Szerintetek jogosan esik rosszul?
4-en vagyunk testvérek. Tavaly szeptemberben vettünk egy felújítandó házat, és pont ekkor lettem terhes. Hitelt is vettünk fel, és eleinte minden rendben ment, míg a kőművesünk le nem lépett a pénzzel, ránk hagyva egy szétvert lakhatatlan épületet. Természetesen szerződést írtunk, ügyvéd, majd bírósági végrehajtás alá került az ügy idén szeptemberben ami most is folyamatban van.
Terhesen muszàj volt költözni, mert nem bírtuk màr két felé fizetni a kiadásokat (albérleti+rezsi, saját házra felvett hitel+rezsi). Nagy nehezen sikerült beköltözni, plusz hitelt is vettünk még fel és a két testvéremtől is kölcsön kellett kérjek 400-400 ezer forintot az utolsó hajrában.
Megbeszéltük, hogy tavasszal ha beköltöztünk 50 ezrével havonta mindkettő testvéremnek el kezdjük törleszteni a kölcsönpénzt.
Költözéskor megszületett a kislányom, de 2 hónapig nem kaptam semmilyen ellátást, mert a munkahelyem rosszul kezelte a CSED igénylős papírjaimat. Már pont fel akartam az Államkincstárnál jelenteni őket, de ahogy ezt belengettem gyorsan csak rendeződött a dolog. De ugye így is csúszott a törlesztés kezdete a tesómék felé.
Majd jött a nyár és felvetődött bennünk, hogy míg kapom a CSED-et, megcsinálnánk a kerítésünk. Gondoltuk nincs veszteni valónk, megkérdeztük testvéreméket hogy mennyire sürgős a törlesztés feléjük. Konkrétan mondtuk hogy mit szeretnénk és hogy döntsék el ők.
Azt mondták külön-külön mindketten, hogy nyugodtan, nincsenek per pillanat megszorulva. 3 hónapig gyüjtögettünk és múlthónap közepén elkészült a kerítés.
A tesóimmal havi többször beszélek és mindig felhoztam nekik, hogy nem felejtjük a tartozàst, ahogy beszéltük a kerítés elkészültével utaljuk az első részletet mert zavar, bánt az hogy tartozom nekik.
És ennyi szövegelés után a lényeg :
Tegnap felhívott az egyik nővérem a szokásos módon, hogy vagyunk stb.
De ezúttal most ő hozta fel azt, hogy mikor fogunk el kezdeni törleszteni. Ezzel semmi rosszat nem mondott, jogos a kérdés.
Mondtam neki, hogy persze el kezdjük most fizetéskor az első részletet. Azt mondta erre, neki mindegy hogy 1 vagy 2 részletben rendezzünk. Erre mondtam, hogy sajnos csak 50 ezrével tudjuk utalni ahogy mondtam neki a kezdetekkor is, mert nem csak neki tartozunk. És ezután jött a feketeleves. Kérdőre vont, miért kértünk ha nem tudjuk megadni? Én csak szabadkoztam, sok kínos csend, életemben nem éreztem ilyen szégyent, azt hittem elsüllyedek. Felhozott múltbeli dolgokat. Egész este sírtam, semmit nem aludtam. Ennyire félreértettem volna?
Nem sunnyogtuk el a dolgot, nem lapítottunk soha.
Felhívtam a másik tesómat, hogy nem probléma nekik akkor előbb ezt a nővérem tisztáznánk ki. Egyből belement szerencsére, így ma tudtunk utalni első részletben 100 ezer Ft-ot.
Miután elutaltuk, felhívtam és elmondtam neki, hogy a tegnapi mennyire rosszul esett és hogy bánt hogy ennyire félreértettük egymást annak ellenére hogy folyamatosan egyeztettem vele ezzel kapcsolatban. Ő egyből hàrított, hogy ezt felfújom és hogy ne gondoljam màr hogy nem kérdezheti meg mikor adjuk vissza a pénzét. Persze mondtam neki hogy nem ezzel van a baj, mert az persze jogos, hanem a stílus, a hangnem, a felhánytorgatás. A végén pedig hozzá tettem, hogy mint testvér ne keressük egymást jópofizásból ezután, csak kizárólag a pénzzel kapcsolatban kommunikáljunk.
Egyszerűen nem térek magamhoz. Jogos amit mond, de annyira fáj, hogy így le lettem rendezve..Ahogy eszembe jut sírógörcsöt kapok.
Ti mit gondoltok? Adjatok hideget meleget nyugodtan.
(+infó:
- nem anyagi gondok miatt kell neki a pénz. Tavaly vettek új autót, ő csoportvezető egy cégnél, a férje is jól keres, sőt évi 2x 2 havi teljes fizetést kap bónusz aki
- 6 éve ők kértek tőlünk kölcsön, ugyanígy ház vásárlás kapcsán. Akkor ők meg voltak szorulva. Mi akkoriban 500 ezret adtunk. Amikor a férje kapott bónuszt, vissza adták a tartozást, tehàt 1 éven belül. A mi tartozásunk most lesz 1 éves.)
A testvéred hozzájárult a kölcsön halasztásához, aztán mégis besokallt.
Van ilyen. Ezért kellene elsőnek lenni, hogy visszaadd, ne élj vissza a türelmével, mert akkor ez lehet.
#32
Ez az. Már akkor kellett volna tesóéknak mondani hogy elsőnek a kölcsönt fizesd vissza, utána azt csinálsz amit akarsz. Akkor kellett volna kinyitni a szájukat.
Most is ki lehet, mert ami jár nekik az jár, de ne legyen az hogy egyszer adnak engedélyt a halasztásra utána meg ilyen stílusban megnyilvánulnak.
Én tuti már akkor azt mondtam volna, hogy ráér az a kerítés, nekem fizesd vissza a pénzt előbb
Nekem az jutott eszembe, hogy tesód férjénél szakadhatott el a cérna, és veszekedett a tesóddal, hogy miért engedi nektek, hogy ennyire ne fizessétek vissza a tartozást. Tesód pedig nyilván szeretne otthon békét és felzaklathatta ez, hogy most a férje őt támadja miattad, ezért beszélt veled idegesebben, számonkérőbben, mint szokott.
Sajnos itt tenyleg te cseszted el. Nem kellett volna a kerítésre elkölteni a pénzt, nem lett volna szabad a tesódék jóindulatára hagyatkozni, akkor sem, ha azt mondták, rendben van. Mert van ám ott egy házastárs is, aki nem biztos, hogy ennyire türelmes, es azért azt nem várhatod el, hogy tesód tartsa otthon a hátát miattad.
Igen, erre én is gondoltam hogy a férje is megsürgette kicsit a dolgot.
A régi sérelmeket amiket felhozott, lehet nem jól fogalmaztam. Ezek számomra sérelmek a ház felújításának időszakából.
Arra gondoltam ez alatt, hogy olyanokat mondott, kérdezett a téma kapcsán, hogy pl "miért kellett nekünk ezzel a kőművessel kezdeni?". Nyilván ha tudtuk volna hogy átvág, eltűnik nem kezdünk vele. "Miért kellett nekünk tavaszig beköltözni?" Mert vagy volt az hogy megpróbàljuk a lehetetlent 9 hónapos terhesen is, vagy nem tudtunk volna tovább kétfelé fizetni (albérlet-hitel).
Azt is mondta, hogy hiába beszéltünk eddig a dologról, nem látja mégsem a hajlandóságot rá hogy fizetni akarnánk, mert ha utaltunk volna már 1x 100ezret a kerítésépítés közben, akkor semmi gondja nem lenne.
De erre nekünk már nem jutott volna. Ebből kifolyólag lehet az is a baj, hogy ők úgy látják nekünk van pénz, lenne miből vissza adni még ha egy ilyen kerítéssztori be is ugrik, csak mi nem akarunk fizetni. Ez részben érthető, mert a kerítés helyett vissza adhattuk volna a tartozást, de azon felül azért màr nehéz lett volna.
A házvàsàrlás után, szinte végig úgy éreztem mint aki fulladozik, kapálózik egy mély vízben és nem tudja hogy még tud-e fogni egy faágat vagy bármit hogy ne süllyedjen el.
Ezt ő is átélte életében, de ezek szerint elfelejtette. Mikor ők hàzat vettek, azért tették mert eladták a fejük felől a bérelt ingatlant, nem volt önerőre sem pénzük, mindenkit felkerestek rokonok között hogy segítséget kapjanak. Nagyon rossz időszak volt nekik, sajnáltam nagyon és ha visszaforgatnák az időt én akkor sem kérdeznék, hoznék fel sértő, felróható dolgot ezzel nekik. Kérdeztem volna meg őket mikor kértek pénzt és még nem tudták biztosan, hogy egy éven belül mikor is adják vissza, hogy eddig miért nem raktak félre önerőre? Nekem ilyenhez nem lenne gyomrom.
Az, hogy pont ez időben jött a pici, arról az a kis kincs nem tehet. És semmi pénzért nem csinálnám vissza. Minden percünket boldoggá teszi. Előtte sokat próbálkoztunk, egy babám az előző terhességem alatt elvesztettük és ezen felül a foglalót a házra már 3 hónappal a fogantatása előtt leraktuk az ingatlanra. Aki családalapításba kezd tudhatja, hogy nem úgy van, hogy csak megcsináljuk a gyereket és jól van, nameg nem egyből jön. Legalábbis az esetek többségében nem.
A házvásárlás előtt nem voltak anyagi gondjaink. Igaz, nincsenek nagy igényeink. De a kicsinek már mindene megvolt mire meg fogant és ha vissza megyek dolgozni, ha a kislányom betöltötte a két évet, akkor màr hamar helyre jövünk, tudunk majd picit haladni is, esetleg előtörleszteni a hitelt. Most is vissza mehetnék, de ezt az időt nem hagyom hogy bármi, bárki elvegye tőlünk. Így is bűntudatom van, hogy nem fogok vele itthon maradni hároméves koráig.
A kerítésépítésről még annyit érdemes tudni, hogy nem úgy kell elképzelni, hogy volt egy rossz állapotú fakerítés. Szinte fel lehetett járni szabadon bárkinek a telekre, egy nyitott porta volt. A kóborkutyák simán bejöttek. Széttört betonoszlopokra kifeszített régi toldozott-foltozott drótkerítés volt egy nagy sarokportán. Mikor eljöttek megnézni a picit, felhívtak telefonon, hogy rossz címet adtam meg. (Olyan állapotban volt a kerítés meg a porta kívülről. De ezt nem vettem zokon, most sem, akkor is nevettünk rajta.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!