Felnőtteket kérdezem. Szereted a testvéred?

"Szeretem a testvéreimet. Mindig is szerettem. Kiváló a kapcsolatom velük és még most is összetartó család vagyunk. Mind normális nevelést kaptunk. Senkivel nem volt kivételezés és a szüleink sokat foglalkoztak velünk. Nem az volt a családi élet, hogy mindenki másik szobában néz tv-t vagy gépezik. Nem volt mindenkinek külön szobája, de ez is előnyünkre vált. Legalább szociálisabbak lettünk. A szüleink házassága példás, boldog. Ilyen családban nem lelki roncsok a gyerekek sem. Más a légkör.

Még egy észrevétel. A családom tökéletesen összeillik a nyugati és keleti asztrológia szerint is. Ezt csak az érdekesség miatt említettem."

Hát bakker eddig akárhány válaszod olvastam, csak kötekedtél és rosszindulatú voltál. Szóval nem kell az ájtatos mese, ha tényleg normális nevelést kaptál volna, nem ide járnál a frusztrációd levezetni nap mint nap undorító stílusban.

26/L Átérzem a helyzeted, az én testvérem is ilyen.

Én sem utálom, inkább szomorúsággal tölt el a dolog. A szüleink mindent megtettek. Lehet egyszer összekapják magukat.

65%

Ez nagyon szomorú.

Igen, habár az egyiknek néha addig szorítanám a torkát, ameddig kék nem lesz a feje, mert akkora hülyeséget csinál...

Egyébként ketten vannak. Gyerekkorunkban nem szerettük egymást egyikkel sem. Szívattam őket, ők pedig direkt idegesítettek. Elég nagy a korkülönbség köztünk, régen semmi közös téma vagy érdeklődés nem volt.

Most már mindkettő felnőtt, megváltozott közben minden. Tudunk miről beszélni, segítünk egymásnak, ha baj van lehet rájuk számítani általában. Örülök, hogy vannak :)

Nem, de nem is utálom őket. Közömbösen elvagyunk. Nagyon másak vagyunk.

Ünnepekkor összejövünk és ennyi. Semmi bajom nincsen velük, nekik sem velem. (tudtommal)