Felnőtteket kérdezem. Szereted a testvéred?

Nő vagyok, és egy bátyám van, akivel imádjuk egymást.

Kisgyerekként nagyon jól elvoltunk együtt, majd a kamaszkorban eltávolodtunk egymástól egy időre, ő is ment a maga útján én én is. Felnőttünk, megházasodtunk, még akkor sem találkoztunk sokat, bár nekem mindig is hiányzott. Ahogy megkomolyodott, úgy jött rá, hogy milyen fontos a testvéri kapcsolat, és ő indítványozta, hogy ezentúl találkozzunk minél többet, és mindig szorosan átöleljük egymást mikor találkozunk.

Sőt lett egy nagyon aranyos szokásunk: Van két moncsicsi (ez a mi gyerek korunkban nagyon menő volt) , az egyik az övé volt, a másik az enyém, de mindenhova vittük magunkkal gyerekként, amikről azt gondoltuk, ugyanúgy testvérek, és elválaszthatatlanok, mint mi. Ezért nem tudtuk, hogy ki őrizze, így most azt csináljuk, hogy egy évet nála vannak, egy évet nálam. Mindig Karácsonykor cserélünk most már évről évre. Abban állapodtunk meg, ha bármelyikünk meghal, akkor a kisfia fogja őrizni őket a utána. Manapság már nem lehet ilyen moncsikat kapni, igazi retro emlék, de nem csak azért őrizzük, mert megy fel az értéke, hanem azért, mert ez az összetartásunk jelképévé is vált.

a bátyám egy fekete bárány a családunkban, iszonyatosan furcsa természettel és ráadásul igénytelen is. nem kevés vitánk volt, míg együtt laktunk, de azért nem rühellem. azt se mondanám, hogy szeretem, inkább csak rokonként kezelem, néha írunk egymásnak pár sort e-mailen, és imádkozom, hogy egyszer megjöjjön az esze

28/N

igen, imádom az öcsémet. valahogy mindig úgy lettünk nevelve, hogy segítsük egymást. mikor én 15-16 voltam, ő pedig 10-11, kicsit eltávolodtunk, mert én belemásztam a tinikor közepébe, más városban jártam gimibe, ő pedig még javában gyerek volt, de pár éven belül ez kiegyenlítődött. tavaly ketten elmentünk egy egyhetes fesztiválra, életem egyik legjobb élménye volt. jövőre pedig, mikor visszaköltözök magyarországra, ha felveszik tesómat budapestre egyetemre, együtt tervezünk kivenni lakást.

23L

Nekem két féltestvérem van, egy öcsém és egy bátyám. Elég nagy a korkülönbség mindkét esetben, bátyám 9 évvel idősebb nálam. Így "értelemszerűen" annyira nem volt szoros a kapcsolatunk gyerekkorunkban, tiniként sok volt a súrlódás. Így felnőtt korunkra viszont ezerszer jobb lett a kapcsolatunk, aminek nagyon örülök. Mindkettőjüket nagyon szeretem, de öcsémet talán egy kicsit jobban :)

26/N