Hagynátok, hogy férjetek tesói, amikor vendégségbe jönnek mindenféle nőt hozzanak el hozzátok, úgy hogy 1 éves kisbabátok van?

A gyereknek nagy megterhelés, már az utazás is...

Mi 1-2 havonta össz 500km-et utazunk a szüleimhez mióta az első gyerek meglett...nah az tényleg megterhelés,hogy 3-3 órát ülünk az autóba,de amint elhangzik az,hogy megyünk a mamához még a 1,5 éves is majd kiugrik a bőréből annyira boldog.

Anyósom 30km-re lakik és nekem már elindulni is nagyon megterhelő mert én nem igazán bírom és pillanatok alatt 10000 kifogást tudnék mondani,hogy szerintem a gyerekeknek miért se lenne túl jó ott..... de anyósom imádja az unokáit és a gyerekek is őt, szóval ezért mert nekem bajom van vele leritkítjuk a találkozást azzal nem csak anyóst büntetem hanem a saját gyerekeimet is.Miután már nem kellett őket szoptatni, így ha nekem nem volt kedvem menni akkor egész egyszerűen én itthon maradtam,de a gyerek majd gyerekek simán elmentek a férjemmel.

A babának nem baj, hogy zajlik az élet körülötte, sőt! Érje csak sok inger, az a jó neki. Ha nem betegen jönnek oda, én örülnék a helyedben. A több fogásos kajáról meg simán le lehet szoktatni őket, bár szerintem el sem várják. Rendeljetek egy pizzát, vagy valamit, és mindenki boldog.

Kicsit magadnak valónak tűnsz, ami nem gond, csak már van egy babád, akinek ez nem jó, a férjed meg pont az ellenkezője. Én nem a férjem családját cseszegetném, hanem megpróbálnék megváltozni. Jó babázást!

Egy 2 és fél éves kiscsaj anyukája

Természetesen igen. Veled ellentétben, Kérdező, nem vagyok sem ostoba, sem prűd, sem álszent. Egy egyéves kislány - főleg, ha átlagos szellemi képességei vannak - nemigen fog emlékezni felnőttként arra, hogy a hány nő jött ment a vendégségek alatt nálatok.

Egyébként egyszerű: ne hívj meg senkit, ne tars vendégséget és maradj magadnak.

Ps: az a helyezt, hogy nagyon kilóg az a lóláb. Az a te bajod, hogy eleged van a gyerekes anyuka-létből, szeretnél mindent viszacsinálni, szeretnél te is úgy élni, mint akiket most veszettül gyűlölsz. De te ezt választottad - akár önként, akár a szerető anyukád nyomására. Úgyhogy fogadd el, ha valaki másként él és cserélgeti a barátnőit. Mi közöd van hozzá? Ne takarózz a gyerekkel, mert a gyereknek ehhez a kérdéshez és témához a világon semmi köze sincsen.

onnan tudod, hogy akit 1-2 hónap után odavittek, az a nő nem az, akit el akarnak venni?

Ebben a családban te vagy a gyenge láncszem.

:))) Ritka nagy hárpia lehetsz!

Tudod nálunk a családban a fiatalok párjai családtagnak számítanak, első perctől. Nem tudom, Neked, hogy esett volna annakidején, ha nem úgy kezeltek volna? Vagy csak eljegyzés után mentél anyósodékhoz? ja, az más!

Egyébként ritka köcsögös hozzáállás ez. Én nem is mennék olyan helyre, ahol a párommal nem látnak szívesen. Felfújhatod a házadat, a diplomádat, ha nincsenek NORMÁLIS emberi kapcsolataid, érzéseid.

A diplomához visszatérve. A párom szülei nem "diplomás szülők", de 16 évesen, mikor a vőlegényemet megismertem már akkor családtagként kezeltek, 18 évesen közös all inclusiv nyaraláson voltunk a családdal. Pedig akkor még senki nem ígért se házasságot, se mást, de emberként tudtak viselkedni velem, családtagként. És ez rohadtul nem a diploma kérdése, amint a Te kiírásod is bizonyítja. Másrészt, a dilomák manapság xart se érnek, akárki eltud végezni akármit, orvositól a jogig.

Ne ess tévedésbe, nekem is van diplomám, 2, a harmadik folyamatban, a párom orvos. ennek ellenére, látunk az orrunknál messzebb és soha nem felejtjük el, honnan jöttünk.

23-L

"Nem 6 év után mutattam be, hanem kb. 1 évet vártam, de tudtak róla, de családi összejövetelekre nem hoztam, hiszen nekem nem volt fontos,hogy ott is együtt legyünk, illetve a családommal akartam lenni,hiszen nagy összejövetelek ritkán vannak."

Nem értem, ha a párod ott lett volna a családi összejöveteleken, talán nem tudtál volna a családoddal lenni? :( Remélem átértékeled a dolgaidat, mert így nem lehet gyereket nevelni...