Felnőtteket kérdezem. Szereted a testvéred?

Testvéremmel negyvenes nők vagyunk, én vagyok az idősebb, 2 évvel. Nagyon szeretjük egymást. Bár nem egy városban élünk, rendszeresen találkozunk, nálunk nem lett gyerek, náluk igen, így unokaöcsit kényeztetjük mi is tavaszi-nyári-őszi szünetben. Fontos a család, szüleink már nem élnek, kire számíthatnák, ha egymásra nem?

Amíg együtt éltünk, utáltam, mióta elköltöztünk mindketten, semleges. Szeretet ebből sosem lesz. Egy ilyen jellemű emberrel nem barátkoznék, nem is beszélnék vele, ha nem lenne a testvérem. Plusz túl sok fájdalmat is okozott ahhoz, hogy szeretni tudjam (szüleim kivételeztek vele, ő meg rendesen vissza is élt vele, totál pszichopata volt velem szemben, megalázott, vert, piszkált).