Mit tegyek, hogy a nagylányom leszálljon a magas lóról?
Két felnőtt lányunk van, két év különbséggel. El kell ismernem, hogy a kisebbiket jobban támogatjuk, mint megérdemelné. Sajnos szüksége van most erre, és mi úgy döntöttünk a nejemmel, segítjük amíg tudjuk, akkor is, ha bőven van már a rovásán. Ez kizárólag a mi döntésünk, és ettől a nagyobbik semmilyen hátrányt nem szenved, csak most nagyon irigy és féltékeny. Furcsa ezt látni egy gyönyörű, felnőtt nőtől, akinek már külön családja van, úgy érzem mélységesen csalódtam benne.
A nagynak soha nem voltak igazán nagy problémái. Könnyen vette az iskolákat, jó eszű, szorgalmas gyerek volt. Bejutott egy nehéz egyetemre és el is végezte. Ma jó munkája van, amit szeret és sokat keres vele. A férjével nemsokára gyereket szeretnének, aminek mi is nagyon örülünk. A kisebbiknek sok nehézsége volt gyerekként, mind a beilleszkedéssel, mind a tanulással. Nem tudtunk megfogni vele egy jó középiskolát, mert nem vették fel, így egy rossz helyre, rossz osztályba került. Szeretett volna az osztálytársai közé tartozni, ezért sok balhés dologba belekeveredett, a tanulást nagyon hanyagolta, nem tudtunk hatni rá. Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül bejuttatjuk egy jobb helyre. Ment a keresgélés, telefonálgatás, ígérgetés, könyörgés, és gondolom el tudjátok képzelni, hogy még mi egyéb. Sikerült kiszedni abból a rossz környezetből és nagyon keményen fogva de eljutott az érettségiig. Nem találta a helyét, nem tudta mit akar, mi szeretne lenni, nem volt hobbija, semmi nem tette boldoggá. Korán fiúzni kezdett, tartok tőle, hogy kapcsolatfüggő lett, mert csak ebben talált örömöt. Padlót fogtam, amikor 19 évesen bejelentette, hogy márpedig férjhez megy. Nem örültünk neki, de ott álltunk az esküvőn és igyekeztünk jó képet vágni. Most ott tartunk, hogy van egy viszonylag jó szakmája, de sehová sem veszik fel, mert a környéken munkahely nulla. A férjének szerencsére van munkája, az rendben van. Mostanáig egy szűk albérletben tengődtek ketten úgy, hogy heti egy bevásárlást mi intéztünk nekik, különben éhen haltak volna. Most úgy döntöttünk, hogy ha így is félig mi tartjuk el őket, akkor inkább lakjanak nálunk, ne fizessenek albérleti díjat, mert nincs értelme. Továbbá itt nem csak tervben van az unoka, hanem hat hónap múlva már itt is lesz.
Borzasztó helyzet ez! De mi vállaltuk! Nem értem, hogy a nagylányom honnan veszi a bátorságot a kioktatásomhoz? Egyszerűen nem lehet mostanában lekapcsolni. Szid engem, szidja a húgát, mindenkit! Pedig arról szó sincs, hogy őt nem szeretném, vagy hogy nem tenném meg érte is ugyanezt, de ő nem szorul rá!
válasza:Jó, akkor tessék, itt vagyok én nagyobb lánynak. Azzal a csavarral, hogy 10 évvel idősebbként még anyja helyett anyának is be voltam osztva, hogy az anyunk megbízható dolgozó nő lehessen.
Az egyetemen dolgoztam, tanítványokat tartottam, nem volt rám pénz, mert kell a huginak. Mert ő pénzt kapott a jobb jegyekért, a négyesért én pofont.
Esküvőre én semmit, pedig jól ismerték az udvarlóm, és régen.
A hugomnak meg berendezték az épphogy megismert férje lakását.
20 évvel később a szüleim állították, hogy ők mindent egyformán adtak a gyerekeiknek, csak nekem nem volt szükségem rá. Vagy ha igen, akkor miért nem kértem. Arra már nem emlékeztek, hogy hányszor és mit kértem. De akkor mindig volt valami, ami a hugomnak fontosabb volt, meg kellett értenem. Én se hallottam soha mást, csak, hogy a szegény kishugod, nem tehet róla, mások miatt olyan, amilyen, stb.
Amikor a hugom egyetemre ment (volna, mert aztán mégse), rám számítottak, hogy nálunk lakhat majd, és vigyázok rá. A saját 3-4 gyerekem mellett.
Amikor olyan helyzetbe kerültünk, hogy egy ideig náluk laktunk volna, családostul, 2 hétig se hagyták, pedig ők ajánlották eredetileg, hely is volt, meg másik ház is, de az anyunk rohamot kapott.
A hugom meg előtte is, utána is rendszeresen hazaköltözött, ha összeveszett a férjével, egyedül is, gyerekestől is.
Amikor meghaltak a szüleink, kiderült, hogy a hazaköltözéseit arra használta, hogy mindent magára írasson. Kisemmizett. Teljesen jogszerűen. A szüleink meg hagyták.
Ha engem kérdez akárki, pofon egyszerű a dolog. Valami miatt a többet akaró gyerek rájön, hogy ki tudja használni a szüleit. Mert mondjuk hasonlít az anyukájára, az apukája a fiatalkori nejét látja benne és elolvad, ha ránéz. Az anyukája meg saját magát látja.
Vagy a semmit nem kapó gyerek hasonlít valakire, akire a szülei gondolnak, amikor ránéznek, és nem is tehetnek róla, de ki nem állhatják.
Vagy mind kettő együtt.
Senki se tehet róla, ez van. De azért ne szépítsünk, legalább legyünk őszinték. Jobb az mindenkinek.
válasza:Nem, 45, nem semmirekellő vagyok, messze nem.
Csak pont ebben a helyzetben nőttem fel, mint a kérdező lánya, és nem értek egyet azzal, hogy duzzog és hisztizik. Meg azzal sem, hogy mindenki szerint igaza van.
Bár tudom, a gyakorin csak az a normális, ha valaki utálja az anyóst meg a sógornőt, az se baj, ha nulla a családi összetartás, sőt, lassan ez lesz itt az elvárás.
Tudod, én mindig jól tanultam, otthon nem kellett velem foglalkozni. A tesóim nem ilyen szerencsések, nekik a rosszabb jegy is küzdés volt. Pléne a diszes öcsémnek, de ugye ezzel 86-ban még nem törődtek. Mindkettő gyenge középsuliba került, de nem találták a helyüket, többször váltottak, a húgom 18 évesen férjhez ment... Közben én diplomát szereztem, családom, saját vállalkozásom lett. Mindketten el is váltak, újra otthon laktak a szüleinknél gyerekestől.
Most akkor tombolnom kellett volba, hogy nekem is jár??? Szerintetek igen.
Szerintem meg rohadt boldognak kell lennem, hogy az én életem úgy alakult, hogy nem szorulok segítségre, és próbálom a támadás helyett segíteni a testvéreimet most is.
válasza:Tudod miért nem érted a problémát kérdező?
Azért, mert elvakultan pörög a nyelved a kisebbik lányod fenekében míg a nagyobbik lányod olyan szinten hidegen hagy téged, hogy a véleményét alapba magasról le se sz@rod.
Mit lát a nagyobbik lányod? A kisebbik fingik egyet, és már jutalmat is kap. Soha semmi gondja nem volt az életben, mert ti mindig mindent megoldottatok helyette, minden gondot kivettetek alóla. Odaszült a nyakatokra egy gyereket, a herebáróját is ti tartjátok el, de még ezt is képesek vagytok elnézni, és dalolva mindent fizetni. A nagyobbik lány meg mit kap? A lenézésen meg a kioktatáson kívül semmit. Neki mindenért meg kellett dolgozni, keményen kellett tanulni, és nektek ez csak azért volt jó, hogy dicsekedhessetek. Szerintem a nagyobbik lányod pontosan tudja, hogy ha ő szült volna egy gyereket, ti lettetek volna az elsők, akik elzavarják őt albérletbe.
Szánalmasak vagytok, hogy még ki is jelentitek, hogy a nagyobbik lányban csalódtatok! Mégis miért? Mert a képetekbe mondta az igazat? Ha ez nektek csalódás, akkor dugjátok vissza a fejeteket a WC-be, és halálotokig legyetek a kisebbik lány csicskásai.
Szerintem a nagyobbik lányod már érzi, hogy ha nem fogjátok egy idő után bírni a kisebbik lány eltartását vagy nektek lesz problémátok, akkor majd egyből hozzá fordultok, hogy segítsen.
Őszintén remélem, hogy rátok vágja az ajtót. Megérdemelnétek. Majd öreg korotokban ő is kijelenti, hogy tartsátok el magatokat, mert a segítségre ti nem szorultok rá.
Mellesleg gusztustalan ez a "szállj le a magas lóról" szöveg. Tipikusan azok a szülők mondják, akik képtelenek elviselni, ha a gyereknek van igaza és nem nekik. Olyan rohadt nehéz kinyögni, hogy "igazad van"? Ezzel még a szülő tekintélye is nőnek.
A húga pedig tudod miért életképtelen? Miattatok. Ti tettétek életképtelenné, a ti hibátok, hogy nem érez semmi iránt felelősséget, mert ti mindent megoldottatok helyette, minden problémát levettetek a válláról. Ezek után miért csodálkoztok, hogy mindenben segítségre szorul? Aztán mit fogtok csinálni, ha a hugica szépen odapottyantja a következő gyereket? Fejet hajtotok, és szépen tejeltek, mint a kisangyal?
Mindenben a nagyobbik lányodnak adok igazat. Szégyellhetnétek magatokat, üljetek le 10 percre és gondoljátok már végig az egészet....esetleg lehetnétek olyan kedvesek egyszer, hogy meghallgatjátok töviről hegyire a nagylány véleményét, meglátásait, és nem telibesz@rjátok mint eddig. Szerintem igencsak felnyitná a szemeiteket, ha nem ezt a struccpolitikát folytatnátok.
válasza:Szóval csalódtatok a nagyobbik lányban, mert ki merte nyitni a száját, és megmondta, hogy a húga egy ingyenélő naplopó, és ti meg még támogatjátok is ebben, de a kisebbik lányban nem csalódtatok egy szemernyit sem, hogy nincs munkája, a nyakatokra szült egy gyereket, és ti tartjátok el az egész famíliát a férjével együtt?
Borzalmasan elfogultak vagytok a kisebbikkel, és látványosabban már nem is tudnátok kivételezni vele. És ezek után nem érted, mi baja van a nagyobbik lánynak......hát én sem értem.....
válasza:Sajnos nem hiszem, hogy a kérdező ezt olvassa még, mert nem adtunk neki igazat. Nem annak a fajtának tűnik, aki elviseli az ellentétes véleményt :)
Egyébként erre baromi jó példát tudok.
Te diplomás vagy, megdolgoztál a jó pozícióért, jó fizetést kapsz. A munkatársadnak 8 általánosa van, büszke rá, hogy egy szalmaszálat sem tett soha keresztbe.
Te kapod a szakmához tartozó rendes havi juttatást, ő többet kap, mondván, hogy nem olyan életrevaló, mint te.
Nem lennél felháborodva, hogy a jó isten áldjon meg...?
Kevés hasznos tanácsot kaptam itt, viszont van pár elkeserítő dolog, amit megemlítenék.
1. A szövegértés gyakori hiánya. Csak néhány példa:
"...ti tartjátok el az egész famíliát a férjével együtt? " - Nem! A vejem dolgozik, és ez olvasható a kérdésben.
"Benyomtátok egy suliba, fizetitek az albit" - Nem fizettük az albérletét. Amíg külön laktak, heti egy bevásárlással segítettük őket, ami nem tette ki az albérleti díj negyedét sem. Szintén olvasható a kérdésben.
Több is volt, de példának ennyi elég.
2. Olyan dolgok feltételezése, amiket sem a kérdés, sem a kommentjeim nem indokolnak. Itt is álljon néhány példa:
"a nagyobbik lányotok sikere az elvárt volt, mert ti akartatok büszkélkedni vele..." - Nem volt elvárt. A nagyobbik lányom sikere tény. Valóban büszke voltam rá, ez is egy tény. Hogy hajtottam volna őt, nem igaz, és erre semmi sem utalt a kérdésemben. A valóság az, hogy szorgalmas, érdeklődő, nyitott gyerek volt.
"Ha jól értelmezem, akkor a kisebbik lányodnál vérrel verítékkel kiharcoltatok egy érettségit. Lett szakmája, de munkája már nem, nem dolgozott életében egy büdös napot sem." - A kérdésben csupán annyi áll, hogy most jelenleg nincs munkája. Az nem igaz, hogy soha nem dolgozott. Persze ha valakivel kapcsolatban sok rosszat olvas az ember, könnyen feltételez további rossz dolgokat, DE az már nem biztos, hogy fedi a valóságot.
"A nagylányod azt látja, hogy a tesója bármit csinál, jutalmat kap." - Nem jutalmat kap a lányom, kedves válaszoló, hanem segítséget. Ez egy fontos különbség! Emellé rengeteg elvárás is társul, amit az egyik kommentben feltűntettem.
3. Saját sérelmek kivetítése a családom helyzetére! Ezekre is írok néhány példát:
"valahányszor vita volt s az érvek szintjén nekem volt igazam rögtön előkerült a stílus. És olyankor mindig kicsit csökkentek a szemeimben mert képtelenek voltak belátni, hogy nincs igazuk. A "nekem van igazam de egyébként is kuss mert én vagyok az anyád/apád" fél lépésre van attól, hogy "nekem van igazam, mert én vagyok az erősebb". " - Nagyon sajnálom, hogy a válasz írójával így beszéltek a szülei, de most megkérem, hogy engem ne hasonlítson a sajátjaihoz! Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is azt mondjam a felnőtt lányomnak, hogy kuss! Arra sem hivatkoztam soha semmilyen vitában, hogy én vagyok az apja! Mindezek mellett attól még igenis rosszul esik a stílus! Azt vallom, hogy aki tiszteletlenül beszél, az ne várja el, hogy a másik tisztelettel hallgassa meg!
"Tudom milyen érzés, nekem is kisebb testvérem van, 2 évvel fiatalabb, de nálunk is úgy volt, hogy én dolgozzak meg érte, neki meg alá tolták.
Például vettem a saját keresetemből laptopot, az volt, miért nem adom a testvéremnek. Vettem telefont, neki a szüleim vettek és mindezt úgy, hogy nyári szünetben is 3 hónapig inkább otthon ült, minthogy dolgozzon valamit. Ez nem irigység, csak a lányod sem érti, a kicsinek miért mindent, neki meg semmit!" - Elismerem, hogy az itt leírtak mind nagyon rossz dolgok, de hozzám/hozzánk ugyancsak semmi közük nincsen. Megadtunk mindent a nagylánynak is, amire szüksége volt. Például neki is kellett egy laptop az egyetemhez, amit meg is kapott, s ez soha nem volt neki felróva, még ebben a helyzetben sem. Sok minden más is fizetve volt neki, de mindent nem írok le.
Megemlítek néhány hasznos választ is. Álljon itt példának azok számára, akik esetleg a jövőben szeretnének bárkin is segíteni:
"Arra nem gondolt, hogy a nagyobbik már régóta vágyik babára? Csakhogy ő felelősségteljesen akkor vállal, amikor úgy érzi minden körülmény adott hozzá. Azt írja a nagy TERVEZ, a kicsinek meg már ott van." - Szerintem is ez lehet a minősíthetetlen hangnem legnagyobb oka. Valahányszor így beszél az amúgy szép és intelligens lányom, igyekszem erre gondolni, de sokszor már nagyon nehéz. Mástól is olvasni ezt megerősít, köszönöm szépen! Más válaszolók is megfogalmazták ezt hasonlóan, nekik is köszönöm.
"... de az is lehet, hogy gyermekkorban vagy kamaszkorban gyökerező okai vannak ennek és érzelmileg sem kapta meg tőletek azt a figyelmet, amit a kisebb kiprodukált magának. " - Sokszor elgondolkozom, hogy ha tényleg volt ilyen mélyen gyökerező ok, az hol és mi lehetett. Elismerem, hogy nem vagyunk tökéletes szülők, és a lányaink gyerekkora alatt sokszor hibáztunk. Sok hibát idővel megoldottunk. Sajnos ebben az indulatoktól hemzsegő helyzetben nagyon nehéz felderíteni az igazi okokat.
Elnézést kérek, hogy itt sem írok le minden példát, bár tény, hogy az ilyen, segítő szándékú válaszokból van a kevesebb. Sajnos!
válasza:Szerintem itt valami ténylegesen mély ok lehet a háttérben, el tudom képzelni, hogy akár egyikőtök sem tudatosítja.
Nem kompenzáltátok túl a gyerekek közötti különbséget? Gondolok itt olyanra, ha valamit a fiatalabbnak nem sikerült elérni, amit a nagynak igen, akkor az elért eredmény értékét kevesebbnek tüntethettétek fel. Például a nagy eredményesen továbbjutott a szavaló/matek/töri verseny következő fordulójába, viszont a kicsi csalódott volt, hogy ez neki nem sikerült. Ti ezt úgy próbáltátok oldani, hogy elmagyaráztátok, az eredmény nem fontos, őt ugyanúgy szeretitek. Vagy hogy nem baj, ha butaságot csinál, nem az határozza meg őt. Nem mondom, hogy ez helytelen viselkedés lenne, de ha az idősebb is még nagyon fiatal volt,értelmezhette úgy, hogy a kicsit feltétel nélkül szeretitek, minden körülmény között, őt viszont nem fogadjátok el és az igyekezetét semmibe veszitek, ha a másik gyerek érdeke azt kívánja.
Egy olyan felnőtt, akinek rendben van a szüleivel a kapcsolata megértené, hogy a másik gyereket most jobban támogatják. Viszont ha neki a gyerekkorából ilyen jellegű negatív tapasztalatok maradtak meg, elképzelhető, hogy sokkal fenyegetőbbnek éli meg és ő is kompenzálni próbál. Az pedig, hogy a történetből azt érzed, hogy a nagyobb lányodban csalódtál szerintem erősen alátámasztja a feltételezésemet. A kicsi most is felelőtlen, de ti véditek, szeretitek, elfogadjátok. A nagy a saját sérelmeire így reagál, de azt már képtelenek vagytok elfogadni, mintha őt a hibáival már nem is lehetne szeretni, elfogadni.
Kérdező, nem akarlak ezzel bántani, de ahogy elmondtad, egy felnőtt, független, intelligens nő nem fog gyerekként reagálni egy helyzetre, hacsak nem maradt számára feldolgozatlan, az akkori sérelem. Szerintem gondolkozz el ezen és próbáld meg az ő hibáit is elfogadni.
válasza:Még mindig ugyanott tartunk, Kérdező hajtja a magáét, ő megmondta a tutit, kész.
Ugyanezt csinálja a lányával is. Már az egész kérdés felesleges volt, nem is tudom minek, Kérdező jól tudja amit tudni akar más vélemény nem létezhet. Mindenki aki máshogy látja vagy hülye, vagy szemét vagy magas lóról beszél. Ennyi.
válasza: válasza:Kedves kérdező! Akkor teljesen leegyszerűsítem: egyértelmu, hogy a kistesó minden segítséget és támogatást megkap, amire szuksége van.
(Akkor nem minósítem, hogy ez miért nem jó senkinek.)
A nagytesó pedig mellőzöttnek érzi magát. Ez a tény. Ezen csak ti tudtok változtatni.
Mivel nálatok laknak a kistesóék, és még az unokátokat is nagyjából ti fogjátok nevelni, ezért kossétek fel a gatyát, ha a nagylányotoknak be akarjátok bizonyítani, hogy ő is ugyanolyan fontos, mint a kisebb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!