Szerintetek jogosan esik rosszul?

4-en vagyunk testvérek. Tavaly szeptemberben vettünk egy felújítandó házat, és pont ekkor lettem terhes. Hitelt is vettünk fel, és eleinte minden rendben ment, míg a kőművesünk le nem lépett a pénzzel, ránk hagyva egy szétvert lakhatatlan épületet. Természetesen szerződést írtunk, ügyvéd, majd bírósági végrehajtás alá került az ügy idén szeptemberben ami most is folyamatban van.

Terhesen muszàj volt költözni, mert nem bírtuk màr két felé fizetni a kiadásokat (albérleti+rezsi, saját házra felvett hitel+rezsi). Nagy nehezen sikerült beköltözni, plusz hitelt is vettünk még fel és a két testvéremtől is kölcsön kellett kérjek 400-400 ezer forintot az utolsó hajrában.

Megbeszéltük, hogy tavasszal ha beköltöztünk 50 ezrével havonta mindkettő testvéremnek el kezdjük törleszteni a kölcsönpénzt.

Költözéskor megszületett a kislányom, de 2 hónapig nem kaptam semmilyen ellátást, mert a munkahelyem rosszul kezelte a CSED igénylős papírjaimat. Már pont fel akartam az Államkincstárnál jelenteni őket, de ahogy ezt belengettem gyorsan csak rendeződött a dolog. De ugye így is csúszott a törlesztés kezdete a tesómék felé.

Majd jött a nyár és felvetődött bennünk, hogy míg kapom a CSED-et, megcsinálnánk a kerítésünk. Gondoltuk nincs veszteni valónk, megkérdeztük testvéreméket hogy mennyire sürgős a törlesztés feléjük. Konkrétan mondtuk hogy mit szeretnénk és hogy döntsék el ők.

Azt mondták külön-külön mindketten, hogy nyugodtan, nincsenek per pillanat megszorulva. 3 hónapig gyüjtögettünk és múlthónap közepén elkészült a kerítés.

A tesóimmal havi többször beszélek és mindig felhoztam nekik, hogy nem felejtjük a tartozàst, ahogy beszéltük a kerítés elkészültével utaljuk az első részletet mert zavar, bánt az hogy tartozom nekik.

És ennyi szövegelés után a lényeg :

Tegnap felhívott az egyik nővérem a szokásos módon, hogy vagyunk stb.

De ezúttal most ő hozta fel azt, hogy mikor fogunk el kezdeni törleszteni. Ezzel semmi rosszat nem mondott, jogos a kérdés.

Mondtam neki, hogy persze el kezdjük most fizetéskor az első részletet. Azt mondta erre, neki mindegy hogy 1 vagy 2 részletben rendezzünk. Erre mondtam, hogy sajnos csak 50 ezrével tudjuk utalni ahogy mondtam neki a kezdetekkor is, mert nem csak neki tartozunk. És ezután jött a feketeleves. Kérdőre vont, miért kértünk ha nem tudjuk megadni? Én csak szabadkoztam, sok kínos csend, életemben nem éreztem ilyen szégyent, azt hittem elsüllyedek. Felhozott múltbeli dolgokat. Egész este sírtam, semmit nem aludtam. Ennyire félreértettem volna?

Nem sunnyogtuk el a dolgot, nem lapítottunk soha.

Felhívtam a másik tesómat, hogy nem probléma nekik akkor előbb ezt a nővérem tisztáznánk ki. Egyből belement szerencsére, így ma tudtunk utalni első részletben 100 ezer Ft-ot.

Miután elutaltuk, felhívtam és elmondtam neki, hogy a tegnapi mennyire rosszul esett és hogy bánt hogy ennyire félreértettük egymást annak ellenére hogy folyamatosan egyeztettem vele ezzel kapcsolatban. Ő egyből hàrított, hogy ezt felfújom és hogy ne gondoljam màr hogy nem kérdezheti meg mikor adjuk vissza a pénzét. Persze mondtam neki hogy nem ezzel van a baj, mert az persze jogos, hanem a stílus, a hangnem, a felhánytorgatás. A végén pedig hozzá tettem, hogy mint testvér ne keressük egymást jópofizásból ezután, csak kizárólag a pénzzel kapcsolatban kommunikáljunk.

Egyszerűen nem térek magamhoz. Jogos amit mond, de annyira fáj, hogy így le lettem rendezve..Ahogy eszembe jut sírógörcsöt kapok.

Ti mit gondoltok? Adjatok hideget meleget nyugodtan.

(+infó:

- nem anyagi gondok miatt kell neki a pénz. Tavaly vettek új autót, ő csoportvezető egy cégnél, a férje is jól keres, sőt évi 2x 2 havi teljes fizetést kap bónusz aki

- 6 éve ők kértek tőlünk kölcsön, ugyanígy ház vásárlás kapcsán. Akkor ők meg voltak szorulva. Mi akkoriban 500 ezret adtunk. Amikor a férje kapott bónuszt, vissza adták a tartozást, tehàt 1 éven belül. A mi tartozásunk most lesz 1 éves.)