Felnőtteket kérdezem. Szereted a testvéred?

Nagyon erősen felnőtt vagyok és nagyon szeretem a testvéremet, a húgomat.

Miért szeretem?

Mert egy melegszívű, becsületes ember és örülök, hogy azonosak az emlékeink, a gyökereink.

Egész életünkben számíthattunk egymásra.

Szeretem a családját is, ő is az enyémet.

Egymás gyerekeiért sajátunkként aggódunk, szinte sajátként szeretjük.

Érdekes, az én fiam a húgomra hasonlít, a húgom fia meg rám külsőleg. :)

Egyke vagyok sajnos:/

Mindig is akartam tesót,de nem lett.. Biztos vagyok benne,hogy imádnám^^

23L

Első, jó ilyet hallani. :)

Hát nálunk nem ez a helyzet. Jó volt a kapcsolatunk, majd megromlott, amikor huszonéves lett az öcsém.

Teljesen megváltozott, apánk meghalt pár éve, anyám érzékenységét és gyászát kihasználja teljesen, elverte az apánk sírjára félretett pénzt is. Úgy él otthon, mint egy kis úr, nem hajlandó dolgozni, házimunkát végezni, de a finom ételt, jó ruhát, pénzt kiköveteli, odajáratja a link haverjait. Sajnálom anyámat, nagyon elkeserítő látni, ahogy semmit nem köszönve, hálátlan módon kizsigereli ez a...a testvérem.

Most próbálunk anyám tesóival valamit tenni (ők nagyon jó emberek), mert már romlott anyám egészségi állapota is a sok idegeskedéstől, éjszakai-nappali munkától.

Nem tudom ki tudná ezek után szeretni a testvérét.

Nem.

Szociopata (igen diagnosztizáltan).

Húgom van, eleinte nem jöttünk ki valami jól(nagy a korkülönbség, kiskorában kimondottan idegesített engem, mint nagy kamaszt), de szeretni mindig szerettem. Nagyjából mióta iskolás lett, azóta folyamatosan javult a viszonyunk.

Mindketten felnőttek vagyunk, nagyon szoros a kapcsolatunk. Majdnem minden nap beszélünk, hetente legalább egyszer találkozunk, sűrűn van közös program is. Az egyik legfontosabb ember az életemben.

Szeretném - ha nem lett volna öngyilkos pár éve.

A mai napig hiányzik.