A tesóm miért nem támogat már?

09:48, vicces vagy. Azt írod, ócsárolok valakit, aztán azzal a lendülettel elkezdesz engem ócsárolni. Hol van a TE művészet és ember iránti alázatod?

Beszóltál egy 13 évesnek, remélem, ezzel végre teljes az életed.

Mellékesen még megsértened sem sikerült. Tudom, hogy egy senki vagyok. Az emberek túlnyomó része ennyi idősen az szokott lenni. 13 évesen nem is az a feladatunk, hogy legyünk valakik, hanem hogy megalapozzuk azt, akivé majd válunk.

A különbség Labancz Lilla és köztem az, hogy előttem még ott az egész élet, hogy vigyem valamire. Lilla most múlt 30 éves, és ezen a 93000 négyzetkilométeren kívül nem sokan ismerik se a nevét, se az arcát. Sőt, magad sem ismered, tehát számodra pont akkora senki, mint én.

Los Angelesbe eljutni pedig nem nehéz, ESTA és repülőjegy kérdése. Hány magyar van még ott rajta kívül, akár zöldkártyával? Nem odakerülni a nagy feladat, hanem érvényesülni.

Azt pedig igazán nem tudom, honnan szedted, hogy zsigerből utálom Lillát. Annak ellenére, hogy a magyarországi munkái és a Counterpunch alapján ritka vacak színésznőnek tartom (gy. k. : ez vélemény, nem ócsárolás), a legőszintébben kívánom neki, hogy fusson be. Miért is akarnék neki rosszat, amikor PONT UGYANAZT SZERETNÉ ELÉRNI, AMIT ÉN? Az nekem kedvez, ha valaki előttem megcsinálja. Osvárt Andreának is ezért drukkolok, egy pozitív példa lehet előttem.

(Azt meg már csak zárójelben jegyzem meg, hogy Lillával, mint emberrel meg aztán végképp semmi bajom sincs, nagyon kedves nő, csak egyszerűen pályatévesztő és kész.)