányod nélkületek konkrétan életképtelen. Ha valamelyikőtök megsérül/megbetegszik és nem tud dolgozni vagy valamelyikőtök életét veszti egy balesetben vagy hvalamilyen okból kifolyólag már nem tudtok róla gondoskodni, akkor majd mi lesz? Megy a gyerekkel az utcára? Ebbe komolyan gondolj bele! Neked szülőként abban is támogatnod kellene a gyerekedet, hogy a saját lábára álljon, segíts neki munkát keresni vagy ha más nem működik mert már annyira elkényelmesedett, akkor mond meg neki, hogy “kislányom, ez volt az utolsó, többet sajnos már nem tudok neked adni, meg kell tanulnod gondoskodni magadról és a családodról”. Tudod, szokták mondani, hogy nem halat kell adni az embereknek, hanem meg kell őket tanítani halat fogni. Ez ugyaanez a helyzet. Remélem, hogy erre te is rá fogsz jönni és még menthető a helyzet....

A nagylányod reakciója pedig érthető. Ő teljesen máshogyan gondolkodik, sokkal tudatosabb és felelősségteljesebb, megdolgozott mindenért és saját magának köszönheti ahol tart. Ő pontosan látja, hogy mi a probléma a hugával, mik ennek a veszélyei stb. Azt nem tudhatjuk, hogy valóban uyanúgy támogattátok-e stb., de ha ezt mondod, akkor én azt elhiszem. Ugyanakkor ő ezt nem biztos, hogy így élte meg. Azt látta és most is azt látja, hogy neki mindig mindenért tennie kellet pl. tanulni, hogy elérje a céljait és ezért cserébe max. egy dicséretet kapott. Míg ezzel szemben ti folyton azon fáradoztatok, hogy a kisebbiknek mindene meglegyen, legyen érettségije, legyen szakmája és mai napig segítitek, holott kvázi nem érdemli meg csak szimplán rászorul mert egyedül nem életképes. Ennyiből a nagyobbnak sem kellett volna tepernie, hanem ő is ellébecolhatott volna mert anyuci és apuci majd úgyis elintéz helyettem mindent és eltartanak. Szerinted neki ez milyen érzés? Szerinted neki hogy esik az, hogy a kishugának, aki soha életében nem csinált semmit, mai napig ki van nyalva a feneke, míg őt kb. le se...?

Beszélgess el a gyerekeiddel, a kisebbiket még most próbáld meg a helyes útra téríteni. A nagyobbik lányodat pedig hallgasd meg, hagyd, hogy elmondja mi bántja, hogyan érez stb. és legaláb próbáld meg megérteni az ő helyzetét is.