Adnom kéne neki egy esélyt? Van egyáltalán értelme ennyi év után?
6 éves voltam amikor anyám lelépett.Akkoriban nem értettem mi történik és apukám mindig azzal nyugtatott hogy egyszer haza tér...de ahogy teltek az évek és felnőttem rájöttem mi is történt. Elhagyott engem és ezt az embert akinek egykor örök hűséget ígért...Apámtól egy rossz szót sem hallottam róla sőt! Inkább védelmezte ha éppen szóba került hogy miért is alakultak úgy a dolgok ahogy. Ez a nő akit anyámnak kéne hogy hívjak szinte teljesen eltűnt akkoriban az életemből nemrég viszont felkeresett. Azt szerette volna ha megbocsátok neki és megértem hogy szabadságra vágyott...ha megértem hogy én és apám akkoriban túl nagy terhet tettünk a vállára. Szeretné hogy megismerjem a mostani családját és a két féltestvéremet is. Állítása szerint sosem felejtett el viszont arra a kérdésre hogy miért nem keresett hogy miért nem érdekeltem annyi éven keresztül nem tudott választ adni. Apám szerint adnom kéne számára egy esélyt...szerinte anyám nem rossz ember csak rossz döntéseket hozott amiknek ilyen következményei lettek. Igazság szerint nem értettem minek keresett meg...azt hittem soha többé nem hallok már felőle.
Én a magam részéről csak dühöt érzek...talán némi csalódottságot is, fogalmam sincs mit tegyek. 12 év telt el...nem kis idő. Annyi dologról maradt le és annyi fájdalmat okozott...Helyes lenne egy esélyt adnom számára? Megérdemli mind azok után ami történt?
Biztos hogy anyagiak miatt bukkant fel,12 évig le se sz rt most meg ismerd meg a féltesókat... Itt borítékolom családi ügyekkel foglalkozó öreg tapasztalt rókaként hogy utána pumpolni akarnak téged..
70F
Barátnőmet örökbefogadták. Minsig is tudta, nem titkolták a családban, de sajátként szeretik.
A lényeg, hogy pár éve megtalálta a szüleit. Azt tudta, hogy fiatal volt a szülő anyja, meg azt, hogy van testvére.
Azóta találkoztak. Kiderült, hogy van 1 húga aki 2 évvel fiatalabb, azt is ott hagyták a kórházban, és van 3 öccse akit viszont felneveltek a szülei..mert a szülők azóta is együtt vannak.
1.hónap után nagyon szerették volna ha barátnőm fel vesz nekik hitelt vagy kezesnek áll. 🤦♀️ Megszakított velük minden kapcsolatot.
2 dolog biztos.
Ha nem mész el sosem kapod meg a válaszokat a miértekre. Ehhez megbocsájtani sem kell. A kapcsolatot sem kell tartani.
Ha nem mész bánni fogod örökre.
Bocsass meg, és felejtsd el örökre.
Van a te életed, és az őve.
Minden elismerésem apukade.
Mintha az én történetem írtad volna le, csak ezt velünk apám játszotta el. Én adtam neki egy esélyt, de eljátszotta.. ☹️ Nem mondom, hogy megbántam, hogy kicsit megismerhettem, de azt bánom, hogy mégegyszer átkellett élnem, hogy eltünik az életemből.
De ha ismét előtte lennék ennek, ugyanígy döntenék. Megadnám az esélyt..
EGY alkalommal találkoznék vele, hogy elmagyarázhassa a "bizonyítványát", de többet nem!
Szeresd édesapádat, aki apa ÉS anya volt neked 12 évig, másra nincs szükséged!
Nálam apa az első 12 évet skippelte, sőt! Csak azért ismerhettem meg, mert 10 évesen! megkértem anyát, hogy: "Szeretném megismerni a fatert". És 2 évre rá amikor az akkori felesége otthagyta, azzal a szar indokkal támasztotta alá, hogy eddig miért nem keresett fel, hogy "a felesége nem engedte".
Aztán teltek az évek, megismerkedtünk, Ő büszke volt arra, hogy milyen jó tanuló vagyok (persze csak addig amíg tudtam tartani a szintet, egyetemen már "ha nem vagy elég okos hozzá nem kell csinálni, kukásokra is szükség van"...)
Nem érzem azt az apa-fia kapcsolatot amit másoknál látok, valószínűleg sosem fogom.
Megérte megismerni? Igen! Legalább tudom, hogy ilyen olyan tulajdonságom honnan örököltem.
Pótolni a kimaradt dolgokat viszont sose fogja tudni.
A tesóimat viszont nagyon szeretem, és ők is engem.
Ha megváltoztathatnám a múltat, akkor se tenném.
Én azt ajánlom, hogy ismerd meg, de ne várj túl sokat ettől. Egyszerűen tudd meg, ki a felmenőd. Ha úgy érzed, csak kihasználni akarna, akkor hidegen, balta arccal megmondod neki: "Köszönöm hogy megismerhettelek, de nincs rád szükségem."
Ha úgy érzed, hogy legszivesebben csak megmondanád neki a magadét aztán elküldenéd, segítek: én is csak látni akartam, hogy hogy is néz ki az apám, aztán arcába csapni az ajtót és lezárni magamban. Gyerekként ezt terveztem, de a kíváncsiság, hogy Ő ki is pontosan, azért erősebb volt.
24/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!