Magatokhoz vennétek az öcséteket, hogy ne kelljen koliba mennie?

A parancs tényleg túlzás, de mit tudsz tenni? Azért megmondhatod szülőknek hogy jó, ott lakhat de a parancsolgatás kicsit erős tőlük.

Személy szerint ha jól a viszonyom akkor azt mondanám ott lakhat. Megbeszélném vele, illetve mivel esetedben kiskorúról van szó anyudékkal az anyagiakat, hogy ez mekkora plussz költség neked és számítanék legalább a családi pótlékra részükről, az legalább öcséd érkezését részben fedezné. Még így is sokkal jobban járnak ha a ti rezsitekbe és kajátolba szállnak be mint ha a kplit fizetnék.

Az hogy minden nap bevidd az iskolába szerintem nem feltétlenül szükséges és valószínűleg öcséd is szeretne majd egyedül menni néha. Persze függ az iskola elhelyezkedésétől is, kell-e bérlet stb.

Igen, én azért megengedném, hogy nálam lakjon. Nem a gyerek tehet róla, hogy a szüleitek nem tudnak viselkedni.

Nyilván nem csak aludni fog nálad; hanem enni, mosni, stb... is.

Így azt azért szóvá tenném a szüleimnek, hogy szálljanak be az így megnövekedet költségeidbe.

Ami a behordást illeti, nem tud egyedül közlekedni?

Azért könnyű azt mondani, vegyed csak magadhoz.

Át kell gondolni a dolgot. Kapsz a felelősségedre egy 15 éves kamaszt. Mert minden felelősség a tied lesz, ha veled él. Bizony sokszor a szülőknek sem díszmenet a kamaszokkal, nemhogy "csak" a testvérnek.

Kollégiumban naná, hogy nem tetszene a fiatalembernek. Szabályok, kötöttségek. Több, mint amit a bátyjánál gondol.

Miért lenne alap hogy magához veszi? Nem az ő gyereke, miért kéne neki gondoskodnia róla? Meg hogy neki kellett volna felajánlani... Lehet felajánlotta volna de a parancs hamarabb jött. Szerintem becsülendő ha felajnálja, magához veszi, de nem néznék le senkit ha nem tenné meg. Jó, hülyén néznék rá ha a bátyám egy 2+ szobás lakásban élne egyedül, de ha egy egyszobás lakásról van szó vagy családja van akkor nem venném zokon. Amúgy sem értem mi a baj a kolival. Bejárós sem lehet?

És az se biztos hogy jó viszonyban vannak. Engem odaerőszakoltak a bátyám mellé albérletbe, hogy testvérek vagyunk számíthatunk egymásra és hát több vita lett belőle mint "haszon". Így hogy külön élünk megvan mindenkinek a saját élete nincs bajunk de együttélni nem tudtunk. Csak írom hogy van ilyen is.

A parancs valóban túlzás.

Az is, hogy minden nap nekem kéne vinnem, hoznom. Egy gimis nem kisbaba. Ezt tuti nem vállalnám.

Ha jóban vagyunk, és nem problémás gyerek, bírok vele, akkor lakhatna nálam. De azért ne csináljunk úgy, mintha az én gyerekem lenne.