A húgommal, hogy beszéljem ezt meg, egyáltalán van értelme?

Írta a kérdező, hogy a nagyanyjával ment a gyerek, vagyis nem volt felügyelet nélkül hagyva. Ellenben a nővér felügyelet nélkül hagyta az agresszív kutyáját. De a felügyelet amúgy mit számít pont ebben az esetben, az jobb lett volna ha az anyát vagy a nagyanyát harapja meg?

Kérdező, ritka türelmesen kezeled a helyzetet (túl türelmesen). Ha az én gyerekemet harapná meg egy családtag kutyája akkor nagyon kiakadnék. Pedig nálunk is családtag minden állat, de basszus, a családtagok nem bántják egymást (normál esetben). Ha a nővérednek nem egyértelmű hogy senki nem kíváncsi a kiszámíthatatlan, veszélyes kutyájára, akkor nem tudsz vele mit csinálni. Ha normális lenne, akkor lesülne a bőr a képéről, és örülne hogy nem csapsz balhét. Nem még pajszerkodna hogy viszi hozzátok a harapós blökit. Nem százas. Ne hagyd hogy kihasználja a türelmedet, ne legyél balek. Muszáj a gyerekedért kiállnod. "Mari, a kutya múltkor is megharapta Pistikét, nem is értem hogy fordul meg egyáltalán a fejedben hogy ide hozd. Remélem ezt te sem gondolod komolyan hogy ide beteheti a lábát" Érezze már mekkora gyökér.

Hugi majd karácsonyozik Buksival, ha ő fog habzsi-dőzsit tartani az egész családnak a saját otthonában, és akkor majd rajtatok a döntés, hogy bevállaljátok-e vagy sem. Most ti lesztek otthon, a ti szabályaitokhoz kell alkalmazkodni mindenkinek.

Ha inkább így nem megy, akkor az legyen az ő baja - meg a szüleidé, akik ilyen kellemes gyereket neveltek, akinek fontosabb a kutya, mint a kis unokaöccse... és persze minden normális embernek fontos a kutyája, de ha amúgy sem érzi jól magát, feszült a vendégségben, akkor igazán felülemelkedhetne a saját önzőségén, és hagyhatná valami olyan helyen a kutyát, ahol neki is jó, nem cipelné mindenhová magával csakazértis...