Hány testvéred van? Milyen a kapcsolatotok?

8 ról tudok. De lehet több is van mert apám 4 feleségét folyamatosan csalta fűvel-fával. 2-t nem is láttam azok közül, akikről tudok.

Az egyikkel fel évente találkozom. Nem igazán jellemezhető a kapcsolat. Inkább csak tapasztalat megosztásról szól,hogy miként tudunk érvényesülni az életben. Akikkel sokáig együtt éltem, azok közül az egyik folyamatosan bosszant, sosem vesz semmit figyelembe, ha neki kell vmi bunkó vagyok, ha nem segítek, ha csak 1 óra csendet kérek tőle, berak valami hangos zenét. De ha segítek neki és nem sikerül megszerelni valamit, mert mondjuk kettétörte a hűtő gáz csövét, akkor bunkó vagyok, és térítem meg neki azt a kárt, amit ő okozott. De ha sikerül megszerelni valamit, nemhogy az alkatrész árát nem fizeti ki, de még egy szelet kenyeret nem kapok 3 óra után, hogy ne essen le a cukrom, hanem takarodjak már el, mert neki programja van este. Szóval nem szeretem őt és megfogadtam, hogy messziről elkerülöm. A szüleim őt támogatják, mert 2 diplomás munkanélküli bölcsész. Nekem megmondták 19 évesen, hogy van egy hetem aztán nem lesz tető a fejem felett. Ő kapott házat kerttel, én meg csak egy hatalmas vitát a diploma osztómon. A másik tesóm mániákus depressziós sosem beszél senkivel, ha segítesz neki, nem fogadja el, mert bántásnak veszi. Nem szórja a pénzt, de nem is keres semmi munkát, addig fog élni, amíg a szülei kitartják.

Szóval leginkább nincs semmilyen kapcsolat köztem, a szüleim és a testvéreim között.

Nekem ez jutott. Az összes örökségem, két genetikailag örökített betegség.

Én próbáltam nyitni, de sem az önző, sem a depressziós vonal nem vonzó eléggé ahhoz, hogy tovább törjem magam.

Egy húgom van. Kiskorunkban folyamatosan martuk egymást, anyánk kétségbe volt esve. Aztán kamaszkorunkban nagyon jó lett a kapcsolatunk.

Most felnőttként ritkán találkozunk. Nagyon más az életünk, relatíve távol is élünk egymástól. De évente 4-5 alkalommal azért találkozunk, ha pedig valamelyikünknek komoly gondja akad, főleg érzelmi téren, akkor a másik mindig megoldja, hogy mellette lehessen.

Anyagi természetű vitáink sosem voltak. Amikor én már dolgoztam, ő meg még diák volt, a a nagyink ugyanúgy adott mindkettőnknek. (Nem kértük, de ha nem fogadtuk el, megsértődött, és ez még ma is így van) Gyakran odaadtam a részem, mert neki még nem volt bevétele. Később örököltem egy nagyobb összeget (bonyolult sztori), abból is juttattam neki. Pedig lett volna hova tenni.

Viszont több olyan is volt, hogy én szorultam meg, és mindig kihúzott a gödörből.

A szüleink meg úgy vannak vele, hogy azt támogatják jobban, ha éppen van miből, aki éppen rászorul. Soha nem szoktuk számolgatni, ki mennyit kapott, mennyit adott.

1 testvérem van (ő a húg, én a nővér), alapvetően jó a kapcsolatunk, de közöttünk is szoktak lenni viták. Nagyon ritkán megyünk valahova együtt, vagy ülünk le mély beszélgetésekre, viszont ha baj van maximálisan számíthatunk egymásra. Nem egy városban élünk már.

2-es: Az ember nem választhatja meg a családját.. Ha nem érdemesek rá, valóban nem érdemes törnöd magad rajta.

Egy h7húgom 4 év van köztünk. Nagyon szertem igaz rengeteget vitázunk és néha kiabálunk de ha nekem szól be valaki akkor képes neki menni a 4-5 évvel idősebb lánynak/fiúnak 😊😊😊😊

De jólat tudunk beszélgetni még a kor külömbség ellenére is.