Magatokhoz vennétek az öcséteket, hogy ne kelljen koliba mennie?

"Ha hozzád költözik, az nemcsak rezsi, meg kb. nyolc év kényelmetlenség, kölcsönös alkalmazkodás, hanem óriási felelősség is, amit átvállalsz a szüleidtől.

A tanulmányi előmenetelének biztosítása, a különórák, követni, hogy hogyan tanul, kapcsolatot tartani az iskolával.

Ha valami nem úgy megy, ahogy kéne, akkor azonnal téged vonnának felelősségre.

Bármilyen programot akartok az élettársaddal/feleségeddel tervezni, akkor meg kell oldanotok a kiskorú felügyeletét... "

Abban igazad van, hogy ez nagyfokú alkalmazkodást kívánna, ha nem is 8, de 4 évig.

Viszont azért a hozzáköltözés nem jelentené a szülőktöl a teljes felelősség átvállalását.

Ami pedig a felügyelet megoldását illeti egy 9.-es (14-15 éves) már bőven egyedül hagyható néhány órára.

Az elején még azt írtam, hogy (a szülők viselkedése ellenére) engedd meg meg hogy hozzád költözzön.

Azóta leírtad, hogy nem lenne külön szobája és, hogy barátnőd van.

Így nehezebb a téma. Ebben a helyzetben is inkább azt mondanám engedd magadhoz. Szüksége van rád. Azon kívül öcsédnek óriási lelki traumát jelentene ha most "magára hagynád", akár testvéri kapcsolatotok végleges megromlásához is vezethet.

Ugyanis Ő valószínűleg cserbenhagyásként élné meg; valószínűleg túl fiatal ahhoz, megértse a felmerülő nehézségeket.

Továbbra is kérdés, szüleid mennyire szállnának be az anyagiakba.

Ugyanakkor a leírt körülmények miatt én sem vagyok biztos válaszomban.