A testvéremnek nem lehet gyereke és ezért engem utál. Jogosan?

Egy ikerházban lakunk a szüleimmel.

A tesvèrem anyuèkkal lakik a párjával.

Sajnos neki nem lehet gyermeke amit nagyon sajnál az egèsz család. Többszöri lombik program sem jött nekik össze.

Mi mikor elterveztük első alkalomra sikerült.

Mindenki diszkrèt volt miatta, előtte nem is beszèltünk sokáig a babáról.

Anyukám dugiba adta oda ha vett valamit a babának. A bútor vètelt is úgy oldottuk meg mikor ő nem volt otthon nehogy vèletlenül meglássa, aztán előbb jött haza a munkahelyèről ès átjött hozzánk mert ott volt anya ès kiakadt, hogy mi milyen b.nkók vagyunk ès nem vagyunk rá tisztelettel. Akkor utána mentem próbáltam vele beszèlni, hogy ez így nem megoldás nem tehetek róla, hogy előbb jött haza.

Egy ideig elcsendesedtek a kedèjek, de mióta megszületett a baba csak a gond van.

Èn megèrtem a fájdalmát de mèg egyszer sem nèzte meg(4 hónapos).

Kèt naponta hív fel, hogy elege van abból mikor kint van a kertbe ès sír a baba, hogy neki ezt kell hallgatnia. Hiába mondtam neki, hogy fáj a baba pocakja, fogzik nem tudok mit tenni.

Ha kint vagyunk mi a kertbe akkor az a baj, mert mi ismèt nem vagyunk rá tisztelettel, hogy neki ez mekkora fájdalom.

Anyukámmal is napi szinten össze veszik, hogy mièrt jár át hozzánk, mièrt segít, mièrt vesz a babának ruhát.

Leültünk már vele nagyon sokszor beszèlni, hogy menjen el orvoshoz mert ez nem normális, hogy mindenki ès a saját èletèt is tönkre teszi ezzel. De itt is mi voltunk a szemetek, hogy költözzünk el.

Őszintèn már megfordult a fejemben ez a megoldás ha ez a borzasztó állapot nem szűnik meg. De amit felèpítettünk házat a kèt kezünk munkáját nem szeretnènk feladni ezèrt.

Vègső elkeseredettsègemben írok ide hátha valaki tud segíteni. Kezdem tènyleg magamat hibáztatni, próbálok jó testvèr lenni ès megèrteni őt de már nem megy.

Ki mit tudna tanácsolni?

Vagy tènyleg èn vagyok a rossz?

29/N