Adnom kéne neki egy esélyt? Van egyáltalán értelme ennyi év után?

Kereső képes lettél most már kellenél,hagyd a pokolba és ne adj 5 forintot se,mert nyakam a rozsdás bökő alá h kérni fog pénzt a mézes mázoskodás után.

70F

"Adnom kéne neki egy esélyt?" Ezt ne akard hamar eldönteni. Ez nem 2-3 héten belül döntésre érdemes dolog. Ehhez idő kell.

"Van egyáltalán értelme ennyi év után?" Ha haragszol, akkor igen, hogy ne arra fecséreld az energiádat.

"Én a magam részéről csak dühöt érzek..." Meglepett volna, ha nem azt, mert ez a normális, hiszen eldobott téged, mint a nem tetsző cipőt, aztán szervált magának másikokat.

"talán némi csalódottságot is" Az ilyen "kérem, bocsáss meg" sosem rólad szól, hogy ő felnőtt, hanem hogy neki legyen könnyebb.

"fogalmam sincs mit tegyek" Gondolkozz! Érdemes apáddal alaposan kitárgyalni a dolgot. Ha neki nem lett új partnere, akkor ő anyád érzelmi fogja, és azért sem beszélt róla csúnyát (még ha lett is volna mit), mert hátha összejönnek még (gondolta), és akkor ne legyen veled feszültség.

"12 év telt el...nem kis idő. Annyi dologról maradt le és annyi fájdalmat okozott..." Érdemes lenne pszichoterápiára menni. Ott jön ki a feszültség. Ha nem mész, és most úgymond megbocsátasz neki, garantálom, hogy a neked is legmeglepőbb alkalommal fogod őt leüvölteni stb.

"Helyes lenne egy esélyt adnom számára?" Azzal kiderül, hogy nyersz egy fél anyát, vagy kiderül, hogy nem érdemes vele foglalkoznod.

"Megérdemli mind azok után ami történt?" Még(!) semmit nem tett, ami miatt megérdemelné. Ellenben amikor a legnagyobb szükséged lett volna rá, ő nem volt ott.

Gondolkozz, gondolkozz, terápia! Csak aztán cselekedj!

Én elég nehezen tudnám megbocsájtani neki.

12 év alatt a te életedben sehol nem volt. Egyszerűen lelépett az életedből.

"ha megértem hogy én és apám akkoriban túl nagy terhet tettünk a vállára."

no comment.

"Állítása szerint sosem felejtett el "

Milyen szép szöveg,"mindig a szívembe voltál","soha nem felejtettelek el" stb. Ahha,ha annyira szeretett volna,akkor azért nem dobott el volna csak úgy.

Nekem mindig az jut eszembe az ilyen sztorikról hogy számító viselkedés

Kiélte magát, nem jött be a felelősség nélküli élet

Rendezné a kapcsolatát a "gyerekével "akit fel sem nevelt

Lehet büszkélkedni meg mellkast verni a nem túl közeli ismerősök előtt

És mire megöregszik visszahízelgi magát azért hogy legyen aki ajtót nyit rá.

Nem,köszönöm...

Engem egy mondat brutálisan megdöbbentett, és én ezért nem bocsájtanék meg neki:

"Szeretné hogy megismerjem a mostani családját és a KÉT FÉLTESTVÉREMET is"

Szóval téged otthagyott apukaddal a szarban, majd elment mással családot alapítani? Hát... Én ezért nem bocsájtanék meg neki. SOHA! Bár én nagyon haragtartó személyiség vagyok, de hidd el, meg fogod bánni. Elhív mondjuk magához, hogy tegyük fel tényleg megismerd az eddigi családját, majd meglátod azt a két gyermeket. Akik egész életükben tudták anyának hívni azt akit te nem. Majd a férjét/párját. Akivel tudott boldogan élni, családot alapítani, de veletek nem. Én nem tenném, rengeteg féleképpen sérülhetsz. Persze nagyon nehéz, megértem, de magadra gondolj, ne arra, hogy apukád és ő mit gondolnak. Neked ő már sosem lehet az anyukád, és ezt tudomásul kell vennie.

én (jobb esetben) a tipikus, "megbocsátok, de nem felejtek" típusú ember vagyok.

rosszabb esetben meg sem bocsátok, és haragtartó vagyok. ez a szituáció súlyossága és a velem szemben álló személy függvénye.

a helyzeted egyáltalán nem egyszerű.valahol értékelhető, ha szeretné a megbocsátásod elnyerni, de pl az én szememben az az ember, aki a családját, gyermekét képes bármi indokkal vagy anélkül eldobni, közben mással ugyanúgy egy új családot kialakítani az számomra elbukott az élet vizsgáján. nem tudnám megbocsátani, hallani sen szeretnék róla.épp azért amit írtál is, hogy részt sem vett a nevelésedben.

sőt, sok esetben azon gondolkodnék el ilyen szituban, hogy mi az oka a nagy fellangolasnak?! talán valami hasznot szeretne húzni ebből?! gyanakvó lennék és semmiképp a hátam közepére sem kívánnám az illetőt