A húgommal, hogy beszéljem ezt meg, egyáltalán van értelme?

A húgommal van gond. Nem találkozunk túl gyakran, évente csak néhány alkalommal találkozunk, ezek általában apu és anyu születésnapjára, karácsonyra, húsvétra, vagy halottak napjára esnek. Ilyenkor hazajön, reggel érkezik, este pedig megy is vissza. Karácsonykor eddig kétszer maradt éjszakára anyuéknál, de másnap reggel mindig hazament.

A legnagyobb problémám az, hogy van egy nagy testű kutyája, akit mindig magával hoz. Ez a kutya sosem szokott hozzá a zajokhoz, és láthatóan nagyon nehezen viseli a családi összejövetelek hangos légkörét. Sokszor mászkál nyughatatlanul. Legutóbb, májusban, sajnos meg is harapta a kisfiamat. Anyuéknál voltunk, és amikor a fiam épp a konyhába ment anyu után, pont összetalálkozott a kutyával. Megijedt, felsikkantott, és a kutya hirtelen az alkarjába harapott. Mindez egy pillanat alatt történt.

Ezután megkértem a húgomat, hogy legközelebb, halottak napján és karácsonykor, hagyja otthon a kutyát, mivel most nálunk lesznek az összejövetelek, és a kisfiam azóta is fél a kutyáktól. Amikor most telefonáltam neki, hogy egyeztessek, mikor érkezik, azt mondta, kicsit később jön a szokásosnál, mert a barátja indulás előtt berakja a kutya szállítóketrecét az autóba.

Ekkor emlékeztettem, hogy megbeszéltük: legközelebb inkább ne hozza a kutyát. Erre teljesen kiakadt, és azt mondta, hogy inkább nem is jön, ha nem hozhatja a kutyát.

Most tanácstalan vagyok, mit tegyek.

Hogy beszéljem meg vele? Vagy hagyjam a fenébe?