Megvertem tesóm élettársát. Rosszul tettem ebben a helyzetben vagy meg fog bocsátani?
Húgom kb 3 éve van (volt) együtt egy sráccal. Normálisnak tűnt, volt rendes munkája meg minden, másfél éve együtt éltek. A ház a szüleinké volt, ott nőttünk fel, de szüleink elköltöztek és a házat ránk íratták fele-fele arányban. Én nem élek ott, mert összeköltöztem a párommal.
Októberben jött át tesóm hozzánk sírva, hogy veszekedtek és a fickó többször megütötte. Akkor szakítani akart vele és elzavarni, de végül visszakönyörögte magát, megígérte, hogy egyszeri eset volt. Én már akkor mondtam, hogy hagyja el, de azt mondta nagyon szereti. Akkor a srácot is leültettem és mondtam, hogy első és utolsó eset volt. Szüleinknek végül nem is szóltunk róla, ez így utólag nagy hiba volt.
Na innen már csak a gondok jöttek. A gyereket kirúgták úgy 2 hónapja, azóta "állást keres", ami annyiból áll, hogy húgom eltartja, ő meg nem csinál semmit. Csütörtökön mikor találkoztam tesómmal, megláttam hogy a jobb karja be van kékülve, de nagyon durván. Először tagadott mindent, de végül is kiderült, hogy a gyerek rendszeresen veri. Leültünk 3-asban beszélni (tesóm, párom, én), mondtuk hogy jelentse fel, de hallani se akart róla, mert még mindig nagyon szereti és persze mindig megígéri, hogy ez volt az utolsó. Végül én felhúztam magam és mondtam, hogy felőlem akkor azt csinál amit akar, de a gyerek 100%, hogy el fog takarodni a házból.
Másnap délelőtt átmentem 2 haverommal, míg húgom dolgozott és mondtam a gyereknek, hogy van 1 órája, hogy összeszedje a cuccait, a maradékot kib...szom az ablakon. Elkezdett pattogni, úgyhogy párat bevertem neki, végül tényleg összepakolt, búcsúzásként annyit mondtam, hogy ha még egyszer meglátom itt akkor elvágom a torkát (tudom kicsit durva volt..).
Azóta tesóm egyáltalán nem tudja elérni, telefont is kinyomkodja. A fickó anyjával tudott beszélni, aki közölte, hogy a fia többet nem akarja látni és elment látleletet vetetni és "fel fogja jelenteni az idegbeteg bátyádat".
Húgom teljesen kiakadt és üvöltözött hogy mit képzelek magamról, hogy így beleavatkozok az életébe. Azóta nem is akar velem beszélni, csak párommal beszélt párszor, hogy mennyire utál engem.
Tényleg rosszul tettem, hogy beleavatkoztam? Nem akartam, hogy egyszer úgy megüsse, hogy komolyabb baja legyen, vagy képes lett volna gyereket szülni neki, aki így nő fel. Feljelentést meg úgy nem tehettem, hogy a húgom nem akart. Szüleink még most se tudnak semmit, apám szerintem meg is ölné a gyereket ha megtudná..
Bárcsak nekem is ilyen lenne a bátyám!
Jól tetted,de szólj a szűleiteknek is!
Szülőknek szólnék félek csak olaj lenne a tűzre. Apánk kicsit hirtelen haragú, tuti nagyon leordítaná a fejét, aztán azért is én lennék a szemét, hogy szóltam nekik. Lehet anyukámnak szólok, hogy ő beszéljen először tesómmal, apánknak ne mondjon semmit egyelőre.
Köszönöm a válaszokat, igazság szerint nem vagyok büszke rá, de kétségbeesésben tettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!