Véletlenül megtudtam, hogy a sógornőmnek volt egy abortusza, amiről a bátyám nem tud. Ti elmondanátok neki?

Szép dolog, hogy szereted a bátyádat, és megértem, hogy téged felháborít ez a dolog, de szerintem jobb, ha előbb lehiggadtok, és megpróbáljátok tiszta fejjel végiggondolni, mi a teendő.

Nem ismerem a sógornődet, de az is lehet, hogy azért kezdett el "hisztizni", mert a lelke mélyén bánja a dolgot, és fél. Ez nem olyan dolog, amit könnyű elmondani, és az sem mindegy, hogy milyen lelkiállapotban találja azt, akinek el akarják mondani. Az nem baj, ha rábeszéled a sógornődet, hogy mondja el a dolgot a bátyádnak, de ne adj neki határidőt. A sógornőd talán tudni fogja, hogy mikor mondhatja el ezt a dolgot a férjének, és ki tudja, hátha ő még meg tudja neki bocsátani ezt a dolgot (elvégre mindannyian gyarlók vagyunk...), hátha rendbe jöhet még minden... Tényleg fontos az őszinteség meg a becsület, de ha nem muszáj, ne akard szétrombolni a házasságukat. Ezzel nem leszel jobb...

Súlyos.

Több tényező függvénye.

Ha már van közös gyereke a bátyádnak a feleségével, akkor nem mondanám el.

Ha nincs, akkor igen - mert akkor lehet, hogy ettől a szélhámos nőtől soha nem is lesz mert folyamatosan átveri.

A következmény pedig, hogy a férjét tudatosan életreszólóan meglopja egy utódtól.

Neked jobb lett volna ezt a dolgot nem megtudni.

Így viszont azért vagy felelős, hogy a bátyádnak valaha lesz-e gyereke.

Lehet ezt úgy nézni, ha tolvajt látsz, hogy meglop valakit - akkor az kettőjük ügye és nincs vele dolgod.

Ám mégis a te felelősséged is, hogy a tolvajt nem fülelik le és az áldozat áldozat lesz - a te mulasztásod áldozata is. És itt többről van szó mint egy ellopott pénztárcáról - ez a bátyád élete is.

Ha van már közös gyerekük - akkor merőben más a helyzet akkor ugyanez sz@rkavarás egy ártatlan gyerek feje körül.

Akkor egész más a tét. Akkor is súlyos ez a dolog de nem éri meg a kockázatot amit nyerhetsz vele a bátyádnak - jobb a felhőtlen boldog tudatlanság - mint megmérgezni a kapcsolatát az asszony egy botlásával.

De közös gyermeket elcsinálni a másik tudta nélkül aki ráadásul kiáll dolgozik küzd a családjáért és gyermeket remél - főbenjáró dolog.

El kell mondani. Utána kettőjük dolga hogyan rendezik, tudják-e rendezni egymás között és ezt rájuk is kell hagyni.

Ezzel azt akarom mondani, hogy ez a dolog semmiképp se legyen egy eszköz a sok között egy egyébként utált sógornő elleni harcban.

Itt a dolog önmagában az ami rendezendő.

A rendezésbe beleszólni nem szabad - ez az ő dolguk miben állapodnak, hogy rendezik.

Itt te felelősséged az, hogy nem hagyod a bátyádat egy életre meglopni egy szélhámostól.

A bátyád mércéjével amit a sógornő tett emberölés.

Egy másik dolog, hogy a sógornő nem tudja mit cselekszik a bátyád mércéjével, ámbár valószínűleg sejti - nem véletlenül nem osztja meg vele.

Ezt a helyzetet a történtek ismeretében már nem lehet ártatlanul színlelt tudatlansággal körbevigyorogni.

Többről van szó mint kettőjük kapcsolatáról.

Ha a sógornő simán félrelép egyszer, vagy néha - arra talán azt mondom emberi gyengeség nem az én dolgom és hallgatok. De ha közös gyereket csinál el titokban és nincs közös gyerek - akkor nincs mit veszíteni.

Az a házasság meg van mérgezve.

A gyógyuláshoz pedig az is kell, hogy a sógornő színt valljon. Gyógyulás lehet a szakítás is vagy az, hogy a bátyád megbocsájt neki - ez viszont már tényleg az ő dolguk és döntésük amibe beavatkozni nem szabad.

Te a felelősségtől csak úgy szabadulsz,

ha a titoktól szabadulsz melyet megtartani nem fogadtál - a te viszonylatodban nem titok, hanem információ ami téged terhel.

Még egy apróság... ha a párom félrelépne nem feltétlenül akarnám tudni - ha muszáj - mert több mint botlás, vagy gyengeség, megtudnám úgyis. Nem kell mindent tudnom.

De közös gyermek elcsinálása a hátam mögött olyan dolog amit tudni akarnék, és azonnali válóok lenne, ha még közös gyermek nincs.

Akkor viszont emberi gyengeség következménye és a tesóddal kapcsolatát akarhatta az abortusszal menteni.

Ez viszont megint nagyot fordít a dolgokon - ebben az esetben mégsem tartom szükségesnek a tesó tájékoztatását, főleg, ha régi ügy.

Mert ebből azért az jön ki, hogy a tesód volt ennyire fontos neki.

Persze az az igazi happy-end, ha mindenki tud mindent, van nagy megbocsájtás, felszabadulás szerelem gyerek meg minden...

De ez nem mindig működik így.

Egyrészt lehet abortusz mellékhatása, hogy tervezett gyerek sem lesz soha - és bátyád soha nem fogja sejteni, hogy mitől meddő a házassága - szerencsére ennek az esélye viszonylag kicsi.

Másrészt az hogy a felesége félrelépett annak megítélése szempontjából mindegy, hogy várandós lett-e vagy nem. Az már olyan következmény ami a természet szerint nem rajta múlik. Az abortusz önmagában vitás probléma - ennek lelki terhét a feleség viszi - feltehetőleg okult belőle.

Az is látszik, hogy bátyádhoz ragaszkodik.

Ésszel lehet azt mondani, hogy tulajdonképpen mindenki beláthtná, hogy ez jelentéktelen botlás, a delikvens okult belőle, aki elkövette más mint aki megbánta azért jöhet a megbocsájtás, tehát nem baj ha kitudódik.

Az érzelmi dolgok a gyakorlatban nem mindig így működnek.

Hogy beledöglött-e a légy a levesbe vagy nem annak inkább csak abból a szempontból van jelentősége, hogy tudom-e vagy sem. Ha nem tudom ugyanolyan jóízűen megeszem, és táplál. Kis eséllyel megbetegszem, de ugyanilyen eséllyel betegség ellen oltódok.

Szóval ebben az esetben, mégis azt mondanám, hogy nem én szólnék a helyedben a bátyádnak inkább beszélnék az asszonyával - ha olyan a viszonyotok - legyen az ő lehetősége bátyád ítélete elé vinni az ügyét, és feloldozást kapni vagy elbukni hazugságban élés helyett.

Kemény dolog ez amit nehéz lehet megharcolni mindkettőjüknek, de nyerhetnek vele.

Egyébként - igen - vannak olyan asszonykák akik nehezebben bírják az egyedüllétet ösztönösen támaszt keresnek és csapódnak valami pasihoz, ha hosszabb ideig nélkülözniük kell a társaságot. A korszellem is kedvez annak hogy könnyen vegyék a dolgot.

Szóval a helyedben igyekeznék szemet hunyni - illetve beszélni a sőgornőddel és vele kimondatni, hogy hogy látja a dolgokat. Amit kimodn, megfogalmaz - az rá is hat vissza. Védi a hibáját másra hárít, vagy megbánta nem mindegy és a következményt az abortuszt miért tette a hibát leplezni - vagy a bátyádast szereti... fontos kérdések. Most pedig kíméni akarja és boldoggá tenni azzal hogy elhallgatja előtte, vagy a maga helyzetét menteni.

És fontos kérdés, hogy tervez-e babát és mi lesz ha esetleg az abortusz következtében feltehetőleg nem lesz - akkor is elhallgatja-e ? Ezek a lényeg mentént metsző kérdések, fontos, hogy önmagának is megválaszolja és tényeket tremtsen ezekkel a válaszokkal magának is.

A lényeg: ebben az esetben mindenképp legalább a lehetőséget megadnám, hogy sógornőd maga kezdeményezze a dolgok rendbetételét a bátyáddal.

Abban az esetben, ha magától nem teszi - már nem tudom egyértelműen megmondani, hogy mi helyes és mikor sokkal több tényező lehet ott még amire nekem nincs antennám.

Dönteni neked kell - a legfontosabb, hogy mindenképp legyen a sógornőnek lehetősége magától rendbetenni a dolgokat, mert sokkal jobbak az esélyek úgy, mintha a háta mögött intézkednek.

Azután már tényleg az az ő dolguk, segíteni kell nekik.

Egy kis időt mindenképp kell hagyni neki, ha úgy döntesz is, hogy kötelességed a bátyádnak szólni, hogy cinkos ne légy. Viszont mindenképp mentséged elfogadható okod van nem szólni, ha babát vár a bátyádtól.

Bonyolult a dolog - nagy vonalakban így gondolkozom róla.

Bocs, az előbb rossz gombra nyomtam.

(Meg akartam győződni, jól emlékszem-e...)

Tehát, ha jól emlékszem az édesanyátoktól tudod. Ha ő tudja, de nem mondta el a fiának, akkor te se tedd!

Én is vallásos vagyok, de véleményem, hogy nem szerencsés egy házasságba ilyen módon beavatkozni; ez valóban kimeríti a más dolgába avatkozót. (1. Pét. 4:15 - itt egy lapon említi a gyilkossal...)

Sőt! Én még a sógornőnek sem mondanám meg, hogy tudom.