Magatokhoz vennétek az öcséteket, hogy ne kelljen koliba mennie?

A barátnő szemszögét nagyon jól le tudom írni neked,csak azzal a különbséggel,hogy a barátom húga költözött hozzánk és mi együtt béreljük az albérletet. Ha bárki oda fog költözni,felejtsd el,hogy:

-kettesben tudtok tölteni akármennyi időt a barátnőddel,mint pl beszélgetős vacsora kettesben,filmezés stb

-egyedül tudsz tölteni akármennyi időt

-a szexuális életetek olyan lesz,mint eddig (nagyon csendben kell lenni és még arra is figyelni,hogy nehogy egyáltalán az ágy mozgása hallatszódjon)

-úgy járkálsz a lakásban,ahogy csak szeretnél és azt csinálsz,amit akarsz

Egy tini elég bajos tud lenni,még akkor is,ha alapjáraton nem az. Figyelembe kell venni,hogy a tanulás az első neki. Csak gondolj bele,hogyha az ő szobája a nappaliban lenne,ott is kellene tanulnia. Nyilván ahhoz kell valamilyen szintű csend és mivel járkálni nem lehetne emiatt,arra az időre a szobába lennétek kényszerülve a barátnőddel. Munka után hazaérve...

Sokkal több mindenre oda kellene figyelni és ha valami rosszul sülne el vagy probléma adódna,az nagyrészben a te/ti felelősségetek lenne. Mikor jön a lázadás,egy csomó kört kell futni,amíg meg tudod győzni valamiről az öcsédet,ha egyáltalán meg tudod. És ehhez nem kell neveletlen bunkónak lennie,szimplán csak tini. Az ilyen veszekedésekből a stressz mindenkire átragad,akarva-akaratlanul. Barátom húga két évig nálunk lakott,aranyos amúgy,de együtt lakni nagyon nehéz volt. A kapcsolatunkra is kihatott,ezért a barátom úgy döntött,hogy szeptembertől nem jöhet. És mielőtt bárki rám olvasná,nincs bajom a lánnyal,próbáltam mindig megtalálni az aranyközéputat,bármiről volt szó,soha nem beszéltem őket egymás ellen,ha össze vesztek,próbáltam kibékíteni őket,általában sikerrel. Szeretjük,de munka mellet nem fért bele,hogy legyen egy kamasz gyermekünk,akit fel kell nevelnünk.

Lehet,hogy most azt mondod és a barátnőd is,hogy nem baj,jól ellesztek,de arra gondolj,hogy nem biztos,hogy olyan egyszerű lesz,mint amilyennek tűnik...

Tipikus példa: "Sok bába közt elvész a gyerek."

Siránkozik a bátya, tolná a szülő. Egymásra mutogatnak, miközben a kisebb gyerekkel meg úgy bánnak mintha az egy csomag lenne, hogy ugyan melyiküké is az a csomag és melyik csomagtartóba kellene bezsuppolni, melyikben férne el csak már legyenek túl rajta.

Szánalmas, ahogy egy családtagjukkal bánnak.

Ez a család minden csak nem összetartó.

Ha normális, alkalmazkodó, ha külön szobát tudnék neki biztosítani, és beszállna vagy ő , vagy a szüleink a rezsibe, akkor biztos.

Ha jól állnék anyagilag, akkor a rezsihez sem várnám el a hozzájárulást.

Családon belül minden természetes, ami zavar nélkül megoldható.

Ha hozzád költözik, az nemcsak rezsi, meg kb. nyolc év kényelmetlenség, kölcsönös alkalmazkodás, hanem óriási felelősség is, amit átvállalsz a szüleidtől.

A tanulmányi előmenetelének biztosítása, a különórák, követni, hogy hogyan tanul, kapcsolatot tartani az iskolával.

Ha valami nem úgy megy, ahogy kéne, akkor azonnal téged vonnának felelősségre.

Bármilyen programot akartok az élettársaddal/feleségeddel tervezni, akkor meg kell oldanotok a kiskorú felügyeletét...

Szóval a szüleid nagyon felelőtlenek.